2021. Július 23. | Lenke
Előző

Röviden… a tonhalról...

Következő

Röviden… az átértékelésről...

Röviden… a sportról

Van nekem egy albán ismerősöm, akit akkor rendeltek mellém, amikor a roskadozó diktatúra végnapjaiban a szkipetár írószövetség (általam kikényszerített) meghívásának tettem eleget Tiranában. Ahol akkoriban hiány volt többek között papírból is, és rendszeresek voltak az áramkimaradások: ennélfogva akadozott az újság- és könyvkiadás is.

 

A fiatalember Budapesten járt egyetemre, jól beszélt magyarul, mint mondta, számára csak a sport vagy a nyelvtanulás jelenthet kitörést ideológiai falak közé zárt országából. Később diplomata lett a szabad világban, ahol immár fb-on tartottuk a kapcsolatot, ezzel egy időben a nyugat-európai klubcsapatok egyre több albán focistát igazoltak le hatalmas pénzekért.

 

Mondhatni a recept bevált, bár miközben Liridon Latifi, az albán csodaszélső vagyonokért focizik a Felcsút NB III-as tartalékcsapatában, barátom fia visszatért szülőhazájába és ma Albánia egyik legismertebb költője. Gyanítom, közel sem havi 25 ezer eurós honoráriumért.

Tóth Gábor Ákos

Előző

Röviden… a tonhalról...

Következő

Röviden… az átértékelésről...

Kövess minket!