2023. November 30. | András, Andor
Előző

Hivatása író – Eszterhai Katalin...

Következő

Az adaptálás mesterei – Szokolai Bri...

Az adaptálás mesterei – Zöldi Gergely, dramaturg

Bevallom, szeretem böngészni a filmek, vagy a színházi előadások stáblistáját, s amikor olvasom a dramaturg nevét, elgondolkodom, hogy vajon mit csinál, mit tesz a produkció egészéhez, amikor ott van az író, a rendező. Feltételezhetően nem vagyok egyedül a kíváncsiságommal, ezért itt az ideje, hogy önökkel együtt bepillantsunk ennek az izgalmas alkotói tevékenységnek a mindennapjaiba.

 

Ezen a héten Zöldi Gergely válaszait osztjuk meg, aki talán az egyik legszínesebb pályát futott be a dramaturgok világában. Külkereskedőnek tanult, de rögtön a diplomáját követően az ELTE BTK angol szakán folytatta tanulmányait. Rövid tévés pályafutását követően már a színházak környékén, mint sajtóreferens találjuk. Első munkái  – a különböző újságokban megjelenő cikkei mellett – dalszövegírás, illetve dalszövegek fordítása volt. Talán a legismertebb fordítása Leonard Cohen, Halleluja című dala volt, de számos hazai színésszel, énekessel dolgozott együtt, többek között, Csákányi Eszter, Malek Andrea, Fullajtár Andrea, Kulka János produkcióit segítette munkájával sikerre. A zenés produkciók mellett dramaturgként és fordítóként számos hazai színház színlapján olvashatjuk nevét. Angol, orosz, német és olasz nyelvű műveket fordít és adaptál színpadra az értő közönség nagy örömére.

 

  –  A nagyközönség elég keveset tud a dramaturg munkájáról, mindenekelőtt elmondaná pár mondatban, hogy miből áll egy dramaturg feladata?

 

 – Az első feladat a színdarabok olvasása és válogatása. Ha akad közöttük témájában, műfajában megfelelő, amely olyan szerepeket kínál, amelyek az adott társulatban jól kioszthatók, ezeket felajánljuk a rendezőnek. Ha a rendező lát benne fantáziát, következik vagy a műfordítás, vagy a létező fordítás „testre szabása”, utóbbi többnyire a rendező elképzeléseinek figyelembe vételével. Végül, a próbafolyamatban is segítségére vagyunk az alkotóknak, elemzésben, kisebb átalakításokban, de néha színpadi megoldások javaslásában is részt vesz a dramaturg.

 

– A Színművészeti Egyetemen voltak időszakok, amikor szerepelt a tananyagban a dramaturgiaoktatás, majd eltűnt, hogy azután ismét elővegyék. Abban az intézményben, ahol  ön végzett, tanítottak dramaturgiát, forgatókönyvírást?

 

Igen, az ELTE Bölcsészkarán Radnóti Zsuzsától színház dramaturgiát, Szeredás Andrástól filmdramaturgiát tanultam. Mindkét találkozás emlékezetes és rendkívül hasznos volt, máig dolgozom belőle. Nádasdy Ádámtól pedig a műfordítás fortélyait tanultam, ráadásul a rá annyira jellemző, színes és szórakoztató módon. Az ő tanácsaira ráadásul a mai napig számíthatok.

 

– Mi késztette arra, hogy az írói, újságírói, fordítói aktivitás mellett dramaturgi feladatokat is vállaljon, vagy éppen fordítva, a dramaturgiai feladatok mellett egyéb írással kapcsolatos anyagokat készítsen?

 

Ez talán véletlenszerűen történt. Mindjárt az egyik első munkám a Var®jak? című zenés produkció volt, amelyet a kapolcsi Művészetek Völgye felkérésére készítettünk Rába Rolanddal. Itt a szövegírás mellett azonnal dramaturgi feladatokra is szükség volt, és kiderült, hogy van hozzá érzékem, ráadásul élvezetet is okoz. Azóta sokszor dolgoztam dramaturgként, nem csak Rolanddal, hanem más rendezőkkel is – sokszor olyan darabban, amelynek a fordítását nem én készítettem. A nyelvek és az írás jó ideje fontos része az életemnek, nem kellett külön késztetés arra, hogy több területen is dolgozzak.

 

Egy dramaturgnak mekkora művészi szabadsága van?

 

 – Korlátozott. Alapvetően tisztelnie kell a szerző szándékait, stílusát, nyelvezetét. Fontos, hogy a rendező elképzeléseit is meg tudja valósítani. Szerepjáték ez, tudnunk kell belebújni egy másik ember gondolatmenetébe, fogalmazásmódjába. Apróbb-nagyobb finomításra azért mindig van mód, és öröm, ha sikerül egy megoldással gördülékenyebbé tenni egy mondatot vagy egy jelenetet.

 

Ön szerint a dramaturg szempontjából mi a különbség egy irodalmi mű, majd annak filmre vitele, akár színpadra állítása között? Mit kell tennie, hogy az írás – az írott szó, egy regény vagy novella – hangulatát méltón visszaadja a színpadon vagy filmvásznon?

 

A színházban elsősorban a szöveg képvisel minden információt, nincs például hangulat- vagy gondolatleírás. Olyasmit is a szereplőkkel kell elmondatni, amit a könyvben egy hosszabb kommentár old meg. Az irodalmi műveknél tömörebbnek, ugyanakkor párbeszédesnek kell lennie az anyagnak ahhoz, hogy színpadon vagy filmen megéljen. Persze a film a vizualitás egyéb eszközeivel sok mindent könnyebben közöl, mint a színház. A két médium nagyon különbözően működik.

 

–  Mit szeret leginkább a dramaturg munkájában?

 

Jó érzés, ha sikerül úgy a színészekre és a rendezőre alakítani az anyagot, hogy inspirálja őket. Ha már az olvasópróbán kedvvel fogadják a szöveget, az nagy sikerélmény. De a munkánk eredménye sokszor csak a bemutatón dől el. Végül ezt a fajta izgalmat is meg lehet szeretni. 

 

– A dramaturgok általában több idegen nyelvet magas szinten birtokolnak, és többnyire azokon a nyelveken íródott kéziratokból dolgoznak. Ennek ellenére pályafutásuk alatt több olyan feladat is rájuk talál, amelyet általuk nem ismert nyelvből kell átírniuk. Milyen módszertani különbség van egy regényt, vagy színdarabot eredeti nyelven olvasni és abból dolgozni, illetve fordításból készíteni a dramaturgiát?

 

Sohasem dolgoztam olyan szöveggel, amelynek az eredetijét legalább valamilyen szinten, akár egy másik, rokon nyelv ismeretében nem tudom értelmezni. Fontosnak tartom, hogy egy másik fordító munkáját össze tudjam vetni az eredeti szöveggel.

 

 – Amikor dramaturgként dolgozik, az elkészült produkcióra nem mondhatja, hogy az a saját alkotása, hiszen sok esetben változik, alakul az előadás létrejöttének folyamatában, míg az író annak tekintheti művét. Hogyan tudja összeegyeztetni a lelkében, a fejében ezt a két dolgot?

 

 – Nincs bennem hiányérzet, hiszen a színpadi szöveg éppen attól lesz élő, hogy minden alkotó hozzátesz saját magából. Ez része a folyamatnak. Ha egy színész vagy egy rendező jobb mondattal áll elő, mint ami nekem otthon az íróasztalnál eszembe jutott, nem csinálok belőle presztízskérdést, hogy igenis az én mondatom hangozzon el. Ha viszont jobbnak tartom a szövegkönyvben lévő mondatomat, igyekszem tapintatosan jelezni. És szinte mindig örülnek a színészek, ha felhívom a figyelmüket egy jobb megoldásra.

 

Mint már említettük, közös alkotási folyamat egyik része a dramaturgia, a stábbal egyaránt osztoznak a sikeren és a bukáson. Ez utóbbi előfordulhat annak ellenére is, hogy a dramaturg kiváló anyagot tett le. Hogyan éli ezt meg?

 

Nyilván mindenki a legjobb tudása szerint végzi a dolgát, és lehetőleg jó előadást szeretne létrehozni. Ennek ellenére nem sikerülhet minden tökéletesen. Ez mindig benne van a pakliban, megtanultam elfogadni. Igyekszem nem hibáztatni érte senkit.

 

És végül, ön szerint az írás tanulható?  Sokan mondják, hogy arra születni kell, szinte zsigerből jön. Mi erről a véleménye?  

 

Sok minden tanulható belőle, de alapvető íráskészség szerintem szükséges. Olyasmi ez, mint az éneklés. Ha valakinek nincs hallása, valószínűleg hiába dolgozik az énektechnikán

Tobak Viktória


Előző

Hivatása író – Eszterhai Katalin...

Következő

Az adaptálás mesterei – Szokolai Bri...

Kövess minket!