Finy Petra a 21. Század Kiadó sajtókapcsolati menedzsereként dolgozott,  amikor először találkoztunk. Ismerősnek tűnt a neve, így utánanéztem, ki is ő. Kiderült, nem véletlenül kaptam fel a fejem a neve hallatán, hiszen már több könyve is hívogatott a könyvesboltok polcairól. Az általam ismert regényeiben különleges asszonyok, különleges sorsával ismerkedhetünk meg. Karizmatikus asszonyok, izgalmas történetek. Azt azonban csak a közelmúltban tudtam meg, hogy már közel egy tucat mesekönyvet írt, amelyek egyaránt a szülők és gyerkőcök nagy kedvencei.

– Három év után ismét gyerekkönyvvel lepted meg az olvasókat. Milyen volt megint kicsiknek szóló könyvet írni? 

– Igen, a Bodzaszörp óta nem jelent meg mesekönyvem, úgyhogy most megint átélhettem, mekkora kaland is egy gyerekkötet megírása. Kifejezetten inspirált a feladat, mivel óvodás unokahúgaim és öcséim, akik a kötet tesztolvasói voltak, hétről-hétre várták az újabb meséket. Szegény szüleik addig kénytelenek voltak végtelenítve olvasni nekik a Nagyi búvár lesz, Nagypapa villamost vezet vagy A titkos focista című meséket, amíg nem érkeztek frissebb történetek. Ezúton is nagy-nagy hála nekik az előolvasásért!

–  Míg az előző mesekönyvedben, a Bodzaszörpben a nagyszülők és az unokák közötti kapcsolatra helyezted a hangsúlyt, addig az Almás pitében már egy egész család életébe nyerünk bepillantást. A kötetben szereplő történetek között vannak olyanok, amelyeket a saját gyerekkorod ihletett? Esetleg a Virág család tagjai közül van valaki, akit egy családtagodról mintáztál?

– Ha nem is egy az egyben, de részleteiben biztosan. Nagy és összetartó családom van, saját rítusokkal, hagyományokkal, a szilveszteri puzzle-rakás például, ami megjelenik a kötetben, kihagyhatatlan eleme az életünknek. Az almás pite iránti rajongás a saját kis családomból jön: a lányaim egyszerűen élnek-halnak érte. A biológus nagymama és a borász nagybácsi alakjában biztosan megjelenik a bátyám, akinél jobban senki nem ért a természethez, és neki is van szőlője. Emiatt nem feltétlenül a kedvenc állatai az őzek, mert sok árt okoznak: ez is ihletett egy mesét. A mamám rengeteget olvasott, a papám is nagy könyvmoly, olyan lakásban nőttem fel, ami komplett könyvtár volt: ezek ihlették a könyvtáros nagypapa figuráját.

Egyszer a papámék örökbe fogadtak egy sünt, aki –miután visszaengedtek a természetbe –később meglátogatta később a papámékat a kölykeivel: ez lett a húsvéti mese. A tágabb nagycsaládban volt egy hegymászó, aki a hazai turizmusért, kiránduláskultúráért is sokat tett: az ő alakja is bekívánkozott egy történetbe. Egy értelmiségi barátom egyszer bevallotta, hogy mindig is arra vágyott, hogy villamost vezethessen: hát mese lett belőle. A körülöttem lévő élet kincspillanatai mind-mind inspirálnak: érdemes figyelni az ilyen aranypercekre.

– Több generáció, barátok, idegenek, továbbá állatok is szerepelnek a derűs történeteidben, de az életben felbukkanó nehézségeket sem kendőzöd el. Milyen általad fontosnak tartott témákat emeltél be a történetekbe?

– A gyász vagy a válás vesztesége is megjelenik a kötetben, vagy akár az, hogy a könyvben megismert család olyan anyagi körülmények között él, hogy nem feltétlenül természetes számukra egy tengerparti nyaralás, vagy az, hogy megnézhessék A diótörőt  az Operában. Az egzisztenciális szorongatottság ugyanis a mai magyar valóság része. A gyászról is keveset beszélünk gyerekekkel, tabusítjuk előttük a témát, holott gyengéd szeretettel emlékezni valakire (ez két mesében is megjelenik), sokban segítheti az érzelmi intelligenciájukat, és oldhatja az elmúlással kapcsolatos szorongást. Az érzelmi szőnyegalásöprés korában élünk, amikor a gyerekek nehezen tanulják meg kifejezni az érzéseiket, a közös meséléssel ezen is lehet segíteni. A Három testőr című mesében ez úgy jelenik meg, hogy a Virág családba beházasodó menyasszony nemrég veszítette el a mamáját, de nagyon örülne, ha ott lehetne az esküvője napján, ezért az anyjának is terítenek, hogy lélekben velük ünnepelhessen. A válás után elköltöző szülő és a gyerek közötti kapcsolat nehézségét mutatja be az Érted táncolok, apa! című mese, ami szintén a hétköznapi élet része. A mozaik családoknak teljesen ismeretlen, új érzelmi struktúrát kell bevezetni és megtanulni. Az ezekből fakadó problémák: az új párral és új gyerekekkel való kapcsolat ritkábban tematizált, pedig rengetegen küzdenek ilyen jellegű kihívásokkal.

– Az Almás pite történeteiben hétköznapi dolgokon és eseményeken keresztül mutatod meg, hogy mennyi apró örömöt és csodát rejteget az élet. Miért fontos szerinted, hogy ez a szemlélet már gyerekkorban kialakuljon?

– Politikai érák, gazdasági helyzetek és párkapcsolatok jönnek-mennek az életünkben. Néha olyan nagy hullámokat csapva körülöttünk, hogy úgy érezzük, elsüllyedünk. A szigetet ebben az állandó sodródásban a család adja. A szeretteinktől kapott és nekik adott szeretet építi fel a lelki országunkat: és ez lesz a legfontosabb otthonunk egész életünkben. De a minőségi emberi kapcsolódások mellett az élet apró örömeinek felfedezése is fontos az érzelmi túléléshez nehéz helyzetekben. A második világháborút átélt, sok nehézséget megtapasztalt nagymamámtól azt tanultam, hogy a legszegényebbnek tűnő pillanatból is lehet ünnepet csinálni. A héjában főtt krumplit, ráolvasztott vajjal is lehet úgy enni, mint egy ötfogásos vacsorát. A csodák csak azokra találnak rá, akik hisznek bennük. Azt hiszem, erről is szól az Almás pite: hogy higgyünk az apró csodák és a család erejében.

– Csodálatos rajzok teszik teljessé a könyvben szereplő történeteket. Az illusztrátorral, Bogdán Vikivel már a Bodzaszörp című könyveden is együtt dolgoztatok. Egyértelmű volt, hogy ezúttal is őt kéred fel a munkára?

– Igen, nagyon szerettem volna, ha ő készíti a képeket. Az illusztrátori munka ugyanis műfordítás: egy új nyelven szólal meg a szöveg a jól eltalált képek által. Viki ráadásul nagyon erősen rá tud érezni egy-egy történet lelki magjára, ami egy ilyen mesekönyv esetében, ami a családi szeretetről szól, nagyon fontos volt. Örülök, hogy ő keltette életre a történeteket.

– Ha egy kedvencet választhatnál a kötetből, ami a legközelebb áll a szívedhez, melyik mese lenne az és miért?

– Nagyon kedvelem a sünis mesét, azért is, mert megtörtént esetre épül, a lányaim egészen picik voltak, amikor a papámék befogadták Dezsőt. A papám meg volt róla győződve, hogy fiú. Aztán amikor következő tavasszal megjelent náluk a hátsó kertben a kölykeivel, hirtelen szembesültek azzal, hogy mégsem lesz jó ez a név neki, hiszen Dezső anyuka, és a gyermekeivel tért vissza. Akkor adta neki papám a Dezsina nevet. A Három testőr című mesét is szeretem, a saját esküvőmön én is megemlékeztem korán elveszített mamámról, és tudtam, hogy ott van velem lélekben. Az Érted táncolok, Apa! című mesének szomorú aktualitást ad, hogy a történet ihletője, és akinek ajánlottam, Fahidi Éva volt, aki nemrég halt meg. Remélem, ezzel a szöveggel sikerül szépen emlékezni rá. Különlegesen inspiráló és fényes személyiség volt.

– „A mi családi formánk a szeretet. Azzal pedig a legrosszabb helyzetből is ki lehet evickélni” – mondja Anya A másfél éves kapitány című történetben. Mondhatjuk, hogy ez a mondat a kötet vezérfonala?

– Pontosan, ezt jól eltaláltad. Szóba kerül még egy helyen a kötetben a családi csapat fogalma is, ami szintén fontos gondolat. Ez így ugyan kicsit versenysport-szerűen hangzik, de nagyjából átjön a mögötte lévő elmélet: a szeretetet folyamatosan tanulni kell, „edzeni”, ügyelni arra, hogy „jó kondícióban” maradjon. De ha ez a reziliencia és összedolgozás kialakul, akkor a család csapata az élet bármely versenyében képes győzni.