2024. December 01. | Elza
Előző

Egy reneszánsz nő – Jakab Edit...

Következő

Nő létére… – Zenobia, Palmyra kir...

Nő létére… – Kasztíliai Izabella, az erőskezű uralkodónő

Kasztíliai Izabella

A különleges asszonyok sorát Kasztíliai Izabellával folytatjuk, aki a spanyol történelem egyik legjelentősebb, legismertebb uralkodója volt. Amellett, hogy férjével, Aragóniai Ferdinánddal ők egyesítették Spanyolországot, mint nő is hatalmas eredményeket ért el, királynő lett, miközben az öröklési rend alapján nem lehetett volna.

 

Kasztíliai Izabella a spanyol történelem ikonikus személyisége, akiről rengeteg információt találhatunk különféle könyvekben és internetes oldalakon, de talán sokkal közelebb kerülhetünk a megértéséhez, ha megpróbáljuk egy vérbeli spanyol hölgy nézőpontjából megismerni őt.

 

Mivel Spanyolországban élek, így adott volt a lehetőség, hogy egy valóban autentikus forrást találjak a királynő történetének felelevenítéséhez. Ezért felkerestem egy nagyon kedves szomszéd hölgyet, akivel rendszeresen találkozunk és megvitatjuk az élet fontos dolgait. Bár van 5 gyermeke és 8 unokája, akik gyakran látogatják, de a hétköznapokban egyedül él, így mindig örül a társaságnak. Ez a csodálatos, művelt asszony rengeteg történetet osztott már meg velem különféle helyi legendákról, a városról, ahol élünk, Spanyolország történelméről. Mikor megkértem, hogy meséljen Izabelláról, rögtön felcsillant a szeme – éreztem, hogy ez egy izgalmas délután lesz.

 

Izabella, akit sosem vártak a trónra

Kasztíliai Izabellát minden spanyol ismeri és szereti, büszkék rá, hogy egykor ő irányította az országot. A királynő 1451. április 22-én született II. János kasztíliai király és Portugál Izabella gyermekeként. Nem volt könnyű a gyermekkora, ugyanis édesapja meghalt, amikor 3 éves volt, és édesanyjával, valamint öccsével, Alfonzzal együtt el kellett hagyniuk a királyi udvart. Ráadásul egészen korán, 6 éves korában központi kérdéssé vált, hogy ki legyen majd a férje, ami a mai kor emberének elképzelhetetlen, de a középkorban, különösen ekkora befolyással rendelkező személyek esetében bevett szokás volt. A navarrai uralkodó kisebbik fiát, Aragóniai Ferdinándot szemelték ki neki, ugyan Izabella sokkal önállóbb és függetlenebb volt annál, mintsem hogy egy elrendezett házasság megfelelő lett volna számára. A sors furcsa fintora, hogy később mégis hozzáment Ferdinándhoz, de a saját döntése alapján.

 

Amikor 1454-ben IV. Henrik került az ország trónjára, szemmel akarta tartani féltestvéreit, Izabellát és Alfonzt, ezért a madridi udvarba vitette és „fényes fogságban” neveltette őket. Azonban gyengekezű uralkodónak bizonyult, ráadásul első feleségétől nem született örököse. A nemzőképtelenségéről szóló híreket valamelyest cáfolta, hogy második feleségétől lány gyermeke született, Johanna. Ennek ellenére az apaságát továbbra is, sőt egyre inkább vitatták – homoszexualitással, eretnekséggel vádolták. Amikor a pletykák szárnyra kaptak, egyre többen Alfonzt emlegették a trón várományosaként. Micsoda udvari intrikák, a középkor szappanoperája!

 

Izabella, a rátermett politikus

Bár neme és születési sorrendje – ketten is megelőzték az öröklési rendben – egyaránt arra kárhoztatta, hogy soha ne lehessen királynő, Izabella erre fényesen rácáfolt, és mégis trónra lépett. Talán ez volt az egyik legelső feminista lázadás a történelem folyamán, nem véletlen, hogy ő a spanyol nők egyik legnagyobb példaképe, ahogy azt mesélőm is többször hangsúlyozta, miközben folytatta a királynő kalandos élettörténetét.

 

Persze ahhoz, hogy Izabella ezt a fantasztikus eredményt elérhesse, remek stratégiai képességei és kiemelkedő intelligenciája mellett szüksége volt az oktatásra is: a hercegnőknek járó lehető legjobb képzést kapta, retorikát, festészetet, történelmet és filozófiát tanult. Pontosan tudta, hogy mit akar elérni, és remek politikai érzékkel türelmesen várt, figyelte az eseményeket.

 

Öccse, Alfonz 14 éves korában meghalt, egyesek szerint megmérgezték – újabb pletyka, vagy ki tudja?! Ekkor kezdték Kasztíliai Izabellát a trón várományosaként emlegetni. Végül egy 1468-ban kötött egyezség értelmében ő lett a trónörökös, azzal a feltétellel, hogy férjét Henrik választhatja meg. Azonban Izabella megunta a hatalmi játszmákat, és királyi hozzájárulás nélkül, de pápai engedéllyel feleségül ment a gyermekkorában neki szánt Aragóniai Ferdinándhoz – ez ügyben nincs egyetértés: igaz szerelem vagy politikai megfontolás állhatott vajon a háttérben?

 

A pár helyzete azonban nem volt egyszerű, ugyanis IV. Henrik halála után lányát, Johannát támogatták a portugálok és a spanyol nemesek nagy része is, így Johanna kikiáltatta magát királynőnek, ám végül az örökösödési háború (reconquista) 1474-ben Izabella győzelmével zárult. Így több éves különállás után a két spanyol királyság perszonálunióban egyesült, Izabella és Ferdinánd pedig felvették a Spanyolország királya és királynője címet.

 

Mindez hűen tükrözi, hogy Kasztíliai Izabellának nem volt könnyű dolga, amikor eldöntötte, hogy magához ragadja a hatalmat, de küzdött a végsőkig. Nem olyan nő volt ő, aki beletörődik a sorsába, így végül okos és bátor politikával maga mellé állította a népet, és erőfeszítéseit siker koronázta – szó szerint.

 

Izabella, az erőskezű uralkodónő

Ügyes stratégaként ismerte meg a nevét országa, sőt hamarosan az egész világ – a mai napig ez a kép él róla. Amellett, hogy saját kezébe vette a sorsát, szembe ment a hagyományokkal és királynővé koronáztatta magát, azt is fontosnak tartotta, hogy bebizonyítsa, nő létére alkalmas a trónra, sőt kiváló uralkodó válhat belőle. Mindemellett rendkívül művelt, szorgalmas nőként és odaadó, szerelmes feleségként is emlékeznek rá, hiszen ezekben a szerepekben is helyt állt. Bár egyesek szerint nem a szívére, hanem az eszére hallgatott, amikor Ferdinándot választotta férjének, mivel vele nyílt a legjobb esélye a trón megszerzésére. Talán ilyen volt egy középkori karrierista nő?

 

Trónra lépésüket követően igyekeztek megszilárdítani hatalmukat: támogatták a városokat és pártolták az egyház reformját, bár a korona jogait nem hagyták korlátozni, még a pápának sem. Talán kevésbé tünteti fel jó színben a párt, hogy létrehozták a hírhedt spanyol inkvizíciót, állítólag a keresztények védelmében, de mint köztudott, üldöztetésekig fajult. Annyit viszont bizonyosan elértek vele, hogy VI. Sándor pápa nekik adományozta a „Legkatolikusabb királyok” címet.

 

Az 1492-es év nagyon fontos volt Izabella számára, ugyanis ekkor sikerült a spanyol seregnek visszafoglalnia Granadát, és ezzel véget vetni Hispániában a hét évszázados mohamedán uralomnak. Ugyanebben az évben indult el a királynő támogatásával Kolumbusz híres útjára, és fedezte fel Amerikát. Érdekesség, hogy már néhány évvel korábban is szívesen segítette volna az utazást, de a megcsappant államkincstár miatt nem tudott forrásokat felszabadítani. Végül 1492-ben a saját ékszerei elzálogosításával teremtette elő a szükséges összeget. Ha kevesebb erőforrást égetnek el a háborúk, talán Amerikát is előbb felfedezték volna? Ezt már sosem tudjuk meg.

 

Izabella, a művelt asszony

Kasztíliai Izabella egész életében tanult, folyamatosan művelte magát, hogy minél jobban kormányozhassa országát, minél többet megértsen annak működéséből. Nemcsak ő maga tanult, hanem támogatta is a tudományt és a művészeteket. A legenda szerint a műveltségnél sokkal kevesebbre értékelte a higiéniát: állítólag saját bevallása szerint mindössze kétszer fürdött egész életében: születésekor és az esküvője előtt. – A szomszéd hölgy azért hozzáfűzte, hogy ő a maga részéről reméli, hogy ez a részlet nem teljesen fedi a valóságot.

 

Az viszont biztos, hogy nem véletlenül tartja úgy a legtöbb spanyol ember, hogy Izabella a valaha élt egyik legnagyobb uralkodó, aki bölcs és tanult volt, józan megfontolás alapján remek politikai döntéseket hozott, sőt, katonáival együtt harcolt a csatákban. Ráadásul nemcsak uralkodói kötelességeit teljesítette maximális odaadással, de feleségként és anyaként is helyt állt, öt gyermeke született, akik közül három lánya élte túl őt, örököse pedig a trónon Őrült Johanna lett.

 

A független nő, erős uralkodó, okos politikus és odaadó feleség 1504. november 26-án hunyt el. Egységes, erős, központilag irányított országot hagyott maga után, melynek megóvása érdekében végrendeletében részletes utasításokat fogalmazott meg, többek között a muzulmán észak-afrikai területek meghódítására, az Ibériai-félsziget államainak egyesítésére, a Gibraltári-szoros feletti ellenőrzés fenntartására, az Újvilág indiánjai feletti igazságos uralkodás elveire és a spanyol egyházi reformra vonatkozóan.

 

Kasztíliai Izabella érdekfeszítő történetét végighallgatva egyáltalán nem csalódtam, sőt! Egy rendkívül különleges nő cseppet sem hétköznapi életébe nyerhettem bepillantást.  

 

Összeállította: Balogh Noémi, Go 2 Costa Blanca

Előző

Egy reneszánsz nő – Jakab Edit...

Következő

Nő létére… – Zenobia, Palmyra kir...

Kövess minket!