Bódis Kriszta író és dokumentumfilmes, a Kemény vaj, az Artista és a Carlo Párizsban című regények szerzője, és a Van Helyed Alapítvány megteremtője nagyívű trilógiájában Tüdős Klára, a múlt század ikonikus nőalakjává vált emlékiratíró, divattervező, táncosnő, forgatókönyvíró és filmrendező kalandos életútjának felidézésére vállalkozott.

Bódis Kriszta bátor, izgalmas, eklektikus nyelvet kevert ki Tüdős Klára életrajzi trilógiájának elbeszéléséhez. Szakított az életrajzi regények egy hangú, klasszikus, jól bevált, a hőssel rokonszenvező, nézőpontjával némi távolságtartással azonosuló narrátorának attitűdjével. A narráció két, élesen eltérő stílusú szólam keveréke. A Tüdős Klára-„közelikben” szenvedélyes, minden távolságtartást fölszámoló, heves azonosulás, míg a kor történelmi-politikai kulisszáit, a Tanácsköztársaság eseményeit, és az azt követő két évtized viszontagságait felidéző „totálok”, a korszak életviszonyait, hétköznapjait meghatározó emberi tevékenységi formák leírásai kifejezetten tárgyszerűek, aprólékosak és dísztelenek. Ez a feszültség lüktetővé, dinamikussá teszi a regényt.

A szerző ezekben a szövegrészekben vendégszövegeket használt fel az érintett szakterületek irodalmából és a korabeli sajtóból. A könyv stílusát meghatározzák az erősen dramatizált, hol a romantikus, hol a realista regények stílusát idéző párbeszédek, és az elbeszélést meg-megszakító, a Tüdős Klára emlékiratain alapuló, azok stílusát imitáló, fiktív levelek részletei.

A trilógia második regénye 1919 és 1941 között játszódik. A cím – Korzón a pokolba – érzékletesen fejezi ki azt az ellentmondást, amely az öntudatos, összetett személyiséggé érett Tüdős Klára életének e küzdelmekkel, kudarcokkal és sikerekkel teljes szakaszát jellemzi. A regény első harmada láttató erővel eleveníti fel a Tanácsköztársaság mozgalmas időszakát, amelyben Klára komoly veszélyeket vállal túszul ejtett férje megmentésének érdekében. Eszményei a liberális nagypolgársághoz kötik, ám szociális érzékenysége révén empátiát érez a proletárforradalmat kiváltó társadalmi igazságtalanságok elleni küzdelemmel kapcsolatban. Legjobb barátnője cselekvő részese lesz a Tanácsköztársaságnak, ez még bonyolultabbá teszi a helyzetét.

A húszas években, amellett, hogy nagybirtokukon gazdálkodik, több szálon is beindul szakmai karrierje. 1925-ben az Operaház jelmezműhelyének vezetője lesz, a harmincasokban divattervezői pályára lép, önálló márkát kreál és európai hírű divatszalont alapít, Pántlika néven. A szülők által ráerőltetett házassága Szunyogh Rudolffal zátonyra fut, de ezekben a nehéz években is mindent megtesz a nagybeteg férj gyógyulásáért. Szerelmi életében óriási fordulat következik, 1938-ban házasságot köt Zsindely Ferenc kultuszminisztériumi államtitkárral, későbbi kereskedelmi és közlekedésügyi miniszterrel, és ennek révén kapcsolatba kerül a legmagasabb körökkel, végül magával a miniszterelnökkel, Teleki Pállal.

Életének ezt a szakaszát is végigkíséri hű munkatársa, Erzsébet, és barátsága Gedeon Frankenburggal, a világlátott pénzügyi szakemberrel, aki egy válságos pillanatban megmenti életét, később szinte élő lelkiismeretévé válik: leveleiben az antiszemita kurzus vállalhatatlanságára figyelmezteti. A trilógia második része Teleki Pál öngyilkosságával zárul.

 A Korzón a pokolba a Kisasszonyképző című első regény folytatása, de önálló műként is maradéktalanul élvezhető.

Bódis Kriszta a regénytrilógiáról: „Tüdős Klára olyan női ikon, akinek embersége, egyénisége, alkotóereje és tettei túlnőttek a huszadik századon. Az ő szobrát a történelem és az emberi nem drámája faragta, de valahogy úgy, ahogy tengervíz töri, pusztítja el a sziklákat. Én ezt a láthatatlan emlékművet most életre keltem. Jó volna hozzájárulni Tüdős Klára reneszánszához, alkotásai, munkája, élete újrafelfedezéséhez. Tragikus, hogy azok a művek, amiket nem hozhatott létre – vagy azért, mert nőnek született, vagy azért, mert egy bizonyos társadalmi réteghez tartozott –, már soha nem fognak megszületni. Nem tudok lehetőséget adni, hogy teljes virágában kibontakoztathassa a tehetségét, amit életében nem ismertek el és nem ismertek fel, de talán fel tudom mutatni. Elveszett álmait nem tudom beteljesíteni, de tovább álmodni igen. Azt remélem, hogy Tüdős Klára erős személyisége, ideológiák fölötti békességre törekvése, Isten-keresése, mélyülő, tettre kész hite, életének példája rezonanciára talál az olvasó lelkében. Számomra regényt írni olyan örömteli munka-állapot és lehetőség, amiben jeleket erősíthetek fel, hogy azok üzenethullámai az irtózatos zajban eljussanak egyik embertől a másikig és az egyéni, közös felismerések formát ölthessenek a világban.”

NÉVJEGY:

Bódis Kriszta pszichológia és esztétika szakon végzett az ELTE-n. Közel száz dokumentumriportot készített a Magyar Televíziónak a kilencvenes évek végén a marginális csoportokról, társadalmi kérdésekről: prostitúcióról, kiszolgáltatottságról, homoszexualitásról, kirekesztésről, társadalmi előítéletekről, szolidaritásról, többek között a romák helyzetéről és a roma kultúráról is.  Tanított többek közt az ELTE Interkulturális Pedagógia és Pszichológia szakán és Szociálpszichológia Tanszékén, a JATE Romológia szakán és a Miskolci Egyetem kulturális antropológia szakán. Közel húsz éve közvetlenül a nyomorban élők között dolgozik

1998-ban az ózdi Hétes-cigánytelepre alkotótábort szervezett, amelyet 2011-től t a Van Helyed Alapítvány keretei között működtetett. 2014-től az ózdi Van Helyed Stúdió alapítója és szakmai vezetője. Számos szakmai és munkásságát elismerő díjjal jutalmazták, többek között háromszor kapott Toleranciadíjat. Kapott televíziós Nívódíjat, 2013-ban pedig Raoul Wallenberg-díjat. Bódis Kriszta 2015-ben a Glamour szerkesztőségének döntése alapján Az év hősnője elismerésben részesült.