2022. November 27. | Virgil
Előző

Megosztom… Bach Zsófia színésznő...

Következő

Megosztom… Selmeczi Bea, dramaturg, í...

Megosztom… Fazakas Júlia színésznő

Fazakas Júlia

Kérdéseink válaszadója ezúttal Fazakas Júlia, színésznő, aki a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház után Budapesten kezdte újraépíteni karrierjét. A színészet mellett foglalkoztatja a zenélés, a jelmeztervezés, fest, varr, babákat készít, de a pandémia alatt belépett az életébe a fotózás is. „Parafrázisok” fotósorozatának megalkotása során festmények alakjait értelmezte újra, ő maga bújt a figura bőrébe – smink, ruha, kellékek segítségével keltette életre a festmények fő alakjait. Énekelt az Eugenia Formáció, a Dor, a Pozitív mellékhatás zenekarokban, jelmezeivel egyaránt találkozhatunk színházban, filmen. Az utolsó nagyjátékfilmjének (Boszorkányház) jelmezeivel az augusztusban megrendezett Adolph Zukor Nemzetközi Filmfesztiválon díjat nyert. Számos sikeres színpadi szerepet mondhat magáénak a Básti Lajos-díjas művésznő, aki vígjátékok és drámák karizmatikus karaktereit egyaránt kiválóan alakítja. Mostanában többek között ezekben az előadásokban játszott: Csókolom a segged, szeretett vezérünk (Terminal Workhouse, Szkéné Színház) Én vagyok a szél (Trip Hajó), Rómeó és Júlia (Kabóca Bábszínház), Frida Kahlo balladája (RS9 Színház), Madarak tanácskozása, Hegyek hegye (Utcaszínházi Alkotóközösség) Vadkacsa (Miskolci Nemzeti Színház).

 

Melyik volt hivatása legemlékezetesebb pillanata?

 

– Amikor megnyertem a POSZT-on a Básti Lajos díjat a Dolly Scserbackajával. (Karenina, Anna (rendező: Telihay Péter, József Attila Színház, 2019) Ezenkívül minden olyan pillanat, amikor emlékezeteset nyújtottam vagy revelációt okoztam egy néző számára és ezt tudomásomra is hozta.

 

– Mennyire határozta meg későbbi párkapcsolatát az első szerelem? 

 

– Én ritkán engedek be teljesen a szívembe valakit. Szerelmes összesen kétszer voltam életemben, huszonévesen aztán negyven fölött. Azt gondoltam, az eltelt évek segítenek abban, hogy okosabban lássam át és vigyázni tudjak a szerelemre, hogy ki tudjam küszöbölni a kudarc, a fájdalom, a szenvedés lehetőségét. A kettő között voltak párkapcsolataim, voltam férjnél is, de ha nagyon szerelmes az ember lánya nem lát, nem hall, nincs idő, nincs tér, csak kontinuitás és a szerelem ma is ugyanazzal a lendülettel sodor, csapkod, döngöl és emel. 

 

– Magyarországon kívül hol élne a legszívesebben és miért?

 

– Én maradnék itt, ha lehet! Nehéz ma az élet, de bárhol lehet küzdeni és elfogadni is! Szeretem Budapestet, a világ egyik legszebb városának tartom és itt éltem meg a felnőtt életem minden ritka pillanatát. Számomra fontos, hogy az anyanyelvemen beszélek, hogy közelemben van a családom. De a francia nyelv is gyönyörű. 

 

– Mennyire befolyásolta környezete a pályaválasztásban, volt olyan híresség, vagy példakép, aki motiválta?

 

– A gimnáziumban matematika- fizika szakon tanultam, közben sokat olvastam és szavalóversenyeket nyertem. Édesapám irodalom szeretete, hatalmas könyvtára, kritikus, nyitott életszemlélete sokat segített abban, hogy a Színművészetire jelentkezzek. Már gyerekkoromban szerepekbe bújtam, szüleim ruháiban egészen másnak képzeltem magam. Az egyik nagyon hosszú ideig megmaradt ilyen szerep a Pista Indián volt. Ha fel akartam dobni a hangulatot csak jött Pista és megoldotta indiánosan. Megnevettetem a felnőtteket, ma is szeretek nevettetni, a komédiázás épp olyan közel áll hozzám, mint a dráma.

 

– Melyik a kedvenc könyve és miért?

 

– Nehéz egyet kiválasztani. Nagyon sok kedvencem van, ezért most inkább a nemrég olvasottakból választom ki Edith Eva Eger A döntés című könyvét, mert segítséget nyújt abban, hogy saját elménk börtönéből kiszabaduljunk, reményt és önbizalmat ad. Segít, hogy érezd, nem vagy egyedül a fájdalmaddal, hogy újra lehet kezdeni bármilyen mélyről, hogy a traumákat el lehet fogadni és élni lehet velük ugyanolyan egészségesen, mint előtte. 

 

– Mit gondol a személyiségéről, milyennek tartja magát?

 

– Ambivalens vagyok. Lassan változó, de gyorsan fejlődő. Biztonságot adó és folyton kereső. Túlérzékeny, túlgyors, hirtelen haragú, de hamar megbocsátó. Szabadlelkű konzervatív.

 

– Mi az, amitől a legjobban retteg?

 

–  Hogy nem lesznek a szeretteim. 

 

– Mennyire teljesültek be gyermekkori álmai?

 

– Az álmok változnak, amikre akkor vágytam, azok sikerültek, volt biciklim, babám és traktorom is. Amikre később vágytam, felnőtt fejjel, na, azokból már kevesebb valósult meg. Még követem az álmaimat.

 

– Mi a véleménye az adományvonalakról és azok hatékonyságáról, lépett már fel jótékonysági eseményen?

 

– Mindenképpen hatékonyak, nagyon fontosnak tartom őket, ha egy embernek segítesz, egy világot menthetsz meg. Igen, segítek rászorulókon, van, hogy élelmiszerrel, ruhával, könyvvel, figyelemmel, nyitottsággal, de van, hogy színházzal is. Az Utcaszínházi Alkotóközösség munkáját ajánlom mindenki figyelmébe! Simon Balázs színházrendező vezetésével a borsodi, elmaradott roma településekre viszünk színházat, irodalmat, zenét és minden évben ott zajlik a TeatRom Fesztivál is, ami nekik és róluk szól. Én mostanában a Magyar Élelmiszerbank Egyesülettel  ünnepekkor tartós élelmiszert gyűjtök, amit később a rászorulóknak adományozunk.  

 

– Ön szerint a hiúság pozitív vagy negatív tulajdonság, mennyire tartja magát hiú embernek?

 

– Az egó nagy úr, de az ember nem tud létezni egó nélkül, a színész még kevésbé. A hiúság negatív tulajdonság, egyfajta bezártság, a hiú ember nem tud fejlődni, elengedni, megbocsátani, felállni esés után, megreked és megkövesedik. Könnyű így leírni, de nehéz nem hiúnak lenni. Én minden receptorommal azon vagyok, hogy ne legyek az. Egyre gyakrabban sikerül, de még taposom az utat a hiútlanságom felé.

 

– Mi az, amire hivatásában a legbüszkébb?

 

– Arra, hogy a szerepeim nagy része eljut az emberekig, a gondolataimat át tudom adni,  meghatja őket, meg tudok velük nyitni kapukat, elgondolkodtatok,  felkavarok és megnyugtatok. Ez fontos, hogy nem maradnak közömbösek a nézők egy előadásom után se.

Arra is büszke vagyok, hogy nem  féltékenykedek, irigykedek és próbálok nem rivalizálni. A fiatalabb generációt szeretettel fogadom és segítem, persze csak ha kell, ha kéri, az idősebb színésznőkre pedig fel tudok nézni. A komoly munkát, kitartást, az egymásra figyelést és az őszinteséget nagy becsben tartom a szakmámban.

 

– Mi volt élete legnagyobb csalódása?

 

– Sok csalódás ért, de a legnehezebben azt élem meg, ha társ, barát, vagy hozzám közelálló ember bánt vagy csal meg.

 

– Mit gondol a most oly divatos diétákról, ön hogyan étkezik?

 

Folyamatosan diétázom, egészségesen étkezem, sportolok, figyelek a testemre kívül-belül. Persze nassolok, és sokszor lustálkodom, de egyszer élek és vigyázok magamra. Nem csak magamért, a szeretteimért is élni akarok még sokáig egészségesen.

 

Utánajártunk: Fazakas Júlia Sardar Tagirovskyval próbál. Az előadás a Magyar Nemzeti Galériában lesz Textúra címen. A darab lényege, hogy a  képzőművészet, az irodalom és a színház egyazon térben és időben találkozzon. Nyolc író, nyolc műtárgyhoz írt nyolc szöveget, ebből születik majd nyolc jelenet, ezeket a színészek folyamatosan, pár perces szünetekkel adják elő. A premier november 11-én este 19.00 kor lesz 

 

Összeállította: Tobak Viktória, fotó: Juhász Éva, Fazakas Júlia

 

 

Előző

Megosztom… Bach Zsófia színésznő...

Következő

Megosztom… Selmeczi Bea, dramaturg, í...

Kövess minket!