2022. November 27. | Virgil
Előző

Megosztom… Fazakas Júlia színésznő...

Következő

Megosztom… Balsai Móni, színésznő...

Megosztom… Selmeczi Bea, dramaturg, író

Selmeczi Bea

Kérdéseink válaszadója ezúttal Selmeczi Bea, akinek a nevét a színlapokon szerzőként, dramaturgként tüntetik fel. Igazán sokszínű színházi egyéniség, akinek a teátrum, a művészetek a vérében van. Számos színházban megfordult pályafutása alatt Zsámbéktól Debrecenen, Nyíregyházán keresztül Budapestig, de a Rózsavölgyi Szalonban is tapsolhattak alkotásainak. Színházi munkái mellett újságcikkeivel is rendre találkozhatunk, bár a sok teátrumbeli elfoglaltságai mellett ez egyre kevesebb.

 

– Melyik volt hivatása legemlékezetesebb pillanata?

 

 – Sok emlékezetes pillanatom van, de az egyik legkiemelkedőbb talán az, amikor a Rózsavölgyi Szalon felkérésére Gárdonyi Géza Ábel és Eszteréből írtam darabot, és az egyik előadás után Pogány Judit, aki a Mamát játszotta, odavitt Molnár Piroskához, mert szerette volna megismerni az írót. Piroska megfogta a kezemet, megköszönte az élményt, és azt mondta, hogy visszaadtam a színházba vetett hitét. Ha írás közben rám tör a horror vacui, csak felidézem ezt, és elkezdek betűket látni az üres térben.

 

– Mennyire határozta meg későbbi párkapcsolatát az első szerelem?

 

– Nagyjából négy éves lehettem, és igazából arra a kérdésre sem tudom a választ, hogy vajon kölcsönös volt-e, bár meghívott a zsúrjaira, és amikor beleültem a kistraktorba, készséggel húzott. Nem vagyok hercegnő típus, számomra sokkal fontosabb egy kapcsolatban a bajtársiasság és a közös csínytevés. Most, hogy jobban belegondolok, lehet, hogy ez akkor alakult ki, ahogy az is, hogy kedvelem a csíkos sapkás férfiakat.

 

– Magyarországon kívül hol élne a legszívesebben és miért?

 

– Tavaly nyáron Sevillában nyaraltam két hétig, és annyira beleszerettem, hogy bármikor szívesen utaznék oda hosszabb időre, de Párizs és London is szóba jöhet. Élni viszont csak Pesten tudok, igazi lokálpatrióta vagyok. Hangsúlyoznám, Pesten. Buda számomra egy másik város.

 

– Mennyire befolyásolta környezete a pályaválasztásban, volt olyan híresség, vagy példakép, aki motiválta?

 

– A fél családom színházzal foglalkozik, apám humorista, apai nagyapám dramaturg volt a Bábszínháznál és az Irodalmi Színpadnál, apai nagymamám rendező a Csokonai, majd a Pécsi Színházban (pedig a '60-as, '70-es években a női rendező még kuriózumnak számított), vagyis ezt a levegőt szívom gyerekkorom óta. Azt viszont biztosan tudtam, hogy olyan hivatást szeretnék, ahol a színpad másik oldalán ülhetek. Ennek ellenére nagyon sok fajta munkám volt, voltam fotómodell, kiállításszervező, PR-os, újságíró, performer, tévészerkesztő, second hand boltvezető, látványevő Svájcban és hastáncosnő Londonban. Egyszer szeretnék majd matróz is lenni.

 

– Melyik a kedvenc könyve és miért?

 

– Ez olyan, mintha egy botanikust arról kérdeznének, hogy melyik a kedvenc füve. Az egész harmadik polc.

 

– Mit gondol a személyiségéről, milyennek tartja magát?

 

 – Szabad szellem vagyok, ezért sokszor szenvedek a fizikai korlátoktól. Ha valakit közel engedek magamhoz, azért képes vagyok harcolni, de aki nem érdekel, azzal nagyon türelmetlen tudok lenni vagy magamra erőltetek valami mázat, belül pedig iszonyúan szégyellem magam, mert gyűlölök hazudni.

 

– Mi az, amitől a legjobban retteg?

 

– Attól, hogy mi álmok jönnek a halálban.

 

– Mennyire teljesültek be gyermekkori álmai?

 

– Ami a színházat illeti, az jó úton halad, fülbevaló- és ruhatervező hajlamomat kiélem a saját gardróbom területén, a harmadik nagy vágyam egy hatalmas összművészeti  hely üzemeltetése volt, erről a tervről azóta sem mondtam le, viszont hős fekete lovag már tuti nem leszek. Feltehetőleg olyan tacskóm se lesz, ami képes úgy befordulni a sarkon, hogy a törzsének hátsó része még a másik utcán halad.

 

– Mi a véleménye az adományvonalakról és azok hatékonyságáról, lépett már fel jótékonysági eseményen?

 

– Az ember sajnos nem tud minden ügyet támogatni, amit szeretne, de fontosnak tartom, hogy aki megteheti, az segítsen a rászorulókon. Gyerekkoromban tagja voltam a Zöld Szív mozgalomnak (a Green Peace magyar változata volt), mi ültettük az Andrássy út járdaszigetének fáit, felnőttként pedig többször részt vettem a karácsonyi ételosztásban a Blaha Lujza téren. Nem szoktam ezekről beszélni, mert nem akarok jó embernek tűnni, bár a fák látványa azóta is büszkeséggel tölt el. Az ételosztásról egyetlen képet látok mindig magam előtt, amikor egy kisfiú annyira éhes volt, hogy a csokit papírostól kezdte el enni. Mosolyogva szedtem ki a szájából, hogy kibontsam, de belül zokogtam.

 

– Ön szerint a hiúság pozitív vagy negatív tulajdonság, mennyire tartja magát hiú embernek?

 

 – Rettenetesen hiú vagyok, korrektor nélkül a sarki kisboltba sem vagyok hajlandó lemenni, szerintem ha kivégeznének, akkor is az lenne az utolsó kívánságom, hogy még utoljára rendbe hozhassam az arcom.

 

– Mi az, amire hivatásában a legbüszkébb?

 

– Az Isteni színjáték, amit a Zsámbéki Színházi Bázison csináltunk. Három hetünk volt az egész próbafolyamatra, és úgy írtam a darabot, hogy amint egy oldallal végeztem, a színészek azonnal tanulni kezdték. Nagyon kreatív csapat jött össze, Harsányi Attila segített vendégszövegeket találni, és Dzsózi, a rendező (Jámbor József) a szerkesztésben. A bemutató után döbbenten láttuk, hogy a nézők egy része egzisztenciálisan zokog, mert nem meghatódtak, inkább a félelmeik törtek felszínre. Igazi katarzis volt. Fél évvel később az egyik színész találkozott egy nézővel, aki odament hozzá, hogy elmondja, az előadás hatására rendbe hozta a családi életét, és nem vált el a férjétől.

 

– Mi volt élete legnagyobb csalódása?

 

– Valaki, akit szerettem, gyávaságból elárult. Utólag azt érzem, hogy így jártam jobban.

 

– Mit gondol a most oly divatos diétákról, ön hogyan étkezik?

 

 – Fél éve tértem át a paleo diétára, nem vagyok ortodox, úgyhogy heti öt nap paleo, két nap legális bűnözés.

 

UTÁNAJÁRTUNK

Igen intenzív időszak elé nézek, most egy Szendrey - Petőfi esten dolgozom, amit a Táp Színház mutat be decemberben, közben Lénárd Robival, az Újvidéki Színház művészeti vezetőjével írunk egy etűdökből álló darabot Michel Foucault A szexualitás története 1. című művéből februári bemutatóval szintén a Táp Színháznak. Decemberben lesz még egy bemutatóm: Gaál Ildi rendezővel közösen írtunk egy kétszereplős darabot, amit a Kugler Szalon mutat be, Koltai Robi és Elek Feri közreműködésével.

 

Összeállította: Tobak Viktória, fotó: Juhász Éva

Előző

Megosztom… Fazakas Júlia színésznő...

Következő

Megosztom… Balsai Móni, színésznő...

Kövess minket!