Reigl Judit a háború utáni második párizsi iskola egyik legjelentősebb képviselője, az absztrakt expresszionizmus kiemelkedő alakja 99 évvel ezelőtt, május 1-én született, .
Alkotásai megtalálhatóak a világ összes modern és kortárs múzeumában. Festményei meghatározó magángyűjtemények részét gazdagítják. Ez év októberében a bécsi Albertina Modern „Ways of freedom”c. csoportos tárlatán szerepel majd többek között Jackson Pollock, Joan Mitchell, Robert Motherwell, Barnett Newman, Clyfford Still, és Mark Rothko alkotásaival együtt.
Reigl Judit 1923. május 1-én született Kapuváron. Szőnyi István tanítványaként 1941 és 1946 között végezte tanulmányait a Magyar Képzőművészeti Főiskola festő szakán, majd a Római Magyar Akadémia ösztöndíjasaként Olaszországba utazott. 1948 októberében tért vissza Magyarországra, ahol időközben kiépült a szovjet diktatúra, ezért úgy döntött, elhagyja az országot. Többszöri próbálkozás után végül 1950 márciusában sikerült átszöknie a vasfüggönnyel lezárt határon, s pár hónap múlva megérkezett Párizsba.
1954 májusában a szintén magyar származású festő-barát, Hantai Simon elvitte André Bretont a „szürrealizmus pápáját” Reigl műtermébe. Breton, aki látta a fantasztikus lényekkel teli, szürreális, nagyméretű, alkotásait, azonnal egyéni kiállítást ajánlott Reigl Juditnak, amelyet ő először visszautasított, de végül novemberben elfogadott. A párizsi szürrealisták akkori kiállítóhelyén, a Galerie Étoile Scellée-ben rendezett kiállításon figuratív és absztrakt művei egyaránt szerepeltek. A kiállítást követően megszakította kapcsolatát Bretonnal, és a festés fizikai mozzanatát erőteljesen hangsúlyozó, tisztán absztrakt festészet felé fordult. Legnagyobb hatást Georges Mathieu, az egyik legnagyobb francia lírai absztrakt festő tette rá.
A művésznő lírai absztrakt sorozatai – túl a szürrealista alkotásain – nem csak Franciaországban, de az akkori Német Szövetségi Köztársaságban és Amerikában is sikereket arattak, ahol több díjat is kapott munkáiért. Ebben az időszakban ismerte meg az amerikai absztrakt expresszionista irányvonalat, a tasizmust. Nagy hatással volt rá Jackson Pollock, Willem de Kooning, Frazn Kline művészete.
Saját testét eszközként használta: puszta kézzel vetette az ipari festékből és lenolajból kevert festéket a vászonra, majd különböző fémeszközökkel formálta robbanó alakzatokká. A 60-as évek elejének egyik meghatározó alkotása a Guano-sorozat volt, amelyet absztrakt gesztusfestmények alkották. A 60-as évek végén és a 70-es évek elején alkotta meg a Homme sorozatát, amelynek fő motívuma a kontrasztos álló-lebegő emberalak, majd ismét a képfelület virtuális szétválasztása került figyelme és művészete középpontjába.
1960-be a Párizs melletti kis faluba, Marcoussis-ba költözött és annak ellenére, hogy csodálatos alkotásokat hozott létre, szépen lassan a feledés homályában került. Ám ez őt egyáltalán nem zavarta, alkotásainak élt, soha meg nem alkuvó természetére hallgatva.
A szélesebb körű siker 80 éves kora után köszöntött be, miután megismerkedett Makláry Kálmánnal, aki 2004 óta képviseli a művésznőt. Az ő közreműködésével itthon 3 múzeumi kiállításon voltak láthatók a Kossuth-díjas festő fantasztikus alkotásai. 2005-ben a Műcsarnok adott otthont az első retrospektív tárlatnak, majd ezt követte 2010-ben a debreceni Modem és 2014-ben a budapesti Ludwig Múzeum.
Reigl Judit műveit hazai és nemzetközi szinten egyaránt rendszeresen állítják ki Európa számos neves művészeti vásárán. Ennek köszönhetően a nemzetközi szakma, nyugat-európai és amerikai szakemberek, művészettörténészek és gyűjtők elkezdték újra felfedezni életművét, számos elismert külföldi kiállítóhely adott helyet az alkotásait bemutató tárlatoknak.
2012-ben került a Guggenheim gyűjteményébe Reigl 1956-os Robbanás című alkotása. Reigl művei hidat képeznek a két kontinens hasonló indíttatású iskolái között. A gyűjteménybe való bekerülés azt erősítette, hogy Reigl művészete a háború utáni absztrakt festészet “main stream”- jének része.
Reigl Judit 120 alkotása több mint 30 múzeum gyűjteményeit gazdagítja világszerte. A New York-i MoMa, Metropolitan, Guggenheim Múzeum, a párizsi Centre Georges Pompidou, vagy a londoni Tate Modern – a teljesség igény nélkül.
2001 októberében megjelent, Reigl Juditról szóló monográfiában a könyv írója, Marcelin Pleynet így jellemzi a festőnőt: „…azzal tűnik ki, hogy soha nem hagyta magát bezárni semmiféle rendszerbe, és hogy épp annyira messze van a nihilista módon magába zárkózó absztrakt művészet ma már provinciális kliséitől, mint a pszichologizáló és archaizáló figuratív festészet nyomorúságától.”
Reigl Judit nagyságát számos hazai és nemzetközi kitüntetésekkel ismerték el 1964-2020 között.
1964 - Guggenheim International Award Díj
1967- 68 Carnegie Díj
2008 - Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztje
2011 - Kossuth Díj
2016 - l'ordre des Arts et des Lettres díj
2017 - AWARE, melyet kifejezetten női művészek munkája elismerésére alapították, Reigl Juditot tüntették ki először, személye által is jelezve a díj magas presztízsét.
2020 - Magyar Művészeti Akadémia Életműdíj, melyet neki szántak, de halála miatt nem kapta meg és nem is adták oda másnak.