Sammuramat Asszíria királynéja volt, akinek neve a téves ábrázolásoknak köszönhetően férfifaló, félelmetes, „szexuális ragadozóként” jelenik meg, holott Shammu-Ramat, vagy ahogy jobban ismerjük Szemiramisz nemcsak függőkertet hagyott az ókori világra és az utókorra, aki hatalmas építkezésekbe fogott, férje halála után régensként uralkodott fia mellett. Az Asszír Birodalomban nem vettek fel nőket vezető pozíciókra, és elképzelhetetlen lett volna női uralkodó, hacsak az adott nőnek nem lett volna elég hatalma ahhoz, hogy ezt elérje. Uralkodása olyan lenyűgöző jelentőségű, amely a legendákon messze túlmutat.
Sajnos Sammuramatról nem sok végleges, megbízható információ áll rendelkezésre, mivel abból a korból nehéz írott, hivatalos feljegyzéseket előkeríteni. Az azonban biztosra vehető, hogy Sammuramat valami különleges volt, hiszen ő az alapja a legendás Szemiramisznak, és a legendák általában nem a semmiből születnek.
Az biztosan tudható, hogy Sammuramat az I. e. 9-8. században élt, V. Shamshi-Adad (ur. i. e. 823-811) felesége volt, és amikor az uralkodó meghalt, az asszony vette át az uralmat fia, III. Adad Nirari nagykorúságáig. Részt vett Örményország és India megszállásában, nagy építőmester volt, és azt is tudjuk, hogy 30-40 évig tartotta a trónját – ez elég grandiózus egy uralkodóhoz képest abban a korban. Uralkodása a történészek és a fennmaradt források szerint annyira lenyűgöző volt – ha elfogadjuk, hogy az ő élete és munkássága az alapja a Szemiramisz legendának –, hogy később a görögök, az asszírok, az örmények és mások félig isteni lényként emlékeztek rá, egy olyan asszonyra, aki istenektől született és galambok nevelték fel. A földöntúli szépséggel rendelkező asszony a legenda szerint nemcsak nagyon vonzó volt, hanem nagyon okos is. Élete története és életműve leginkább a Szemirámisz legendákból rakható össze.
Sammuramat – Az építész
Az isz. 46/48 – 125/127-ben élt, görög és latin nyelvű történetíró Plutarkhosz egyik híres részlete például így szól a legendás királynőről: „Szemirámisz emlékművet épített magának, a következő felirattal: Bármelyik király kincset akar, ha kinyitja ezt a sírt, elégedett lehet. Dárius tehát, amikor kinyitotta, nem talált kincset, hanem egy másik ilyen jellegű feliratot: Ha nem lennél gonosz és telhetetlen mohó, nem háborgatnád a holtak palotáit.” A babiloni író, Berossus írásaiból tudhattuk meg, hogy a görögök az uralkodónak nagy építési projekteket tulajdonítottak, a 2. századi görög szerző, Polyaenus pedig feliratokra hivatkozott, amelyek tanúskodnak hőstetteiről és városai „bevehetetlen falainak” építéséről.
Az asszír harcias, vad és vérszomjas nép volt, de az is elvitathatatlan, hogy ők voltak az elsők, akik tökéletesítették egy meghódított ország állandó megszállásának technikáját. Tartományokból, kormányzókból és helyőrségi csapatokból, valamint adózási rendszerükből adódóan azt mondhatjuk, hogy ők alkották meg a birodalom fogalmát, egy sajátos államformát, amellyel egy hatalmas katonai hatalom meghódította szomszédjait, majd uralkodott. állandó jelleggel. Az ilyen hódítás a meghódítottaknak egy csekély belső békét és jólétet, valamint bizonyos védelmet biztosított az idegen invázióval szemben folyamatos alávetettségük fejében.
Kövessük tehát a legendát. A források szerint Sammuramat, vagy nevezzük most már Szemiramisnak, azzal kezdte uralkodását, hogy hatalmas síremléket emelt néhai férjének, de ennél nagyobb hőstettekre vágyott, ezért úgy döntött, hogy alapít egy nagyszerű várost Mezopotámiában, Babilon néven.
A legenda szerint nem kevesebb, mint kétmillió embert gyűjtött össze az Eufrátesz két partján épült, 335 méter magas falakkal körülvett és 250 toronnyal megerősített városban. E falak kerülete (amelyek vályogból épültek, és helyben kapható bitumennel is lezárták) körülbelül 64 kilométert tett ki. A falon kívül a várost áthatolhatatlan mocsarak természetes védelme védte. A fal és a benne lévő első házsor között körbefutó útpálya húzódott. A város két felének összekapcsolására Szemiramis egy híd építését rendelte el a folyó legkeskenyebb pontján.
Ennek az impozáns hídnak a pillérei 3,5 méterrel voltak egymástól, és a padlót nehéz ciprus-, cédrus- és pálmafa gerendák borították. Ezután egy kiterjedt rakpartot emeltek a folyó mentén. A híd mindkét oldalán Szemiramis egy-egy pazar palotát épített, mindegyik külön belső és külső kerületi falakkal. A híres függőkert is a palota részét képezhette, amelynek feltételezett helyét és maradványait nemrég a ninivei ásatások során tárták fel. Állítólag a városban egy 40 méter magas, 7 méter átmérőjű obeliszket is felállított, amelyet egyetlen Örményországban kibányászott kőtömbből vágtak ki és szállítottak Babilonba.
Ennek a ragyogó tehetségű asszonynak a nevéhez több város alapítása is fűződik a Tigris és az Eufrátesz mentén, amelyek mindegyike kereskedelmi központ is volt. Hérodotosz görög történész hozzáteszi, hogy Szemiramis számos gátat épített a Tigris és az Eufrátesz folyók közötti síkságon az árvíz megfékezésére, és azt állítja, hogy Babilon egyik kapuját róla nevezték el.
Sammuramat – A harcos
A királynő, miután rendbe tette Egyiptom és Etiópia ügyeit, kelet felé utazott Baktriana fővárosába, ahol katonai dicsőséget keresve építő tevékenysége hírnevének gyarapítására úgy döntött, hogy meghódítja Indiát. Két évet töltöttek el fiával az indiai uralkodó, Stabrobates király elleni háború előkészületeivel. Ez idő alatt Szemiramisz részletes információkat gyűjtött az ország arany-, ezüst-, vas-, réz- és drágakő-vagyonáról, és hatalmas hadsereget gyűjtött össze, amely 3 millió gyalogosból, 200 000 lovasból, 100 000 szekérből és számos tevén ülő emberből állt. Az invázió megindításakor nagy háború kezdődött, amelynek lefolyását Ctesias a történetíró részletesen ismertet. Ha belegondolunk, hogy Indiába rajta kívül Nagy Sándor jutott csak el, még inkább kivételessé teszi az uralkodónő eredményeit. A győztes Szemiramisz ezt követően visszatért Babilonba, ahol állítólag 40 éves uralkodás után meghalt.
Sammuramat – A „femme fatale”
A fentieket olvasva nem csoda, hogy még azelőtt, hogy az ókori görög történetíró, Diodorus írt életéről, Szemiramiszt már Istárral/Inannával, Astartéval és általában az istenekkel hozták kapcsolatba. Az asszírok tisztelték, az örmények pedig szidalmazták (talán az ellenük vezetett sikeres katonai hadjárata miatt), de általában nagy tiszteletben tartották egészen a kereszténység eljöveteléig, amikor az istenek kiestek az új hit kegyéből. A középkori ábrázolásokban Médeiához, Kleopátrához, Saloméhoz hasonlóan Szemiramiszre is ráaggatták a „végzet asszonya” mítoszt, amelyet a XIX. századi szecesszió csak megerősített.
A középkor folyamán az élveteg, férjgyilkos és hataloméhes királynő ábrázolása szilárdult meg, erről tanúskodik Dante Isteni színjátéka is, amelynek ötödik énekében Vergilius a pokol második bugyrában ezt írja: „Vezére e seregnek, amelyről benned tudni kelt kívánság, Császárnője volt soknyelvű tömegnek. Míg élt, a bujaságnak járta táncát, s ezért rendelte: „Illik, ami ízlik”, hogy életének kisebbítse gáncsát. Ez Szemiramis, akit tudniillik férje Ninus hagyott a trónon hátra, merre ma a szultán birodalma nyílik.” (Babits Mihály fordítása)
Sammuramat – Szemiramisz alakja
Szemiramiszt az érzékiség és az ellenállhatatlanság megszemélyesítőjének tartották, nevét pedig a 19. században egy katolikusellenes propaganda könyv, Alexander Hislop „The Two Babylons” tette hírhedtté. A keresztény lelkész Szemiramiszt a Jelenések könyve babiloni szajhájával kötötte össze (bár soha nem említik név szerint a könyvben). Sammu-Ramat Szemiramisszal való azonosítását a 19. század vége óta ismételten megkérdőjelezték.
Sumu-Ramat uralkodása olyan lenyűgöző lehetett, hogy a legendák egyre csak nőttek és nőttek, amíg a tényleges eseményék feledésbe merültek, így nem meglepő, hogy a történészek máig is megosztottak abban, hogy Sammu-Ramat valaha is uralta-e Asszíriát, hogy uralkodása szülte-e Szemiramis alakját, és hogy valóban elért-e valamit, vagy a források pusztán legendák. Emiatt és a Jelenések könyvében található bibliai történettel való azonosulása miatt lehet továbbra is az ókori történelem egyik legellentmondásosabb és legizgalmasabb nőalakja.
Lukács Nikolett