Évek óta dédelgettük az ötletet: bár nem vagyunk milliomosok, mégis de jó lenne a rideg hazai telet – vagy legalábbis egy részét – valami meleg égövi helyen eltölteni.

Némi internetes kutatás után kiderült, hogy erre a legalkalmasabb terep – ár/érték arányosan – Ciprus, közelebbről Páfosz. Nem előzmények híján érkeztünk ide, anno egy bérelt autóval – a volt brit fennhatóság örökségeként szigorúan baloldali közlekedéssel – felfedeztük már ezt a szigetországot, az viszont egy "boomer" párnak nyilván újdonság, hogy egy hónapig airbnb lakásban él, a közeli pláza közértjében vásárol és naponta lejár a tengerpartra napozni. Mielőtt az irigyek kurzort ragadnának, ez nem megvalósíthatatlan projekt, csak nem úgy kell élni, mint aki nyaral, hanem úgy, mint aki az otthoni mindennapjait áthelyezi egy kellemes éghajlatra (ebben az esetben 18-22 fok, többnyire felhőtlen napsütés).

Magyarán: egyszerűen. És erre a helyiek minden lehetőséget megadnak. Apropó helyiek! A befogadó (adókedvezményes) attitűdnek köszönhetően egyre több magyar érzi helyes választásnak, hogy a boldogulását e szigeten keresse. Rengeteg nyaralós szolgáltatás elérhető – a quad kölcsönzéstől kezdve a gasztro túrákig -, de télen itt is kicsit álmoskás a világ, mi pedig, mint ciprusi visszatérők, valami többre vágytunk. Ez pedig nem más, mint a korábban tiltott terület: Észak-Ciprus. A csak a török állam által elismert (lényegében 50 éve annektált) szakadár terület rejti talán Ciprus legizgalmasabb archeológiai kincseit, amiket a politika okán 2022-ig nem lehetett a déli területekről megközelíteni.

A „nyitás” óta a legkeresettebb látványosság az ENSZ felügylete alatt lévő Famagusta város Varosha városrésze, amit „szellemvárosként” aposztrofálnak az útleírások. Aki viszont ennél is „kúlabb” és histórikusabb élményre vágyik, rendre Kyreniába szeretne eljutni, illetve a közelében fekvő Szent Hilárion várába, a Bellapais apátságba, és persze megtekintené a partok közelében kiemelt háromezer éves kereskedő hajó rekonstruált darabjait is a velencei erődben kialakított múzeumban. Csakhogy télen ez korántsem egyszerű, mert itt sem dolgoznak maguk ellen a vállalkozók, a foghíjas tengerparti éttermek látványa nyomokban hasonlít a balatoni települések látványához.

Azaz, mégsem. Szerencsére a számtalan ciprusi magyarokkal foglalkozó facebook oldal közül a Ciprusi Nap és Polgár Anna vlogger révén megismerkedtünk Derzsi Bélával, aki a Ciprus Kamerával projekt üzemeltetője és egyik tulajdonosa. A magyaroknak kitalált kiscsoportos Ciprus-felfedezés ötlete egy igazi self made man sztori: ahová télen a nagy társaságok nem mennek el, oda ő elvisz téged.

Amikor elolvastam az ajánlatát – kiscsoportos túra, ahol fotók készülnek rólunk -, elsőre azt mondtam: na nem, ez nem az én világom. Aztán a szükség győzött és jelentkeztünk az útra, ami 10 óra tömény élményt, egy felkészült, a török oldalon is elfogadott és kedvelt vezetőt, és két jópofa útitársat jelentett.

Egyikük italnagykereskedő, másikuk asztalos és szakács egyszemélyben, aki a közeljövőben kitelepül Aya Napára, ahol lakáséttermet szándékozik nyitni. Számomra rögtön adódott is a párhuzam: a Ciprus Kamerával tulajdonképpen hasonló módon működik, a látnivalók bemutatásán felül egy emlékezetes és bensőséges személyes élményt ad.

A „félig” erdélyi Béla itteni karrierjét uniós épületfelmérésekkel, ingatlanfotózással kezdte, majd útjára indította az említett kiscsoportos (4-20 fő) túrákat – az északi mellett természetesen a görög ciprióták által lakott déli terület legszebb látványosságaira fókuszálva. Mint elmondta, kétéves fennállásuk óta mintegy 1500 hazánkfia választotta ezen formáját Ciprus megismerésének és bár minden adott, hogy belépjen a nagyobb irodák közé, társaival úgy döntöttek: a minőséget fontosabbnak tartják a futószalag szolgáltatások helyett. Ez esetben azonban nem csak a kuncsaftok miatt, hanem saját életminőségük megtartása okán is.

Hiszen Ciprus a nyugalom szigete is, ahol – tanúsítom – nagy százalékban minden az, aminek látszik. A kedvesség, az, hogy a gyümölcsöknek, zöldségeknek ízük van, hogy nem akarnak olyasmit rád sózni, ami szerintük nem képvisel értéket. Azt gondolom, egy hónapos itt tartózkodás alapján ez már nem csak a turista kritikátlan lelkesedése, hanem nagyon kellemes, testet-lelket melengető valódi tapasztalat. Most beszéljenek a képek önmagukért, aztán hamarosan jövünk a folytatással.

Szöveg: Tóth Gábor Ákos, fotó: Derzsi Béla, https://www.facebook.com/CiprusKameraval/