2022. Október 02. | Petra
Előző

Hivatása író – Eszterhai Katalin...

Következő

Kifutók egykori királynői – Ollári...

Kifutók egykori királynői – Pintér Sylvia

Ebben a hónapban azokat a lányokat, ma már asszonyokat kérdeztük, akik egykor a kifutók, a divatlapok királynői voltak. Vannak olyan ex modellek, akiknek élete a mai napig a nagyközönség előtt zajlik, de vannak olyanok – többségben –, akik visszavonulásuk után egy egész más pályán lettek sikeresek. Most a közszerepléstől visszavonult modelleknek tettük fel kérdésinket. Más-más hivatás, más-más életút, de egyben nagyon is hasonlóak, a mai napig „jól tartják magukat”, megőrizték fiatalságukat, elegánsak, jó megjelenésűek, csinosak. Ezen a héten olvassák Pintér Sylvia válaszait.

 

Aki megszokja a kifutók és öltözők világát, a sikert, a tapsot, annak általában nehezen megy a váltás a hétköznapok világába. Hogyan érintett meg lelkileg ez a fordulat? 

 

A Hungarotexnél dolgoztam, amikor a munkám kapcsán merült fel bennem a modellkedés gondolata. Már férjnél voltam és volt egy 2 éves kislányom. Nyilvánvaló volt, hogy ez az időszak nem egy életre szól, így ezzel párhuzamosan a jövőmet is építgettem, tovább tanultam. Így egy lábbal a hétköznapok valóságában, egy lábbal a csillogásban éltem. Férjem orvos, és időközben jelentkezett egy post graduate állasra Angliába. Nem volt kérdés, mentem vele. Az első négy évben rendszeresen jártam haza dolgozni a filmgyárba, mint produkciós és rendező asszisztens és még néha kaptam egy-egy felkérést divatbemutatóra is.

 

Majd újabb kötözés következett, a közel-keletre, Omanba, ahol 4 évig éltünk. Itt született a fiam. A külföldi költözések és újdonságok közt annyi új impulzus ért, hogy nem volt időm, alkalmam érzelmileg szakítani a közel 10 éves modell múltammal. 2001-ben visszakötőztünk Angliába és letelepedtünk egy yorkshire-i tengerparti városban. Kezdetben nem vállalhattam, később meg nem tudtam munkát vállalni a családi elfoglaltságok miatt. Így lettem „full time" anyuka. Amikor a fiam egyetemre került az iker unokákat kaptam szárnyaim alá. Így folyamatosan gyerekneveléssel telt az időm.

 

Nem régóta élvezhetem a „én idő” áldásos előnyeit. Új dolgokat fedezek fel, feszegetem a határaimat.

 

–  Mit gondolsz, számodra milyen előnyökkel és milyen hátrányokkal járt a hivatásod?

 

– A modell élet sok előnnyel járhat, de megvannak a hátulütői is, amiről a közönség kevésbé értesül.  Jómagam sajnos előnyökről nem tudok beszámolni. Hacsak azt nem veszem számításba, hogy olyan helyekre jutottam be, meg el, ahova hétköznapi ember soha, és olyan emberekkel dolgozhattam, találkozhattam, akiket mások csak messziről csodáltak. Hátrányról annál inkább mesélhetek, sőt! Még a szűk ismeretségi körben is tapintható volt az előítélet. Könnyűvérű lányokként kezelték a modelleket, sokszor lekezelően bántak velünk és butának gondoltak minket, pedig az élet az ellenkezőjét bizonyította, sok sikeres karriert építettek a kolléganőim, akikkel ma is tartom a kapcsolatot.   

 

– Modell pályafutásod során mit tartasz a legnagyobb sikerednek?

 

– Siker? Inkább elismerés, de nagyon sokat számított nekem. Ez egy érdekes történet. Egy lázas kolléganő felkért, hogy ugorjak be helyette egy nagybemutatóra. Köztudott volt, hogy más bemutatójára elmenni „nyomulásnak” számított. Amikor beállítottam, az első kérdés az volt, hogy mit keresek itt? Aztán a körülmények miatt – a kollekció névre volt kiosztva, a koreográfia lányokra lebontva – mégiscsak beraktak. A bemutató lement, és a főszervező, aki nem mellesleg egy ismert híres modell volt, odajött hozzám és annyit mondott: kellemesen csalódtam benned. Nekem ez a mondat akkor, ott, maga volt az elismerés.

 

– Szerinted milyen tulajdonságok kellenek ahhoz, hogy valaki ezen a rögös pályán hosszú ideig fenn tudjon maradni?

 

– Nagyjából a legfontosabbakat az előttem nyilatkozók már elmondták. Csak ismételni tudom: megbízhatóság, pontosság, alkalmazkodás. Az elvárásoknak kellett megfelelnünk, adott esetben egy fotósnak, a megrendelőnek, a koreográfusnak, a bemutató jellegének. Talán az alázat és tolerancia, amit még a listához fűznék.

 

– Hogy sikerült megtartanod egykori szépséged, alakod? Ez adottság, vagy meg kellett dolgoznod érte?

 

 – Túlzás lenne sikernek elkönyvelni. Ami fiatalon adottság a kor előrehaladtával életvitel, akarat kérdése. Messze nem vagyok olyan, mint 20 evesen, de keményen dolgozok magamon. Mindig sportoltam valamit, most a koromhoz és a képességeimhez mérten tartom magam karban. Naponta jógázok és a gyaloglás szerelmese lettem, napi 14 km a teljesítendő távolságom. Az idő ellenünk dolgozik, képtelenség felvenni vele a versenyt, de feladni sem szabad! Azt mondjak, a szépség belülről fakad...

 

 

– A váltás után maradtál a divat és szépség iparban, vagy valami egészen másba fogtál bele?

 

–  Mint említettem külföldre költöztünk és a fiam születéséig a filmgyártásban dolgoztam. Azután teljes mértékben a gyereknevelés és háztartás töltötte ki az életem. Természetesen hódoltam új szenvedélyeknek, beiratkoztam különböző tanfolyamokra.

 

– Mennyire foglalkoztat a divat, követed-e a nemzetközi és hazai trendeket?

 

– Mint a legtöbb nőt mindig érdekelt az aktuális divat, de sosem voltam trendi. Általában az egyéniségemnek, alkatomnak megfelelően interpretáltam a divatot.

 

 – Mit tanácsolsz az 50 pluszos olvasóknak divat és szépségápolás terén

 

– Tudom közhelynek számit, de elsősorban el kell fogadni magunkat. Csoda recept, tanács nincs. Mindenkinek magának kell megtalálnia azt az utat, módszert, praktikát. amitől jól érezheti magát a saját bőrében. Az egészséges étrend, a mozgás, a harmóniára törekvés és új célok kitűzése kell ahhoz, hogy lendületben maradjunk.
Tobak Viktória

 

Előző

Hivatása író – Eszterhai Katalin...

Következő

Kifutók egykori királynői – Ollári...

Kövess minket!