A világban, és sajnos itthon is, egyre többen szorulnak mások támogatására. Ebben a hónapban olyan művészeket, személyeket kérdeztük, akikről köztudott, hogy évek óta segítik adományaikkal a rászorulókat. Kérdéseinkre ezúttal Kosaras Renáta festőművész, műsorvezető válaszol, aki adományaival már számos rászorultnak javított az életkörülményén, illetve különböző szervezetek munkáját könnyítette meg.

- Fontosnak tartja a jótékonyságot, s ha igen, miért?

- Igen, de azt gondolom, hogy a jótékonykodásnak is van határa és korrekt módja. Igazából nagyon nehéz eldönteni, hogy mely célok mellé álljunk. Sokszor egy csepp a tengerben az, amit adhatunk, és talán csak a saját lelki békénk miatt adjuk. Sokszor viszont egy-egy közösségi összefogás valóban hegyeket tud megmozgatni, és magasabb társadalmi szintre is eljuttatja az ügyet. Az adománygyűjtés és az adakozás lassan a társadalom szerves részévé válik. Őszinte leszek, néha azt érzem, hogy vannak ügyek, vagy nevezzük eseteknek, amelyek kimondottan erre, és csak erre alapoznak. Ezt nem igazán pártolom, úgy gondolom, hogy a jótékonyság és az adomány azért kell, hogy kimozdítson a holtpontról, esélyt adjon a továbblépésre. Akkor volt hasznos, ekkor ment jó helyre, ha az adományozott élni is tudott az eséllyel.

 - Kiket támogat a legszívesebben?

- Akiken azt látom, hogy „csak” egy lökés szükséges az élete jobbá tételéhez, s amikor megkapja a segítséget, azzal élni is tud. Nem teszek különbséget témák, ügyek között. A Cél a fontos, és ha megérint, s úgy érzem, hogy jó helyre megy az adomány, vagy egyéb segítség akkor teljes mellszélességgel kiállok mellette.  Ennek jegyében támogattam már gyermekkel kapcsolatos eseményeket, kórházakat, óvodát, de daganatos betegek alapítványait is.

- Vett már részt jótékonysági árverésen, ha igen miért, és kit támogattak?

 - Igen, már többször ajánlottam fel tiszta szívvel festményemet, hogy egy jó ügyet segíthessek. Többek között a Bethesda Gyermek Kórház javára két árverésen is részt vettem az elmúlt években. De volt, hogy egyszerűen csak odaajándékoztam a festményemet, hogy ezzel okozzak örömet. Legutóbb nem árveréssel, hanem azzal segítettem, hogy gyerekekkel együtt festettünk. Vittem állványokat, vásznakat, kis palettákat. Nagyon élvezték az alkotást, igazi kis művészek voltak, s egy délutánra kizökkentek a betegségükből. Nagyon jó volt látni az örömöt az arcukon, amikor a nap végén kiállítást csináltunk a kész alkotásokból a Ronald McDonald Házban.

 - Mi a véleménye a cégek CSR tevékenységéről? Reklám vagy jótékonyság?

- Egy jól megtervezett CSR tevékenység pozitívan tudja erősíteni a cég imázsát. Szerintem akkor csinálják jól, ha nem erre építenek, nem ez a „nagy durranás” marketing szempontból, hanem ha ezzel finoman és elegánsan erősítik a cég hírnevét, miközben segítenek is. Az egy időben elindított fogyasztói kampányt jól kiegészíti, de ezt gondolom, a marketingesek mindezt nagyon jól tudják. 

- Mi a véleménye az adományvonalakról és azok hatékonyságáról?

- Ha megnézzük a sikerességüket, legalábbis amit egy-egy ilyen akcióról kommunikálnak, akkor sikeresek. Mivel ilyenben „belülről” nem vettem részt, így igazából nem tudom. Azon amúgy már elgondolkodtam, hogy az eredmények kommunikálása mennyit vesz el az adományokból, s mennyire van arányban az adomány összegével. 

 - Mit gondol arról, hogy hazánkban – és világszinten is – a különböző ügyek mellé elsőként a popzenészek álltak, állnak? 

- Azt gondolom, hogy a művészek sokkal érzékenyebbek, hamarabb és jobban megérintik őket az emberi fájdalmak, a nehéz sorsok. Az ő véleményük, hozzáállásuk az „átlag” embereknek nagy vonzerő. Ráadásul ők tudják a legnagyobb tömegeket megmozgatni. Egy koncertre sokkal többen elmennek, mint bármi más eseményre.