Sajnálatos módon elterjedt a közbeszédben, a politikai megnyilvánulásokban a másik ember nem valós tényeken alapuló minősítése – anélkül persze. hogy a becsmérlések eredeti tartalmával tisztában lennének használóik.
Legfényesebb karriert mostanában a gazember kifejezés fut be, amiről sokan azt gondolják, hogy ezzel porig alázzák a nemtelen ellenfelet. A legigazabb magyarok azonban koránt sincsenek tisztában e kifejezés történelmi vetületével, ugyanis az etimológia erről egészen másképp nyilatkozik.
Eszerint:
– Becstelen személy; alávaló, jellemtelen ember. Aljas, gonosz férfi.
Idáig rendben is lennénk, de:
– Szleng: Engedetlen gyerek, aki sokszor rosszalkodik; élénk, huncut kisfiú.
– Lásd még: zabigyerek
Húhhh! Szinte már látom a statisztikát, amiben az apasági keresetek lenyomják a becsületsértési pereket.
Tóth Gábor Ákos