2020. November 28. | Stefánia
Előző

Röviden… a veszteségekről...

Következő

Röviden... – az idézetekről...

Röviden… a szolidaritásról

E tekintetben nem állunk túl jól. A nagy kérdés, hogy miért értékeljük le magunkat folyamatosan egy olyan világban, ahol minden az egyén önmegvalósításáról szól. Miért merülünk el saját felelőtlenségünk ingoványában, amikor egész élettevékenységünk arra irányul, hogy bebiztosítsuk a jövőnket?

 

Miért gondoljuk, hogy az álszentség, a „vizet prédikál, bort iszik” viselkedés nem üt vissza a következő generációkkal folytatott együttélésünk során? Miért hitetjük el magunkkal, hogy a problémák megoldása az, ha kívül helyezkedünk azokon, ha távol tartjuk magunktól, abban a hitben, hogy majd valaki megoldja azokat?

 

Itt az ideje végre felelősen elválasztani magunkban az érdek pozitív mozgató erejét, és az érzelmek álszent, hazug rétegeit. Talán akkor felfedezzük e két véglet között azt az előrevivő motiváltságot (értsd, szolidaritást), amit polgári nevén úgy hívnak, hogy egymásrautaltság.

Tóth Gábor Ákos

 

 

Előző

Röviden… a veszteségekről...

Következő

Röviden... – az idézetekről...

Kövess minket!