2021. Szeptember 16. | Edit
Előző

Röviden… a vezetőkről...

Következő

Röviden… a nagyságról...

Röviden… a nyár végéről

Ha valaminek vége szakad, elmúlik, kötelezően hiányérzetünk, rosszkedvünk támad. Amiről csak az jut eszembe, hogy a tibeti buddhista lámák már fiatalkorban elképzeltetik a tanulóval a majdani elmúlásukat, és azt, hogy mindenük, ami most drága, el fog veszni.

 

Vajon pesszimizmusra nevelik ezzel magukat? Szó sincs róla. Nézzük meg a dalai láma arcát példaként, aki ebben a hagyományban nevelkedett születése óta: a derű sugárzik őróla is.

 

Miért? A titok állítólag abban áll, hogy a depresszió nem a mulandósággal valós szembenézésből fakad, hanem pont fordítva: annak a tagadásából és a vele való küzdelemből.

 

Aki szembe mer nézni mulandóságával, és a lét őszinte részévé teszi azt magában, annak nem kell küzdenie vele többé, és ráér derűsnek lenni. Milyen vicces például az a mondásunk, hogy „jön még a kutyára dér”. És most nem az őszre, nem a télre gondoltam, hanem…

Tóth Gábor Ákos

Előző

Röviden… a vezetőkről...

Következő

Röviden… a nagyságról...

Kövess minket!