2021. Szeptember 16. | Edit
Előző

Röviden… a nyár végéről...

Következő

Röviden… a csomagolásról...

Röviden… a nagyságról

Gyerekkoromban imádtam játékvasúttal játszani, de eszembe sem jutott összemérni az élményt a valódi vonatozás izgalmával. Hatéves létemre is szét tudtam választani magamban a kétféle léptéket, soha nem próbáltam meggyőzni magamat, hogy egyik a másikkal behelyettesíthető.

 

Épp ezért érthetetlen, hogy felnőtt emberek képesek elalélni attól, ha valami pusztán nagy, vagy ellenkezőleg: képesek felmagasztalni egy märklin vagy lego „nagyság” erőszakolt ideológiai üzenetét.

 

Nyilván sejti mindenki, hogy az elmúlt hét eseményei közül mire gondolok, de ha így folytatjuk, mindig is csak nagyot álmodó gyerekek maradunk, akiket előbb-utóbb megtanít az élet a kicsit is megbecsülni.

 

És akkor már megint nagyon-nagyon rosszul fogjuk érezni magunkat és bizony kajabálni is fogunk, hogy folyton ver minket a sors a nagy lapáttenyerével...

Tóth Gábor Ákos

Előző

Röviden… a nyár végéről...

Következő

Röviden… a csomagolásról...

Kövess minket!