Gubás Gabi, Jászai-díjas színésznő néhány hete a Megafilm készülő szuperprodukciójában forgat. A Dobó Kata rendezésében készülő „El a kezekkel a papámtól” hiánypótló magyar családi mesefilm lebilincselő látványvilággal és fantáziadús jelmezekkel lepi meg a mozilátogatókat.

A filmben Gubás Gabi Kamillát, a nagy élettapasztalattal bíró táborvezetőt személyesíti meg, aki a főszereplő kislány, Dorka és barátai nyaralását felügyeli Varázsligeten. Ahogyan a többi szereplőé, úgy Kamilla megjelenése sem mindennapi, ráadásul jócskán hozzá kellett adni Gabi éveihez, hogy átlényegüljön Kamillává. Különleges kosztümjéhez méretes piros szemüveget és ősz tincseket kapott. Gabival a karakteréről, a castingról és a meglepetésekkel teli forgatásról beszélgettünk.

– Nem zavarta, hogy egy sokkal idősebb karaktert kellett megformálnia?

– Amikor felkértek Kamilla szerepére, még egy sokkal idősebb karakter szövegét kaptam meg, de mivel az egész stábon fiatalítottak, így végül Kamilla is nyert pár évet és rám írták a szerepet. Ám így is 10 évet kellett öregednem. Vicces, mert 20 éves korom óta őszülök, és ha hagynám lenőni a hajam, nagyjából úgy festenék, mint Kamilla – úgy szoktam mondani: „mákos Gubásan”. A saját hajamból, szivacsból és valódi hajból készült ősz tincsekből megalkotott, toronyszerű frizurám 2 és fél óra alatt készül el, a sminkkel kapok pár ráncot, elmélyítik a vonalakat, a nagy piros szemüveget pedig kifejezetten megszerettem. A fantasztikus jelmezek segítenek hozni a karaktert - mire elkészülök, úgy érzem meg is érkezett Kamilla.

A karakteremet élettapasztalata miatt tekintély övezi, igazi harcos típus, ötször vált el. A gyerekeket arra tanítja, hogy legyenek életrevalók, ismerjék meg a dzsungel törvényeit, mert ez a kulcs a túléléshez. Nemcsak a gyerekeket pátyolgatja, de Esztert (Csobot Adél) is, akit arra bíztat, hogy merje megélni az érzéseit, felvállalni a szerelmet.

–  Tudjuk, hogy a művésznőnek már három gyereklemeze is megjelent, amelyek közül a „Bergengóciából jöttünk” Fonogram-díjat kapott. Ennek ellenére – mivel zenés darabról van szó – adja magát a kérdés, hogy okozott-e bármilyen gondot, nehézséget az éneklés?

– Szívem csücske az éneklés, amit eleinte csak a saját gyerekeim hallgattak nagy lelkesedéssel, később a Mikulásgyárnak készítettünk egy gyereklemezt, amit a Biomese és a már említett harmadik követett. Nagyon élvezem a gyerekkoncerteket! Nekik nem lehet félgőzzel játszani, 100%-on kell teljesíteni, de a beleadott rengeteg energia (van, hogy több kilót leadok egy koncert alatt!) kamatostól megtérül. Például öröm látni, amikor, a fáradtan érkező, babzsákokon elterülő szülők szeme is csillogni kezd, újra gyerekké válnak és a gyerekeikkel együttműködve élvezik a zenét. Szóval nagyon örülök, hogy egy ilyen zenés-mesés családi filmben szerepelhetek. Már fel is énekeltem a dalomat – Rakonczai Viktor ismét slágergyanús dalt szerzett! – de a táncos felvételek még előttem állnak. Annyit talán elárulhatunk, hogy Elek Feri kollégámmal, Csobot Adéllal, valamint a gyerekkel énekeljük és táncoljuk el…  

–  A filmben rengeteg gyerekkel vannak jelenetei. Milyen élmény volt ennyi gyerekkel forgatni?

 – A gyerekek limitált koncentrációs képessége miatt gyorsan és hatékonyan kell felvenni a jeleneteket, hogy olyanok legyenek, ahogy a rendező megálmodta. Szerencsére rengeteget tanultam a gyerekközönségtől arról, hogyan lehet a figyelmüket fenntartani, trükkökhöz folyamodni. Egyébként minden gyerek nagyon ügyes, a Dorkát játszó Bori különösen profi, annak ellenére, hogy még nem szerepelt filmben – a vérében van a színészet! Volt egy kevésbé kellemes meglepetés is, amit a produkció egyik élő állat szereplője okozott: egy szelíd kis nyuszi „megtisztelte” az egyik kislány jelmezét – de egy gyors ruhatisztítással zökkenőmentesen folytatódott a forgatás.