2022. Május 22. | Júlia, Rita
Előző

Rémisztő finomságok halloweenre...

Következő

Négy érdekesség a kávéról...

DÉL-AFRIKA – BOROK

Bor – Dél-Afrika koronája

 

A hozzáértők szerint Fokvárosi borvidék talaja rendelkezik a világ egyik legjobb összetevőivel, ahhoz, hogy természetesen finomítsa a bor összetételét. De vajon mikor és hogyan kezdődött e földrésznyi országban a bortermelés?

 

Dél-Afrika modern írott történelme a Table Bay partján kezdődött 1652-ben, ebben az évben szállt partra Jan van Riebeeck kis holland csapatával, hogy állomást hozzanak létre a hajósoknak Európa és a távol kelet országai között. Ez a kis állomás akkor friss húst és zöldséget szolgáltatott. De rövid időn belül Jan van Riebeeck – a mai Fokváros területén – 1655-59 között elültette az első szőlőtőkéket, ez lett az első szőlőskert, ami bort adott abban az időben.

 

A kezdeti nehézségek után –mivel nem ismerték megfelelően az időjárást – 1679-ben Simon van der Stel kormányzó szaktudásával létrejött az első szőlőültetvény a Tábla Hegy mögött elterülő Constantia területén. A kormányzó évekig tartó hűséges szolgálata után földet kért a Holland Kelet-Indiai Társaságtól, és azért, hogy megtalálja a legalkalmasabb területet rendszeresen küldött lovasokat talajminták gyűjtésére. 1685-ben a Tábla Hegy mögötti csodálatos dombos vonulatot választotta, és megkapott egy 763 hektáros területet, amely Groot Constantia nevet kapta.

 


A szőlős lejtők között megbúvó fokföldi holland stílusú házak építésekor dúsan használták a kor díszítő elemeit. Simon van der Stel Groot Constantia nevű kúriája az egyik legismertebb épület a Fokváros környéki borvidéken. A kormányzó építette, és 1712-ben bekövetkezett haláláig a falai között élt. A város előkelőségei találkoztak valaha ezen a napjainkban is csodálatos területen. De nem csak a helyiek itták a környék borait, ebből a borkúriából látták el az európai arisztokráciát is a jóféle nedűvel. A Constantia-ból származó borokat később Napóleon hadvezér, az angol író Charles Dickens és Jane Austen is csodálattal fogyasztották.

 
Napjainkban a Groot Constantia kúriában található a Borászati Múzeum, amely a borkészítés történetét mutatja be, a nagyközönség előtt megnyitott farmon pedig jó ízű ételekkel és borokkal találkozhatunk. A borkúria napjainkban is látogatható, Sauvignon Blanc, Chardonnay, Cabernet Sauvignon, Merlot, Pinotage, Rose, Shiraz a leghíresebb borai. 

 


De térjünk vissza a borászatok kialakulásához. 1680-1690 között a holland telepesek után Franschoek hegyek lábánál a francia Hugenották telepedtek le, így a fokföldi bortermelés nekik köszönhetően kiteljesedve felvirágzott, mivel magukkal hozták a francia borok készítésének tudományát. Napjainkban a leghíresebb Franschoek környéki borfarmok ahova mindig érdemes ellátogatni a kiváló minőségű nedűk kedvéért: Anthonij Rupert, Boschendal, Houte Cabriere, Le Petite Dauphine, Leopard Leap Borkuriák.

 

Fokföldön a szőlőkultúra azért teljesedhetett ki, mert a terület éghajlata mediterrán jellegű. Az év közepe a tél májustól-júliusig hűvös és esős, ami a szunnyadó tökéknek alkalmas a víz tárolására. Tavasz kezdetén, ami Dél-Afrikában a szeptember, a közepesen napos idő segíti, hogy megfelelően növekedjen a szőlőszem és a fürt. A nyár novembertől februárig tartó forró napjait feloldják az Atlanti-óceán felől érkező hűvösebb légáramlatok. A bor farmokon február hónapban kezdődik a szüret és márciusig tart. Fokföld termő talaja három fő elemet tartalmaz: gránit, agyag és homok.

 

Steilenbosch a legismertebb és legnagyobb borvidék, bár Swartlandtól a Walker-öbölig számos borászatban készülnek remek borok. Mint olvashattuk földtanilag és a kedvező éghajlat miatt minden adottsága megvolt a borászatok fejlődésének, főleg, amikor hatóságilag engedélyezték, hogy új ültetvények jöjjenek létre, illetve, hogy az öreg tőkék helyett újakat telepítsenek. Ahogy eltörölték a tiltásokat beindult a borászatok gyors felvirágzása. A talaj remek, a csapadékmennyiség éppen elegendő, a napfény tökéletes a vörös borok, elsősorban a cabernet sauvignon, merlot és a shiraz számára. Az egyik kedvenc a Cape Blend lett. A leghíresebb Stellenboschi borfarmok: Bergkelder, Delarire Graff, Delheim, JC Le Roux, Kanonkop, Lanzerac, Spier

 


Paarl és Wellington környéke a másik borászatáról ismert terület, ahol remek asztali borok készülnek, többek között olyan termelőktől mint Fairview, Avondele, Nederburg, Rupert&Rothschild.

 

Dél-Afrika történelmében, kultúrájában, mezőgazdasági és kereskedelmi életében a bortermelés meghatározó fontos szerepet játszik. Napjainkban az ország a világ bortermelő országai között az élményőzbe tartozik, jelenleg a büszke 7. helyen áll a 898.4 millió literes éves termelésével. (2018-as adat) A Nagy Hatként (Big Six) említett bor csoport 1990-ben alakult ki, amelyek meghozták a nemzetközi elismerést a minőségi fokföldi boroknak. Ezek: Sauvignon Blanc, Chardonnay, Cabernet Sauvignon, Merlot, Shiraz, és Pinotage.

 
A remek dél-afrikai borok közül jó néhány, többek között Jordan Sauvignon Blanc, Painted Wolf The Den Pinotage, Simonsig Pinotage, Stellenbrust Chenin Blanc, Steillenrust Pinotage, Reyneke a hazai boltokban, internetes áruházakban kaphatóak.

 

 

Magyar borászok nyomában Dél-Afrikában 1. DR. LÁSZLÓ GYULA

 

Miközben utánajártam a boroknak, több érdekes, magyar vonatkozású témába botlottam, elsőnek Dr. László Gyula munkásságával ismerkedtem meg.

 

Amikor a magazin felkért, hogy írjak olyan dél-afrikai borokról, borászatokról, ahova érdemes ellátogatni bortúra keretében, nem gondoltam volna, hogy ez egy több napos, élményekben gazdag utazáshoz vezet. Miközben utánajártam a boroknak, több érdekes, magyar vonatkozású témába botlottam. Ahogy jobban belemerültem a keresésbe egyre jöttek a magyar kapcsolódások. Ez adta a lehetőségét, hogy újra elmenjek és kirándulást tegyek Fokváros és környékén, illetve Stellenbosch borászataiban.

 


Annyit azért elöljáróban el kell mondani, hogy Dél-Afrika történelmében, kultúrájában, mezőgazdasági és kereskedelmi életében a bortermelés meghatározó fontos szerepet játszik. 1680-1690 között a holland telepesek után Franschhoek hegyek lábánál a francia Hugenották telepedtek le, így a fokföldi bortermelés nekik köszönhetően kiteljesedve felvirágzott, mivel magukkal hozták a francia borok készítésének tudományát.

 

Fokföldön a szőlőkultúra azért teljesedhetett ki, mert a terület éghajlata mediterrán jellegű. Az év közepe a tél májustól-júliusig hűvös és esős, ami a szunnyadó tökéknek alkalmas a víz tárolására. Tavasz kezdetén, ami Dél-Afrikában a szeptember a közepesen napos idő segíti, hogy megfelelően növekedjen a szőlőszem és a fürt. A nyár novembertől februárig tartó forró napjait feloldják az Atlanti-óceán felől érkező hűvösebb légáramlatok. A bor farmokon február hónapban kezdődik a szüret és márciusig tart. Fokföld termő talaja három fő elemet tartalmaz: gránit, agyag és homok.

 



De térjünk vissza a magyar vonatkozásokra. Amikor felhívtam a borgazdaságokat, a stellenbosch-i borfarmokat, ahol magyar emlékek találhatók és elmondtam, hogy magyar vagyok, szeretném megnézni a borászatot, és megírni a magyar borászok dél-afrikai munkásságát, rögtön nagy szeretettel és tisztelettel hívtak meg, amelyből érezhető volt, hogy ez nemcsak nekem szól, hanem azoknak a legendáknak, akiknek a borászatok sokat köszönhetnek.

 

The Bergkelder Wine Estate: Dr. László Gyula munkássága nyomában.(1926-2009)

Első találkozóm a The Bergkelder Wine Estate-ben volt, ahová Dr. László Gyula munkássága miatt mentem el. A borgazdaságban széles mosollyal fogadott a marketinges xhosa hölgy. Azt tudni kell, ilyenkor február végén már javában tart a szüret és minden borász a szőlővel és a szürettel van elfoglalva. Így még értékesebb volt, hogy időt szakítottak rám.

 

Áthaladtunk a palackos boroktól roskadó üzleten keresztül a borászat múzeumába, ahol megtudtam a gazdaság történetét, kiemelve benne Dr. László Gyula munkásságát, mindezt lenyűgözően profi, egyben természetes előadásban. Ezután a borászat fokföldi maláj származású idegenvezetőjével átmentünk egy olyan érlelő terembe, ahol több ezer tölgyfa hordó sorakozik szépen egymásra rakva. A munkások éppen a bor minőséget ellenőrizték, és ennek megfelelően, fehér krétával jeleket írtak a hordó oldalára.

 

Miközben a tölgyfa hordók sokaságán gyönyörködtem, vezetőm jelezte, menjek oda hozzá, mutat valamit. Nagy örömömre megtaláltuk azokat a magyar tölgyfa hordókat, amelyek beállításával hatalmas minőségi javulást értek el a dél-afrikai borok. Az erős bor és dohos szag után jól esett friss levegőt szippantani a borgazdaság udvarán. Kékes színű Agapanthus virágok (magyar neve: afrikai szerelemvirág) szegélyezik Papegaai Hegy pincéjéhez vezető utat. A nap magasan járt, amikor kattintásra kinyílt a hatalmas kétszárnyú tölgyfa ajtó lakatja és bementünk a pince labirintus első helyiségébe.

 


A falon elhelyezett tablókon és fotókon részletesen bemutatják Dr. László Gyula munkásságát. Főhelyen található a róla elnevezett elegáns László bor, mellette a vonatkozó ismertetővel. A látogató egy néhány perces filmet is megnézhet, amely a borgazdaságot mutatja be.

 

Amíg a filmet néztem az idegenvezető felkapcsolta a lámpákat a pince termeiben, ahol egyébként kellemes hűvös van a kinti, februári 28 C fokhoz képest. Pompás látvány fogadott, ahogy elhaladtam a több tízezer borosüveg mellett. Minden teremben egy, azonos évjáratú bor van, a palackok több sorban egymásra pakolva, egészen a fehér falú pince mennyezetéig. Kísérőm elmondta, hogy a vezetett borkóstolások során teremről teremre járva kóstolják meg a résztvevők a csodálatos nedűket.

 

Az idő múlását, a borosüvegeken a szunnyadó éveket, a névtábla mellett a por réteg vastagsága is jelzi. Vannak nagyon öreg boraik, amelyeket aukciókon értékesítenek. Még mielőtt megérkeztünk a László emlékszobához, amelynek üveg ajtaján arany szárnyait kitáró hattyú látható, elhaladtunk a 2002 Fleur du Cap Merlot poros palackjai  mellett, melyekből nemes nyugalom áradt. A zöldes üvegeken átsejlik a bor szépséges vörössége.

 

Kísérőmtől megtudtam, a László emlék szobában is tartanak privát borkóstolások, s azt is, hogy 2008-ban a Bergkelder borászat munkásságának tisztelegve exkluzív bort hozott piacra Laszlo néven. A 2008-as és a 2009-es elegáns, kiváló Laszlo bor számos borverseny győztese lett. A bor intenzív, mély szilva színű és gazdag, cseresznye, fűszeres jegyekkel, rendelkezik, melyet 28 hónapos érlelés alatt érleltek a tölgyfahordókban.

 

A pincészet látogatásának hivatalos része ezzel véget is ért. Kifelé jövet lekapcsoljuk a fényeket, az emlékbe kapott László borral a kezemben már csak megköszönni tudom ezt a kellemes délutánt.

 

NÉVJEGY 

Dr. László Gyula egy magyar család fiaként, 1926-ban Erdélyben született. A kolozsvári egyetem elvégzése után Moszkvában tanult, termőtalaj mikrobiológus doktorátusát ott szerezte. Romániába való visszatéréskor 1974-ig a Valea Calugareasca romániai Kutatóintézetének igazgatójává nevezték ki, amikor ő és családja úgy döntött elhagyja Romániát és Dél-Afrikában telepedik.

 

Kezdetben a Stellenbosch-i Borászati Kutatóintézetben dolgozott. Kulcsszerepet játszott a klasszikus nemes szőlőfajták létrehozásában a fokföldi szőlőültetvényeken.1978-tól - 1992-ig ő volt a vezető főborásza a Bergkelder borászatnak, amely a Stellenryck Collection, a Fleur du Cap, a Grünberger és a Kupferberger márkákat gyártja.

 

A borászat és Dr.László kapcsolata 1970-re datálódik, akkor hívta meg a már Dél-Afrikában élő borászt Anton Rupert afrikansz mágnás Bergkelder borfarmjára. A híres hegyi pince –amely mélyen behatol a Stellenbosch-i Papegaai hegybe – volt az első földalatti pince Dél-Afrikában, ahol a pince hűvösében érlelték a palackokat. A Bergkelder borászat a boripar fontos újítójává vált. A Fleur du Cap borokat először 1968-ban indították el.

 

A vörös borok érleléséhez többnyire nagyméretű fém tartályokat, használtak Dél-Afrikában. Dr. László Gyula hatására magyar és francia kisebb tölgyfahordókban  kezdték érlelni a borokat így hatalmas minőségi javulást értek el a dél-afrikai borok. Mai napig használnak magyar tölgyfa hordót, mivel a helyi tölgyfák szivacsosabbak, és áteresztik a bort. Az Európából származó hordók kiválóak, mert jellegzetes ízt adnak a bornak, a hideg tél megkeményíti a tölgyfát ezért a belőlük készült hordók tartják a tartalmukat.

 

Dr. László Gyula személye meghatározó és kulcsfontosságú szereplője volt a Fokföldön létesített szőlőültetvények minőségének fejlesztésében, az új szőlőfajták beszerzésében és termesztésében. 83 éves korában hunyt el Stellenboschban. 


Magyar borászok nyomában Dél-Afrikában 2.  – PONGRÁCZ DEZSŐ

 

A magyar borászok bemutatásának következő állomása a Pongrácz pezsgő hazája, a JC Le Roux Wine Estate borászat volt, amely Stellenbosch város központjától 10 km-re a Devon völgy hullámzó dombjai ölelésében található.

 

A név jól ismert volt előttem, hiszen Dél-Afrikában prémium piacvezető pezsgő kategóriába tartozik a Pongrácz pezsgő. Az éttermek, a bárok kínálatában megtalálható, de rendezvényeken is előszeretettel fogyasztják a nemes száraz pezsgőt, ami már a piacra kerülésekor nagy sikert aratott. A JC Le Roux Wine Estate borászat 1990 óta a Méthode Cap Classique eljárással készített, elegáns megjelenésű száraz pezsgőjét Pongrácz Dezső magyar nemesi családból származó kiváló borász munkássága tiszteletére nevezik Pongrácznak.

 
Ahogyan letértem a főútról, egyre inkább többet mutatott magából a vidék. Az út két oldalán, ameddig a szem ellát, szőlő birtokok, kúriák váltják egymást. Lassan haladtam, lehúztam a kocsi ablakát, beszippantottam az őszi illatokat – márciusban jártam ott, s Dél-Afrikában az akkori időjárás a magyarországi szeptember véginek felel meg –, így már a zöld szőlőlevelek között megjelentek az ősz vöröses-narancssárgás színei. Az út menti fák már kezdték elengedni rozsdás leveleiketOlyan érzésem volt, mintha nagyon messzi, távoli vidéken járnék. Az ég szikrázó kékségében a farmházak még fehérebbnek, az út menti vadrózsa bokor virágai még élénkebb színűnek tűntek. Szél úrfi előttem megpörgette az elszáradt leveleket, az útról az árokba fújta, nagy meglepést okozva ezzel egy éppen csipegető népes gyöngytyúk család életében.

 


Beérve a borgazdaság területére két oldalt szőlő ültetvények között vezetett az út, jól látszottak a roskadásig beérett cabernet sauvignon hatalmas mélykék szőlő fürtjei, amelyek csak arra vártak, hogy leszüreteljék őket. A bejáratot átlépve színes, modern belső rész fogadott. A recepciós pultnál már várt a kísérőm, aki, mint megtudtam végzett sommelier, ő vezeti a pezsgőkóstolásokat is.

 

Figyelmem rögtön a terem bal oldalára terelődött, ahol a polcokon elegáns csomagolásban, több színben, rendezett sorokban várakoztak a különböző típusú brut, rosé Pongrácz pezsgők. Áthaladva a pincészetbe, egy üvegfalon keresztül betekinthettünk és láthattuk hogyan készül a Pongrácz pezsgő. A munkások, amint érzékeltek, hogy látogató érkezett, mosolyogva integettek, miközben a kezük folyamatosan járt, egy percre sem hagyták abban azt, amit éppen csináltak.

 
Közben a mellém adott sommelier lelkesen ontotta rám az információkat: - Borászatunk legismertebb személye, akinek nevéhez fűződik a pincészet legelegánsabb terméke Pongrácz Dezső, vagy ahogyan itt hívtuk, Desiderius volt, aki sajnos nagyon fiatalon, 61 éves korában egy autóbalesetben elvesztette életét. 1958-ban jött Dél-Afrikába, ahol nagy karriert futott be, döntő befolyást gyakorolt a dél-afrikai borászat, nem utolsó sorban a mi borászatunk fejlődésére. Az ő szaktudásának köszönhető és az ő nevéhez fűződik a Methode Cap Classique, azaz a hagyományos eljárással készülő, palackos érlelésű pezsgő, amelyet azóta is a mi borászatunk állít elő. – mutatott az üvegfalon túli terem irányába, majd folytatta:

 


Néhány szó az előállítás módjáról. A Pongrácz Brut Method Cup Classic egy különlegesen száraz pezsgő, amely 60% Pinot Noir és 40% Chardonnay szőlőből készül. A jó minőségű pezsgőben a buborékok picik, finoman gyöngyöznek. Az Atlanti - óceáni szellőtől hűtött ültetvényéből származó kiváló minőségű fürtöket kézzel szüretelik. A Pinot Noir szőlő 320 m tengerszint feletti magasságban növekszik, míg a Chardonnay szőlő 100 m - 200 m tengerszint feletti magasságon lévő ültetvényekből származik. Dél- Afrikában a hagyományos francia módszerrel készült pezsgőket Methode Cap Classiques-nak, vagy röviden MCC-nek hívják. A szén-dioxid-buborékokkal impregnált borokat egyszerűen pezsgőnek nevezik, míg az MCC-k egy második erjedésen mennek keresztül a palackban, hogy létrehozzák a kívánt buborékokat.

 
Lelkes bólogatásomat látva, a fiatalember valószínűleg azt érezhette, hogy végre egy igazán érdeklődő látogatóra lelt, aki nemcsak kóstolgatni akarja a nemes italt, hanem az elméletre is kíváncsi, ezért folytatta a beavatást a pezsgőkészítés rejtelmeibe: - Az MCC készítéséhez a borász először szokásos módon száraz alapbort készít, majd a palackozás után hozzáadódik a „liqueur de tirage” – tirázslikőr –, ami cukrot és élesztőt tartalmaz. Ez újbóli erjedést indít el a palackban, amit koronazárral lezárnak. A második erjesztés célja az, hogy a fermentáció melléktermékeként szén-dioxid kerüljön a borba, ami a kívánt buborékokat szolgáltatja. Ezzel párhuzamosan megnő az immár pezsgőnek nevezhető bor alkoholtartalma is.

 

Mindeközben szép lassan haladtunk vissza a fogadóterembe, ahol épp egy turistacsoport koccintotta össze a csillogó poharaikat, és jókedvűen kortyolta a Pongrácz pezsgőt, az én lelkes sommelier-m folytatta az oktatásomat.: - Ezt követően kerül sor a tradicionális pezsgőkészítés leghosszabb munkafázisára, a finomseprős érlelésre. Ehhez semmi mást nem kell tenni, mint a második erjesztés lezajlását követően a palackot jó tárolási körülmények között elfektetni. A finomseprős érlelésnek legalább tizenöt hónapig kell tartania.

 

Dr.Pongrácz Dezső 


A pezsgő készítés következő fontos lépése a degorzsálás amely a seprő eltávolítását jelenti a palackból. Ennek kivitelezéséhez az üledéket finoman a pezsgősüveg nyakába rázzák 5-10 percig lefagyasztják az üveg nyakát, így eltávolíthatóvá válik a seprő, majd pótolják a hiányzó folyadékmennyiséget, és ilyenkor kerül sor a végső cukortartalom beállítására, végül pedig helyére kerül a parafa dugó. A Pongrácz pezsgő kétéves érlelés folyamata után kerül az üzletekbe.

 
A Pongrácz emlékszoba felé haladva még megtudom, hogy egyéni kérésre sabrage pezsgő nyitást is bemutatnak a vendégeknek, ez az, amikor szablyával nyitják ki a palackot. Ennek a titka, hogy jéghideg legyen a pezsgő, a kardnak tompa legyen az éle, no és a megfelelő helyen kell eltalálni az üveget, ha mindez együtt van, akkor a palackban lévő nyomás szinte kirepíti a dugóval az üveg tetejét. A pezsgőnyitásnak ezen módja a legenda szerint Napóleontól származik, aki lovon ülve karddal nyitotta ki a francia pezsgőspalackokat.

 

Látogatásom végére maradt, a legfontosabb momentum, Pongrácz Dezső volt dolgozószobájának - most emlékszoba - megtekintése, ahol privát borkóstolást és zártkörű megbeszélést is tartanak. A pezsgőkóstolást az ínyencek kagylóval, sajtokkal, száraz gyümölcsökkel is párosíthatjuk.

 

A fehérre meszelt fokföldi stílusban épült, Pongrácz emlékszobában az ajtó mellett áll egy öreg zongora, közelében kényelmes fotelek, amely egyikében üldögélt a híres borász, a könyvespolcon látható az írógépe. Régi könyvek és antik tárgyak visznek vissza az időben. Pongrácz kikapcsolódásként Beethoven szimfóniáit hallgatta, és rajongva szeretett tacskóival töltötte szabad idejét. A szoba ablakából messze ellátni a JC Le Roux borfarmon keresztül a Stellenbosch-i Hottentots Holland hegyekig. Ez a környezet inspirálta és segítette abban, hogy megvalósítsa álmait. Felemelő érzés, hogy mindenütt a híres borász nevét látom, jó érzés, hogy az afrikai kontinens déli csücskén egy magyar zsenialitásával, kitartásával, megvalósította álmát, sikerre tudta vinni tehetségét, aminek eredményeként egy egész pezsgő családot neveztek el róla munkássága elismeréséül.

 
NÉVJEGY:

A nemesi származású Pongrácz Dezső gróf 1923-ban született. 1944-ben szerzett mezőgazdasági diplomát Budapesten, majd a besorozását követően orosz hadifogságba került. Közel egy évtizedet töltött hírhedt szibériai munkatáborokban, favágóként, majd a veszélyes szibériai rézbányákban dolgozott. Ezeket túlélve visszakerült Magyarországra, de 1956-ban végleg elhagyta az országot.

 

A magyar események káosza alatt úgy döntött, hogy elmenekül, és Afrikáig meg sem állt.

Európai nemesi kapcsolatai révén Namíbiába költözött, ahol mezőgazdasággal kezdett foglalkozni, és birtokvezető lett.1958-ban átköltözött Dél-Afrikába a Fokváros melletti Stellenboschba ahol szintén mezőgazdasági vezetőként dolgozott.1963-ban csatlakozott a Nietvoorby Kutatóintézethez, amelyet Dr. Piet Venter vezetett. Pongrácz a kutatóintézetben dolgozott és a Stellenbosch-i Egyetemen szerezte meg a helyi mester fokú agrármérnöki diplomáját.

 

1973-ban kinevezték a Distillers Corporation borászati szaktanácsadójának. Húsz éven keresztül segítette a dél-afrikai bor ágazatot a szőlőtermesztésben. Nagy hatással volt a prémium szőlőfajták, például a Chardonnay, a Sauvignon Blanc és a Pinot Noir bevezetésében és meghonosításában.

 

Úttörő szerepet játszott az új szőlőtermesztési gyakorlatok kialakításában. Számos könyv szerzője volt és több tudományos publikációt készített. Az 1978-ban megjelent, A gyakorlati szőlőtermesztés című könyvét a diákok ma is használják. Nagyon jó barátságot ápolt Dr. László Gyulával. Pongrácz Dezső 1984-ben életének 61 évében hunyt el.

 

Magyar borászok nyomában Dél-Afrikában 3. – GÁL TIBOR

 

Magyar borászokat felfedező utam következő állomása – Gál Tibor egri borászlegenda munkásságát követve – a Dél-afrikai Capaia Borászatba vezetett.

 

Szeptemberben, az afrikai tavasz kezdetén, a szellő meleg fuvallata bontogatja a természet színes virágait. Friss levegőben, szikrázó kék égbolt alatt, madárcsicsergéstől hangos délelőtt indultam a Capaia Borászatba. Stellenbosch öreg tölgyfáit magam mögött hagyva mezőgazdasági földek, szárba szökkent kukorica, búza, sárga virágú repce földek és zöld legelők között vezet az út.

 

A Capaia Borászat a borvidék központjától, Stellenbosch-tól egyórányi vezetésre, az Atlanti-óceántól 10 km, Fokvárostól 30 km távolságra fekszik. A borászathoz közelítve földút váltja fel az aszfaltot és körös-körül szőlő ültetvények tengernyi sora borítja az enyhén lankás területet.  A kapun áthaladva, két oldalt fákkal szegélyezett úton jutottam el a Capaia Borászatig, amely 140 hektáron terül el Philadelphia dombos lejtőin. Egy korábbi búzafarm területén 1997-ben alapította a vállalkozást Ingrid von Essen bárónő és Alexander von Essen báró. A domb tetején lévő fehérre meszelt viktoriánus stílusban épült Mariella’s étterem teraszáról gyönyörű kilátás nyílik a dombos vidékre.

 

A domboldalon, az olívafák mellett tovább haladva egy földúton jutottam el a Capaia Pincészet főépületéhez, ahol már várt rám Rika Fourie marketingvezető. Az afrikansz hölgy nagyon felkészülten és kedvesen mutatta meg a borászatot és a híres üzemet, amely Gál Tibor tervei alapján készült. Úgy véltem, hogy kedvessége nemcsak a személyemnek szólt, hanem annak is, hogy a híres borász országából érkeztem. Engem meg az töltött el jó érzéssel, hogy belépve az épületbe, rögtön jobbra, Gál Tibor aranykeretes elegáns portréja fogadott.

 

Kicsit beljebb lépve már a borászat szívében találtuk magunkat, ahol egymás mellett sorakoztak a hordók, melyeken fehér krétával jelzik az évjáratot. Itt már érezni lehet az erjedő bor illatát.


Gál Tibor 


Alexander von Essen báró – aki borkereskedő is volt – hazai és nemzetközi sikereit megismerve kérte fel a Gál Tibor kiváló egri borászt, hogy dolgozzon a borászatában. A pincészet megtervezése és kivitelezése nem mindennapi feladatát kapta, ahol a lehető legmodernebb technológiát a legmagasabb minőségi szinttel párosította. Gál Tibor zsenialitása kimagaslott az akkori borászatok közül. Saját tervezésű gravitációs rendszeren alapuló csillés rendszert alkalmazott, annak érdekében, hogy a szőlő megközelítse a fakádakat.

 

Jelenleg a világ 56 legnagyobb tölgyfa tartályában érlelik kellő minőségűre a borokat, amelyek 150 éves francia tölgyfából készültek és 5000, illetve 8000 liter űrtartalommal rendelkeznek. Mint megtudtam, ha gondosan karban vannak tartva, még 40-50 évig megtartatják a minőségüket. A legmodernebb hőmérséklet-szabályozással vannak felszerelve, amelyeket a Tonnellerie Taransaud cég gyártott a francia Cognac városban.

 

A fehér bort, a Sauvignon Blanc-ot hat rozsdamentes acél tartályban érlelik, amelyek kapacitása 8000 liter tartályonként. A vörös borok további érleléséhez 1500 hordó elhelyezésére alkalmas pince áll rendelkezésre.  

Capaia Borokat kizárólag a Capaia területén termesztett szőlőből préselik, helyben kerül a palackokba és ott is címkézik. A Capaia szőlőterület zászlóshajója és védjegye a négy vörös szőlőfajta, Cabernet Sauvignon, Merlot, Cabernet Franc és a Petit Verdot Cuvée.

 

Gál Tibor legendás személyiségét, elhivatottságát a Fokföldiek csodálattal nézték. Mindene volt a szőlő, a bor, a termőföld, saját kezével telepítette Fokföldön a szőlőket és vizsgálta a talajt, az uralkodó széljárást és mindent, ami befolyásolhat egy évjáratot. Együtt lélegzett a szőlővel. Kísérőm a borkóstoló terembe is meginvitált, ahol megízlelhettem Capaia híres borait: Capaia ONE 2016, Capaia Cabernet Sauvignon Merlot 2016, Capaia Rose 2018, végül a Capaia Sauvignon Blanc 2018 zárta a kóstolást. Ezt követően a teraszról még rátekinthettem a gazdaságra, és távolról megcsodálhattam a Tábla Hegy ikonikus körvonalát.

 

Büszkeséggel töltött el, hogy ott járhatok, ahol a magyar borászikon dolgozott és megvalósította a legmodernebb borgazdaságot és magyar zsenialitásával hátrahagyta az utókornak munkásságát.

 

NÉVJEGY

Gál Tibor 1958. augusztus 14-én született Putnokon, ott végezte el az általános és a középiskoláját is. A föld és a természet szeretete már gyermekkorától végig kísérte. Szeretett sokat olvasni, focizni és motorozni.  Az érettségi után a Kertészeti Egyetemen folytatta tanulmányait, ahol 1983-ban diplomázott. Ezt követően hat évig különböző beosztásban dolgozott az Egervinnél és a Nagyrédei Szőlőskert Szövetkezetnél. Mindig nagy szeretettel emlékezett ezekre a munkahelyekre.

 

1984-ben kötött házasságot. A következő évben, 1985-ben született első gyermekük Tibor, majd 1986-ban Zsombor, 1989-ben Veronika, 1992-ben Anna.

 

1985-től a Nagyrédei Szőlőskert Szövetkezeti Borpince termékmenedzsere lett. Itt lehetősége volt arra, hogy elkészítse első borát, az 1987-es Egri Bikavér évjáratot, amelyben már megmutatkozott kifinomult ízlésvilága. 1989-ben Gál Tibor az Egervinben borászati ágazatvezetőként dolgozott, amikor Ludovico Antinori márki tiszteletét tette a borászatba. Olyan jól sikerült a borkóstoló, hogy meghívták Toszkánába, ahol több világhírű borászatnál dolgozott főborászként, illetve szaktanácsadóként. A Tenuta del Ornellaia-ban eltöltött időszak meghatározta karrierjét, álláspontját és kapcsolatát a külföldi és a magyar szőlőtermesztéssel.

 

1998-ban megkapta az Év Borásza díjat, és átvehette a Magyar Köztársaság Lovagkeresztjét is. Ugyanebben az évben elkészítette az Ornellaia Super Toscan cuveé-t, amit később, 2001-ben a Wine Spectator magazin top 100 borának első helyezettjévé választotta. Gál Tibor megvalósította azt, ami a dél-afrikai borászat eddigi történetében még nem fordult elő. A legelső szüretet követő 2003-as évjárat termése a borászat három borának 5 csillagos minőségi kitüntetést hozott munkája elismeréséül.

 

A nagy patrióta, a legnagyobb magyar borász 2005 februárjában egy szüretet követő vacsoráról tartott hazafelé a Tokara Birtokról, amikor a Stellenbosch-i kanyarokban visszafordíthatatlan baleset érte.

 

A fiú emlékei – IFJ.GÁL TIBOR

 

Magyarországi tartózkodásom során abban a megtiszteltetésben volt részem, hogy találkozhattam a borászikon nagyra becsült fiával, ifj. Gál Tiborral Egerben, a Gál Tibor Pincészetben. A borászatba érve fiatalos, modern, barátságosan letisztult környezetben egy kiegyensúlyozott, határozott tekintetű, őszinte személyiség fogadott. Édesapja Dél-afrikai munkásságáról kérdeztem Tibort, aki beszélgetésünk során szívesen mesélt.

 

„Apa nemzetközi pályafutása – ami előre vetítette Dél-afrikai munkásságát is – Olaszországban kezdődött. 1989-ben az Egervin borászatba látogatott Ludovico Antinori márki. Mivel apa beszélt egyedül idegen nyelvet, ő kapta a feladatot, hogy kísérje a vendégeket. A borkóstolás és a találkozás annyira jól sikerült, hogy a márki meghívta, dolgozzon nála Toszkánában.

 

Ez a meghívás a 80-as években nem mindennapi lehetőség és megtiszteltetés volt, amellyel élni kellett. Közel tíz évet, 1998-ig dolgozott ennél a borászatnál úgy, hogy párhuzamosan építette az Egri Borászatot. Akkor még nem volt Flying Winemaker csak Drivig Winemaker. (a magyar borászok általában autóval mentek európai borászatokba dolgozni, amit napjainkra már a repülő váltott fel – a szerk.)

 

A család is Olaszországban élt négy évig, mi gyerekek ott jártunk óvodába, iskolába. Ezt követően hazaköltöztünk, de apa továbbra is dolgozott az Ornellaia Birtokon, így a két ország között ingázott.

 


Az első igazi, nemzetközi sikert az 1998-es év hozta el apának, az Ornellaia Borát 2001-ben az év borának választották. Ez olyan fényt vetett rá, amely meghozta a világhírnevet. Elkezdték ajánlatokkal bombázni a világ minden részéről. Ezek között volt 2001-ben a Dél-afrikai megkeresés. Azért döntött a Capaia borászat vezetése mellett, mert az egyenlítő túl oldalán pont fordítva vannak az évszakok – Dél-Afrikában a szüret március hónapban van –, így ezt a fél éves eltolódást a magyarországi őszi szürethez remekül lehetett igazítani.

 

Apa a szőlőtőkék telepítése után érkezett, de a borászat épülete még nem létezett. Miután megvolt a szőlőbirtok, apa tervei alapján a borászat kialakítását kezdték meg, amely abban az időben a legmodernebb technológiákat ötvözte. Például apa tervezte, hogy a szőlő gravitációs elven alapuló csille rendszeren keresztül közelíti meg a fakádakat.

 

Apának az első szüretet követő, 2003-as év bora Dél-Afrika legjobb bora lett, ilyen még nem volt Dél-Afrika történetében, és ez a szakmai siker a Dél-afrikai hírnevet is meghozta.

 

Én is meglátogattam édesapámat a Capaia Pincészetben, majd évekkel később borászati tanulmányaimat a Stellenbosch-i egyetemen bővítettem, azt követően Hermanusban, a Hamilton Russel Vineyard pincészet munkáját is tanulmányoztam.

 

Édesapám szerette Dél-Afrikát, szerette a mediterrán éghajlatú területeket. Hitt abban, hogy a magyar borászok komoly szaktudásukkal, történelmi múltjukkal a világban, így Dél-Afrikában is maradandót képesek alkotni. Felemelő és megtisztelő érzéssel tölt el, hogy ő mindezt megvalósította és tovább emelte a magyar borkészítés tudományát más országokban.”

Fábián Gabriella, Dél-afrikai tudósító

 

 

Előző

Rémisztő finomságok halloweenre...

Következő

Négy érdekesség a kávéról...

Kövess minket!