A legendás francia kényelem továbbra is alap a Peugeot-nál, ám a sokoldalúságán, és a testreszabhatóságán – a teszt alapján kimondható - sokat javított a gyártó.

Akinek már sikerült Firenzében jégverésbe belecsöppeni, az pontosan tudja, hogy az Appenninek völgyeiben milyen fontos is a minőségi futómű, a stabil úttartás, a holttérfigyelő, az automata vészfék-rendszer jelenléte, a lényegi adatokat, információkat jól követhetően közlő digitális műszeregység, kijelző.

Egyébként is az általunk Padova érintésével nemrég útba ejtett Toszkána nem csak varázslatos tájairól, értékeiről, históriájáról, nagyjairól (lehetetlenség felsorolni őket, legyen elég néhány „húzónév”: Lorenzo de’ Medici, Leonardo da Vinci, Michelangelo, Giotto, Dante, Petrarca, Puccini, Jovanotti, Andrea Bocelli, Zeffirelli, Roby Baggio, stb. említése) nevezetes, hanem a kiismerhetetlenségéről is.

Részint a gyakran féktelennek tűnő helyi autósok okoznak fejtörést. (Sziámit idézve: „Őrület, őrület, de van benne rendszer…”). Részint maga a táj, az utak, a tengerparti területektől a magaslatokig, meredélyekig folyton nyújtózó, alakuló, változó szakaszok hosszú fonata. A sztráda és a kiemelt(?) autóutak külön misét érdemelnek: legyen elégséges csak a Fi-Pi-Li útszakaszt kiemelni, ahol – vallom én - nincs olyan navigációs rendszer, amely el ne bizonytalanodna.

Toszkánában autózni tehát kihívás. Úgy meg különösen, ha mint tesztutam során, San Gimigliano felé tartva, szembe jön a 41. „1000 Miglia” viadal komplett mezőnye. Igen, sikerült éppen akkor haladni a tornyok városa felé, amikor a veterán autók számára kiírt 1/100-as közúti raliparádé - amelynek útvonala Bresciából elstartolva Olaszország legszebb történelmi pontjait érinti - kisebb-nagyobb felfordulást okozott.

Persze, aki Toszkánába „téved”, ne panaszkodjon. Ez a vidék ugyanis egyszerre áraszt nyugalmat, és egyszerre inspirál, turbóz fel. Teljes egészében igazat adok W. S. Maughamnak, aki arra jutott: „Ebben a tiszta toszkán levegőben van valami, amitől még a fizikai érzések is spirituálissá válnak. Ugyanolyan, mint amikor az ember Mozartot hallgat: egyszerre dallamos és vidám és borongós, amitől csodálatos teljesség lesz úrrá az emberen, s úgy érzi, szinte testetlenné vált. Néhány áldott percre megtisztul minden durvaságtól, s az élet zűrzavara tökéletes harmóniába olvad”.

Siena és Volterra sem adja magát egykönnyen. Azonban ha egy olyan gépkocsival kelünk útra, mint amilyen a Peugeot 408 plug-in-hybrid, komfortosan, biztonságban tölthetjük el az itáliai napokat. Akár jégverésben is - ámbár a kíméletlen vihart idén sikerült elkerülnöm…  

Az 1598 cm3 hengerűrtartalmú 408-as karosszériáját persze félti is az ember, hiszen kár lenne, ha kár érné ezt a feltűnően szép autót. Tudom, ízlése válogatja, én most mégis megreszkírozom, hogy ez a Peugeot az elmúlt évek egyik legpazarabb modellje. A dizájn, a forma tekintetében nagyszerűt alkottak a gallok.

A fényszórók íve, a hűtőrács, az új oroszlános embléma elhelyezése, a lökhárító, és még sorolhatnám…, minden a helyén van. A kocsi egyszerre ízléses, stílusos, ugyanakkor erőt sugalló, sportos. Ritka „madár”, na! A megemelt hasmagasság és az alacsonyabb tetővonal ellenére, odabent is komfortos a létezés. De legyünk pontosak: a gépkocsi hossza 4,69 méter, a tengelytávolság: 2,79 méteres. A praktikus zsebek, pohártartók, a tárolót „rejtő” könyöklő is a kényelmünket szolgálja. Nem szólva, a masszázsfunkcióval felvértezett első ülésekről, melyeknek az oldaltartása úgyszintén prémiumkategóriás.

Az utazás során végig azt éreztem, rám lett szabva a járgány. A Peugeot i-Cockpit rendszer éppúgy, mint a kompakt kormány, a váltó. A futómű sokat javult, az előző változathoz képest. A kocsi már nem ringatózik, hanem - feszesen - rugózik. Az autópályán az utastérbe befurakodó zaj is minimális. A csomagtéren se találok fogást: a 471 liter éppen elfogadható méret, de van lehetőség a legózásra is: a 60:40 arányban dönthető ülésekkel 1545 literes rakteret nyerhetünk.

Természetesen a plug-in-hybrid változatnak van előnye, meg hátránya is. A tisztán villanymotoros utazgatás csak akkor kivitelezhető, ha rendszeresen tudunk töltekezni, s erre időnk is van. A 67 km körüli tiszta „játékidőt” nem sikerült kiviteleznem, reálisabb, ha 50 kilométerben maradunk.

A benzinmotor akkor takarékos igazán, ha öregurasan használjuk az automobilt. Mindent összevetve azért a fogyasztási értékeket figyelve sincs ok a morgásra. Az új 408-as példásan helytáll(t) a zűrös, mégis megunhatatlan Toszkánában, hegyen-völgyön, alagútban, viadukton, „terepen”, s hazatérve már a minden másnál zűrösebb Nagykörúton is.

Szabó Zoltán Attila