2024. Április 15. | Anasztázia, Tas
Előző

Edward Carey: Kicsi...

Következő

Nathalia Holt: Okos csajok – Kémnők ...

Tóth Gábor Ákos: Balatoni örökség

A történelem és érzelmeink viharai csapkodhatnak körülöttünk, érezthetjük magunkat elárulva szerelemben és barátságban, de két dolog mindig változatlan marad: a Balaton és gyerekkori emlékeink ugyanazt a vigaszt és derűt hozzák el lelkünkbe.

 

Tóth Gábor Ákos Balatoni Futár és Balatoni Menedék utáni legújabb kötetével, a Balatoni örökséggel lezárul egy lélekemelő történelmi trilógia, de körbeér az Édesvízi mediterrán-sorozat is, hiszen előbbi az előtörténete az utóbbinak. (Valahogy úgy kell ezt elképzelni, mint a Csillagok háborúja után készült "előzmények" esetében). Szóval, ha úgy tetszik, ez egy nyolc kötetből álló, egyenként félmillió karakteres regényfolyam, melyben nemcsak a mondatok, de a Balaton vize és az érzelmek is hullámoznak, a magasba emelnek.

 

Az új regényről fontos még tudni, hogy a Balatoni örökség abban a korban játszódik, amit mostanában sokan azzal intéznek el, hogy retro, meg hogy nekünk a Balaton a Riviéra..., és ezzel el be is zárják egy skatulyába. Ezzel szemben a szerző szerette volna ezt az "örökül kapott" életérzést részleteiben megmutatni, árnyalni és feléleszteni, erősíteni lelkesedésünket. És igen, a történelem ismétli önmagát, nem véletlen, ha az olvasó áthallásokat vél felfedezni: a tó mikroklímája hűen tükrözi a társadalom állapotát. Ezért ha bárki úgy akarná jellemezni a kötetet, csak mert a Balatonnál játszódik, hogy íme egy újabb strandregény, akkor azért a strand elé és mögé érdemes odatenni egy zárójelet.

 

A történet különlegessége, hogy három barátot mozgat (a borítón látható két fiút és lányt), akikkel több idősíkban találkozhatunk. Fizikailag egymáshoz legközelebb a második világháború előtt és után vannak, mert később már országhatárok is elválasztják őket. Az ötvenes, hatvanas, hetvenes évek után a kilencvenes években aztán újra összeérnek életük szálai. Hiszen mindig is össze voltak kötve: mély barátsággal.

 

És ugyan Artner Rita, Tölgyesi Gyuszi és Csengődi Kálmán furcsa hármasát annak idején a balatoni faluban megszólták, de ők nem törődtek vele, mit gondolnak róluk: barátságuk, melybe néha szerelem is szövődött, erősebb volt a külső hatásoknál. Ha maga a kúria, ahol éltek, nem is tudott mindig menedékként szolgálni, baráti kapcsolatuk igazi védelmezőjük maradt.

 

Az iróniában bővelkedő, könnyed, mégis elgondolkoztató regényben a humor egyik forrása, hogy a regény főszereplői olykor magázódásra váltanak. A látszólag távolságtartóbb megszólítás ellenére valószínűleg ilyenkor kerülnek egymáshoz a legközelebb – és persze a happy endhez. 

 

A Balatont sokan ismerik, sokan szeretik, de kevesen tudnak olyan őszinte szívvel rajongani érte, mint Tóth Gábor Ákos. Őszinte rajongása abban a lírai, humoros beszédmódban is megnyilvánul, ahogy a barátságról mesél nekünk. Szüksége volt már az olvasóknak nagyon egy ilyen könyvre, mely gyönyörű ódát zeng a szerelemről, a barátságról és a Balatonról. Az örök emberi értékekről és a természet szépségeiről.

 

Ez a regény a barátságról szól. És persze árulásról, megbánásról, feloldozásról. A helyszín egy Balaton-parti kis faluban álló kúria, amit hiába kereszteltek Menedékre, a történelem viharaiban nem teljesít túl jól. Három fiatal, két fiú és egy lány él itt a háború után, akik a ’20-as, ’30-as években a ház ódon falai között töltötték a gyerek- és fiatalkorukat, és most egy minden tekintetben új világban kell helyt állniuk. Le kell nyelniük azt, hogy az otthonukat nem, de strandkabinjukat elveszi az új rendszer, s a helység kisboltjában gond nélkül beállnak eléjük azok, akik korábban tőlük, a Csengődiektől kunyeráltak munkát…

 

Rendhagyó hármasuk amúgy is számtalan szóbeszédre ad okot a faluban, így nem csoda, ha a fiatalok útjai ’56 után szétválnak – mindaddig, amíg sok-sok év után a véletlen ismét egymásba nem gabalyítja azokat. Miközben a három egykori jóbarát megpróbálja tisztázni a múltat, kezdetét veszi egy amolyan sírós-nevetős időutazás, amit a Kádár-korszak és a gulyáskommunizmus dolcsevitája foglal keretbe, s ahonnan nézve már az is érthető, miért gondolta egy fél ország, hogy „Nekünk a Balaton a Riviéra”

Előző

Edward Carey: Kicsi...

Következő

Nathalia Holt: Okos csajok – Kémnők ...

Kövess minket!