A hálaadásról a legtöbb embernek a pulykasült és a lakoma jut eszébe és csak másodsorban az, amit ünnepelnek ezen a napon. De azt, hogyan kell beépíteni a mindennapjainkba, és hogyan hat lelkünkre és a kapcsolatainkra már kevesebben tudják, és még kevesebben gyakorolják.

A hála szó a latin gratia szóból származik, ami kegyelmet, kegyességet vagy hálát jelent (a kontextustól függően). Bizonyos értelemben a hála magában foglalja mindezeket a jelentéseket.

A hála, hálás megbecsülés azért, amit az egyén kap, legyen az kézzelfogható vagy megfoghatatlan. A hálával az emberek elismerik az életükben lévő jóságot. Ennek során az emberek általában felismerik, hogy e jóság forrása legalábbis részben rajtuk kívül áll. Ennek eredményeképpen a hálaadás segít az embereknek abban is, hogy valami nagyobb dologhoz kapcsolódjanak, mint ők maguk, mint egyének – akár más emberekhez, a természethez vagy egy magasabb erőhöz.

A pozitív pszichológiai kutatások szerint a hála erősen és következetesen összefügg a nagyobb boldogsággal. A hála segít az embereknek pozitívabb érzelmeket érezni, élvezni a jó élményeket, javítani az egészségüket, megbirkózni a nehézségekkel, és erős kapcsolatokat építeni.

Az emberek többféleképpen éreznek és fejeznek ki hálát. Alkalmazhatják a múltra (pozitív emlékek felidézése és hálaadás a gyermekkor elemeiért vagy a múltbeli áldásokért), a jelenre (nem veszik természetesnek a jó szerencsét, amikor jön) és a jövőre (reményteljes és optimista hozzáállás fenntartása). Függetlenül attól, hogy valakinek milyen eredendő vagy jelenlegi szinten van a hála, ez egy olyan tulajdonság, amelyet az egyének sikeresen tovább művelhetnek.

A hálával kapcsolatos kutatások

A hálával kapcsolatos kutatások során az egyik vizsgálatban arra kértek minden résztvevőt, hogy minden héten írjanak néhány mondatot, bizonyos témákra összpontosítva. Az egyik csoport olyan dolgokról írt, amelyekért hálásak voltak, és amelyek a hét folyamán történtek. A második csoport a napi bosszúságokról vagy olyan dolgokról írt, amelyek nem tetszettek nekik, a harmadik pedig olyan eseményekről, amelyek hatással voltak rájuk (anélkül, hogy hangsúlyt fektettek volna arra, hogy ezek pozitívak vagy negatívak voltak). Tíz hét elteltével azok, akik a háláról írtak, optimistábbak voltak, és jobban érezték magukat az életükkel kapcsolatban. Meglepő módon többet mozogtak és kevesebbet jártak orvoshoz is, mint azok, akik a bosszúság forrására összpontosítottak.

Egy másik kutatásban 411 emberen tesztelték a különböző pozitív pszichológiai beavatkozások hatását, mindegyiket összehasonlítva azzal a kontrollfeladattal, hogy a korai emlékekről írtak. Amikor a heti feladatuk az volt, hogy írjanak és személyesen adjanak át egy hálalevelet valakinek, akinek még soha nem köszönték meg megfelelően a kedvességét, a résztvevők azonnal hatalmas növekedést mutattak a boldogságpontszámokban. Ez a hatás nagyobb volt, mint bármely más beavatkozásé, és az előnyök egy hónapig tartottak.

Természetesen az ehhez hasonló tanulmányok nem tudják bizonyítani az ok-okozati összefüggést. De a témában közzétett tanulmányok többsége alátámasztja a hála és az egyén jóléte közötti összefüggést.

Más tanulmányok azt vizsgálták, hogy a hála hogyan javíthatja a kapcsolatokat. Egy párok körében végzett vizsgálat például azt találta, hogy azok az egyének, akik időt szántak arra, hogy hálát fejezzenek ki a partnerük iránt, nemcsak pozitívabbnak érezték magukat a másik iránt, hanem a kapcsolatukkal kapcsolatos aggodalmaknak is könnyebben adtak hangot.

Azok a vezetők, akik nem felejtenek el köszönetet mondani a nekik dolgozó embereknek, azt tapasztalhatják, hogy ezek az alkalmazottak motiváltnak érzik magukat a keményebb munkavégzésre. Egy másik kutatásban véletlenszerűen két csoportba osztották az egyetemi adománygyűjtőket. Az egyik csoport ugyanúgy telefonált, hogy adományokat kérjen az öregdiákoktól, mint eddig. A második csoport – amelyet más napra osztottak be dolgozni– az éves adományozás igazgatójától kapott egy lelkesítő beszédet, aki azt mondta az adománygyűjtőknek, hogy hálás az erőfeszítéseikért. A következő héten azok az egyetemi alkalmazottak, akik hallották a hálaüzenetet, 50%-kal több adománygyűjtő hívást kezdeményeztek, mint azok, akik nem hallották.

A hála ápolásának módjai

A hála egy módja annak, hogy az emberek értékeljék azt, amijük van, ahelyett, hogy mindig valami új után nyúlnának abban a reményben, hogy az majd boldogabbá teszi őket, vagy azt gondolják, hogy addig nem érezhetik magukat elégedettnek, amíg minden fizikai és anyagi szükségletük nem teljesül. A hála segít az embereknek abban, hogy a hiány helyett arra koncentráljanak, amijük van. És bár eleinte mesterkéltnek tűnhet, ez a mentális állapot a gyakorlással és a gyakorlással egyre erősebbé válik.

Néhány módszer a hála rendszeres ápolására

–  Írjon köszönőlevelet! Boldogabbá teheti magát, és ápolhatja a kapcsolatot egy másik emberrel, ha ír egy köszönőlevelet vagy e-mailt, amelyben kifejezi örömét és elismerését az adott személynek az életére gyakorolt hatásáért. Küldje el, vagy még jobb, ha személyesen adja át és olvassa fel, ha lehetséges. Tegye szokásává, hogy havonta legalább egy hálalevelet küld. Időnként írj egyet magadnak is.

–  Köszönje meg valakinek gondolatban. Nincs ideje írni? Segíthet, ha csak arra gondolsz, aki valami szépet tett érted, és mentálisan megköszönöd az illetőnek.

–  Vezessen hálanaplót. Tegye szokásává, hogy minden nap leírja vagy megosztja egy szerettével a kapott ajándékokkal kapcsolatos gondolatait.

–  Számolja meg az áldásait. Minden héten válasszon egy időpontot, amikor leül és leírja az áldásait – elmélkedjen arról, mi ment jól, vagy miért hálás. Néha segít, ha kiválasztasz egy számot – például három-öt dolgot –, amelyet minden héten azonosítasz. Miközben írsz, légy konkrét, és gondolj azokra az érzésekre, amelyeket akkor éreztél, amikor valami jó történt veled.

–  Imádkozzon.A vallásos emberek az imát használhatják a hála ápolására.

–  Meditáljon. A mindfulness (tudatos jelenlét) meditáció során a jelen pillanatra összpontosítunk ítélkezés nélkül. Bár az emberek gyakran összpontosítanak egy szóra vagy kifejezésre (például „béke”), az is lehetséges, hogy arra összpontosítunk, amiért hálásak vagyunk (a nap melege, egy kellemes hang stb.). 

forrás: Harvard Medical School