2024. Május 24. | Eszter, Eliza
Előző

Angyalok a vámpírok előtt...

Következő

Tom Cruise nélkül?...

Koncertek, ahol mindenki állt és tombolt

Ötcsillagos kritikák zúdultak Fischer Iván karmesterre és a Budapesti Fesztiválzenekarra (BFZ) májusi európai turnéjuk után. Bécs, London, Brugge és Lipcse közönsége egytől egyig álló ovációval ünnepelte a magyar együttest. Többek között a The Guardian, a The Times, a Die Presse és a Wiener Zeitung kritikusai is elragadtatással írtak a BFZ koncertjeiről.

 

„Nagyon megérdemelte az álló ovációt a Fesztiválzenekar, ez a Mahler-előadás minden elemében ötcsillagos volt” – írta a The Times kritikusa a BFZ londoni hangversenye után, melyet a Royal Festival Hallban adtak. A szerző Mahler 9. szimfóniáját meghallgatva kifejtette: „ezen a koncerten az együttes egyértelműen a legjobb formáját hozta őszinte, szívből jövő, virtuóz muzsikálással. Épp ilyen figyelemreméltó volt játékuk tiszta szépsége a vonósok telt, meleg tónusától a fenséges, nem evilági kürtszólóig.”

 

„Szinte elviselhetetlenül megindító, egész egyszerűen kimagasló” – ezekből a sorokból kitűnik, hogy a zenekar a The Guardian kritikusát is lenyűgözte, ott is járt az öt csillag. „Ritkán hallani olyan szívből jövő lelkesedést a Royal Festival Hallban, mint a BFZ karizmatikus előadása után” – írja az Art Desk, utalva rá, hogy a koncertterem közönsége nem feltétlenül a szenvedélyességéről híres.

 

Nem csak a londoni, a bécsi koncert is nagy siker volt az ikonikus Musikvereinban. A Die Presse kritikusa szerint Bartókot senki sem játszik jobban, mint Schiff András zongoraművész és a BFZ Fischer Iván vezényletével. „Öt csillag? Öt szívecske!” – írja a Wiener Zeitung szerzője ugyanerről a hangversenyről, kiemelve, hogy az együttes muzsikusai kórussá alakulva adtak ráadást. A koncerten részt vett Ernst Woller, Bécs tartományi parlamentjének elnöke is, aki Susanne Riegelnik festőművész egyik alkotását adta át Fischer Ivánnak, beszédében kiemelve, milyen fontos helye van Bécs kulturális életében a magyar együttesnek.

 

A BFZ Brugge-ben rezidensként lépett fel, ahol ezúttal négy koncertet adtak: két nagyzenekari programjuk mellett egy kamarakoncert és egy Autizmusbarát Kakaókoncert is a turné részét képezte. „Felejthetetlen, fantasztikus, megindítóan gyönyörű, varázslatos” – a Concertgebouw közönsége ilyen és ehhez hasonló jelzőkkel illette a Fesztiválzenekar játékát.

 

Európai turnéjukat Johann Sebastian Bach városában, Lipcsében zárták, koncertjüket pedig, melyet a Mahler Fesztiválon nem mindennapos álló tapsvihar követett, élőben közvetítette az Arte csatorna. A közönség egyik legelhivatottabb tagja, aki az esemény összes koncertjét végigülte, egyértelműen a BFZ hangversenyét találta a legjobbnak.

 

„A Gewandhaus közönsége 85 percen át lélegzetvisszafojtva hallgatta Fischer Ivánt és a BFZ-t” – írja a Leipziger Volkszeitung szerzője, aki szerint soha olyan csönd nem volt még ebben a koncertteremben, mint a Fesztiválzenekar koncertjén. A kritikus arra is kitért, milyen óriási lehetőségeket rejt magában az együttes speciális ülésrendje: „ez egy elképesztően homogén, megrészegítően sokszínű és rugalmas zenekar, amely lehengerlően virtuóz is egyben”.

 

Ahogy pedig a zenekar menedzser-igazgatója, Erdődy Orsolya fogalmazott: „Olyan energiák mozdultak meg ezen a Mahler-koncerten, hogy még Fischer Iván csokornyakkendője is lerepült. A 9. szimfónia utolsó hangja után Iván nagyon lassan engedte le a kezét, utána másodpercekig síri csönd volt az 1900 fős teremben, majd kirobbant a taps. Fantasztikus, elképesztő érzés volt a közönség soraiban lenni. Mindenki állt és tombolt!”

 

A turné londoni és brugge-i állomására a wmn.hu újságírója, Csepelyi Adrienn is elkísérte a zenekart. Beszámolójának első részében, melyben rengeteg kulisszatitkot osztott meg az együttes munkájáról, így írt: „Ha megkérdeznék, honnan lehet tudni, hogy a Budapesti Fesztiválzenekar valóban a világ egyik legkiválóbb szimfonikus zenekara, valószínűleg ezzel tudnám a legszemléletesebben elmagyarázni: ez a zenekar Fischer Iván vezényletével képes megállítani az időt. Ahhoz ugyanis, hogy egy kétezer fős hangversenyteremben tökéletes, feszült csönd álljon be az utolsó hang után, nem elég jól játszani.”

 

Előző

Angyalok a vámpírok előtt...

Következő

Tom Cruise nélkül?...

Kövess minket!