Kedves Olvasó!
Egy fiatal tehetség jelentkezett újságíró gyakornoknak lapunkhoz. Mondhatni, ez nem túl nagy közérdeklődésre számító esemény, de a dolog pikantériája, hogy Lilivel már találkoztam. Igaz, erre ő nem emlékezhet, hiszen először még az édesanyja pocakjában sétált be a szerkesztőségbe. Azóta 20 év telt el, a pici totyogós babából először egy igazi sportlady lett, majd fiatal egyetemi hallgató, aki most éppen a kezdeti ecsetvonásokat viszi fel élete palettájára.
Megtisztelő, hogy Lili lapunkat választotta szárnypróbálgatásaihoz, és csak bízni tudok abban, hogy segíteni tudjuk első lépéseit. Nem könnyű ma, főleg a home office idején egy pályakezdőnek. Mert igaz ugyan, hogy ők már beleszülettek a digitális világba, de megszűntek vagy beszűkültek a hagyományos szakmai műhelyek, amelyekben parázs vitákat folytattak egy-egy izgalmasabb cikkről, vagy akár egy találóbb kifejezés megtalálása érdekében. Napjainkban igencsak nehéz online vagy éppen telefonon tanítgatni, egyengeti a fiatalok útját.
A beküldött anyagaiból elsőre is látható, hogy Lili remek stílusban, gondolatgazdagon írja anyagait. Írásainak mély jelentésbeli, érzelmi és hangulati töltése van. A szerkesztőség életébe friss, fiatalos lendületet hozott. Egész biztos vagyok benne, hogy rövid, tömör, lényegre törő cikkei sok kellemes pillanatot fognak önöknek is okozni. S hogy jobban megismerjék új munkatársunkat, következzék Tóth Lili sajátos öninterjúja.
– Ha az életre, mint egy utazásként tekintek (ami így is van), akkor 20 évem alatt már volt pár megálló, kényszerű kitérő és olykor-olykor vesztegelésbe is belefutottam. Az utóbbiak sajnos elengedhetetlenek, de mint a türelem ellenpólusa, számomra mindig nehéz volt egy lépést hátra tenni. Egyes megállók hosszabb, mások rövidebb ideig tartottak, néhány hely olyan kedves lett számomra, hogy „vízumot” is kaptam, hogy bármikor visszatérhessek, amikor időm engedi.
Konkrét értelemben véve így váltam a Balaton szerelmesévé – ami ugyan lehet már családi vonás, ki tudja… Visszatérni Szepezdre mindig egy időutazás, no meg az Édesvízi mediterrán írójával együtt bográcsozni nem mindennapi élmény. Még akkor is, ha ő az apukám. Komolyra fordítva a szót, ami talán még mélyebben gyökerezik, az a könyvek, az olvasás és tulajdonképpen minden írással kapcsolatos dolog iránti mély vonzalom, szintén TGÁ (Tóth Gábor Ákos – a szerk.) keze nyomán, amiért persze a mai napig hálás vagyok és kincsként őrzöm a villogó kijelzők közötti világban.
Persze a tini években elsodort minden (akkoriban legalábbis) hihetetlenül fontos dolog, így a nyelvtanulásban „éltem ki magam”, ha lehet így fogalmazni. Innen mondhatni, egyenes út vezetett a szállodák világába, és ez a munka rövid időn belül a szívem egyik csücskévé vált- amihez ugyan el kellett hagynom a 7 éven át űzött hatalmas szenvedélyemet, a vízilabdát, de a mai napon visszagondolva, egyik döntésemet sem bántam meg, hiszen egyszerre az ember több dolog is lehet, a világ inkább szürke, mint fekete, vagy fehér...
A másik csücsök, vagy az a bizonyos következő megálló, ahol sokáig szeretnék elidőzni az Elite Magazin online lapjain valósul meg, és ki tudja? Talán még vízumot is kapok, ha elég ügyes vagyok.
Tobak Viki - Tóth Lili