2024. December 05. | Vilma
Előző

Gyakornoknak lenni...

Következő

Szakácsként önmagadról tanulsz a leg...

BéKata elképesztő csodái

Budai Katát, vagy ahogyan ma már sokan emlegetik, BéKatát hosszú évekkel ezelőtt ismertem meg, még a print Elite magazinos éveinkben, ő korrektúrázta az újságírók helyesírási, stilisztikai, tartalmi tévedéseit. Általában a munkaidő vége felé jött be, mindig vidáman, jókedvűen ült a gépe mögé. Sokszor csak az ő kedvéért maradtunk tovább, hogy élvezzük örök optimizmusát, humorát, gurgulázó nevetését. Akkoriban sokat beszélgettünk, így kialakulhatott egy kép bennem a kis Katáról is, aki már gyermekkorában is mindig csinált valamit, rajzolt, festett, bábokat készített, majd kamaszkorában már magának varrta a ruháit.

 

Bár a Külkereskedelmi Főiskola idegen nyelvi levelező szakán végzett, mégis évtizedekig a magyar nyelv bűvöletében teltek és telnek ma is – szabadúszóként – napjai, mint olvasószerkesztő-korrektor. –„ Különböző kiadóknál, újságoknál dolgozom. Szeretem a munkám, már 30 éve vagyok a szakmában, voltak szép napok és csúnyábbak is” – meséli fő munkaköréről. Hihetetlenül jó stílusa, egyedi meglátásai, no meg kiváló íráskészsége okán felmerült, hogy lépjen át olvasóból íróvá, de ő határozottan hárított: – „Szeretek írni, és állítólag jól is írok, de csakis arról, ami foglalkoztat, ami érdekel, vagy ami kiborít.

Nincsen íráskényszerem, alkotási már annál inkább.”

 

Emlékszem arra a napra, amikor azzal állított be a szerkesztőségbe, hogy itt az ideje a váltásnak, s a jövőben lakberendezőként folytatja. Ettől az ötletétől egy cseppet sem lepődtünk meg, mert addigra már megismertük kreativitásának határtalanságát. Amikor az interjú során megemlítem ezt, nevetve emlékezik: –„Igen, a lakberendezés nagy szerelmem volt. Ez úgy alakult, hogy 2000-ben vettünk egy új építésű lakást, és elhatároztam, hogy azt úgy rendezem be, ahogy a nagy könyvben meg van írva. Annyira élveztem az erre fordított időt és energiát, hogy aztán elvégeztem egy lakberendező iskolát is, fantasztikus két év volt, ott jöttem rá, hogy tudok rajzolni. Rendesen is! 2005-ben azonban egy magánéleti válság után elkezdtem gyöngyözni, a neten láttam, hogy milyen elképesztő csodákat lehet készíteni belőlük, és ahogy kutakodtam a világhálón, a szembejövő alkotások egyre jobban inspiráltak és hajtottak, hogy ezt nekem is ki kell próbálnom, így egészültek ki a szürke mindennapok a gyöngyök bűvölésével. A gyöngyfűzéssel kezdtem, de pár év után váltottam a gyöngyhímzésre, az jóval szabadabb, nincsen korlátok közé szorítva az alkotási folyamat. Igazi vérbeli Vízöntőként nekem a gyöngyhímzés, mint szabad asszociációs kreatív tevékenység sokkal jobban fekszik.”

 

Életének erre az időszakára már véget ért a közös munkánk, megszűnt a print Elite Magazin, de a kapcsolat azóta is megmaradt. A hírre, hogy a gyöngyfűzésbe vetette bele magát, egy pillanatig sem lepődött meg senki, aki ismerte, mert tudtuk róla, hogy rendkívül maximalista és kitartó, szívesen és folyamatosan tanul. –„Nem adom fel, a legreménytelenebb helyzetekben is a megoldást keresem. Vallom, hogy folyamatosan meg kell újulni, nem szabad leragadni egy kényelmes, ámde egy idő után unalmassá váló mókuskerékben.”

 

Az első sikerei és eladott ékszerei kapcsán természetesen arról faggattam, hogy milyen érzés az alkotásait más hölgyeken látni, amire igencsak meglepő választ kaptam: –„Én egyáltalán nem hordok ékszert. Nekem elég, ha megtervezhetem és elkészíthetem. Nagyon örülök, hogy mások szívesen hordják ezeket. Nagyon jó, felszabadító érzés.”

 

BéKata ékszerei különböző országok folklórját, és különböző korszakokat idézik. Mindez nagy jártasságot, kutatómunkát igényel, no meg valódi stílusérzéket. Ahogy nézegetjük a gyönyörű ékszereket, képtelenség rájönni, hogy vajon melyik lehet a kedvenc korszaka, mennyire jellemző munkásságára az etno stílus. –„Szeretem a változatosságot az életben is, ez az ékszerkészítésben sincs másként. Nagyon vonzódom az ókor iránt, az egyiptomi ékszerek nagyon inspirálóak, a türkiz a kedvenc színem. Szívesen kalandozom Afrikában is, de az indiai nagyon színes, harsány stílus sem áll messze tőlem. Sokszínű a világ, rengeteg lehetőség van az inspirálódásra. Mindig az a kedvencem, amit épp csinálok vagy tervezek. Azért a romantika korszaka közel áll hozzám, stílusban a boho és shabby chic. Imádom a harsány színeket, a virágokat, indákat, levélmotívumokat, bojtokat, masnikat, mindenféle izéket, fémmütyüröket, antik gombokat és fityfirittyeket.”

 

Aki egyszer is láthatta, vagy pláne kezébe vehette BéKata kollekciójának egy-egy darabját, elképed a fülbevalók, medálok aprólékos, igényes kidolgozásán. Mi, a „fogyasztók” igazán bele sem tudunk gondolni a csodálatos szépségű alkotások elkészítésének nehézségeibe, vagy, ha igen, akkor rémesen nehéznek tartjuk, ezért is volt meglepő, amit a művész mondott az általa választott egyedi kézműves ékszerek készítésével kapcsolatban. –„ Mit tartok a legnehezebbnek? Tulajdonképpen semmit. Mivel nem (csak) ebből élek, nincsen kényszer a folyamatos alkotásra, ha nincs ihletem, akkor nem csinálok semmit hetekig. Akkor szoktam sorozatokat nézni. Ezért is nem hagytam fel a polgári foglalkozásommal, mert ha ebből kéne megélnem, már megutáltam volna. Ez nekem szerelem, hobbi, kikapcsolódás, szórakozás, önmegvalósítás, és még ha el is kelnek az ékszerek, az a hab a tortán. Ezt nem adnám fel semmiért.”

 

Minden művészet célja, hogy hatást váltson ki az emberekből. Manapság nagyon nehéz megtalálni a kapcsolatot a befogadóhoz. Katának ez is sikerült, ékszereit a világ számos országában ismerik és elismerik. Mindezt néhány év alatt sikerült elérnie, úgy, hogy alkotásai egyediek és szinte megismételhetetlenek. – „Nagyon büszke vagyok rá, hogy az elmúlt 14 év alatt – azóta foglalkozom az ékszerkészítéssel – sok helyre eljutottak az ékszereim, készítettem már fülbevalót nepáli esküvőre, sok ékszerem Amerikában talált tulajdonosra, nemrég indult egy kisebb szállítmány Ausztráliába. Az én alkotásaim egyedi ékszerek, talán épp ebben rejlik az előnyük és a hátrányuk is. Vonzó tulajdonság az egyediség a vásárlás szempontjából, így aztán sokszor kell nemet mondanom, ha reprodukciót kérnek. Nem feltétlenül azért, mert nem akarnám és tudnám kis változtatással megcsinálni, hanem azért, mert az eredeti darabban lévő ásványok és alapanyagok már nem hozzáférhetők.”

 

Azt gondolnánk, hogy az ilyen típusú ékszereket csak egy bizonyos korosztály kedveli, de ahogy Kata elmondja, a Facebook-oldalának statisztikája alapján jól látható, hogy korosztályokon átívelő az érdeklődés, a 30-65 éves hölgyek egyaránt kedvelik ékszereit. S bár rajongói többször felvetették, hogy kiállítás keretein belül mutassa meg alkotásait a nagyközönségnek, sajnos nemet kell mondani, mivel egyrészt soha nem marad nála annyi ékszer, amit érdemes lenne kiállítani, másrészt egy kiállításra készülni kell, amire sajnos nincs ideje az egyéb teendői mellett.

 

Az utóbbi években már nem csak készíti, de tanítja is a kézműves ékszerkészítést. Három éve workshopokat tart, 3-4 napos alkotótáborokat szervez. –„ Vannak úgynevezett tematikus workshopok is, ezeket nagyon szeretik a tanítványaim, volt már „Tervezz ékszert híres embernek”, „Tervezz egy festmény ihlette ékszert”, Tervezz ékszert valamilyen stílusban (romantikus, egyiptomi, indiai, gótikus, barokk, Bauhaus, stb.)”, vagy nagy kedvenc még a „Zsákbamacska workshop”, aminek a lényege, hogy összeállítok különböző ékszerprojekteket, aminek a hozzávalóit egy láthatatlan borítékba teszem. Mindenki húz egy borítékot, és a tartalmából kell valami ékszert varázsolnia. Ez azért jó, mert gondolkodásra késztet, és kimozdít a komfortzónából. Nagyon jó a csapat, hihetetlenül kreatív embereket ismerhettem meg ez alatt a három év alatt, és nem kevés jó barátra is leltem közöttük. És ami még érdekes lehet: van egy férfi tanítványom is. Úgyhogy nem mondhatjuk, hogy csak a nők készítenek gyöngy ékszert. Nemrég pedig egy újabb szerelem köszöntött be az életembe: a szintetikus agyag (alpári nevén gyurma) szerelmese lettem, már abból is készítek ékszereket, szerencsére a vásárlóim körében ezekre is van fogadókészség, szívesen látják ők is az újdonságokat.”

ókészség, szívesen látják ők is az újdonságokat.”
Előző

Gyakornoknak lenni...

Következő

Szakácsként önmagadról tanulsz a leg...

Kövess minket!