2024. Március 19. | József, Bánk

Ezerrel tolom a Balaton nevű szekeret

Tóth Gábor Ákos

Tóth Gábor Ákos regényeinek kedvelt helyszíne a Balaton északi partja, nincs ez másként a közelmúltban megjelent Balatoni Futár című könyvében sem, a változás annyi, hogy a helyszín ezúttal Balatonfüred, ahová büntetésből lehelyeznek egy fiatal újságírót. Az ő életének egy meghatározó időszakával, a korabeli élethelyzetekkel ismerkedhetnek meg az olvasók. A könyve kapcsán kérdeztük az írót, de nem csak a könyvéről.  
 

–  Ön is – mint regénybeli főhőse – a fővárosból érkezett Balatonfüredre, de nem kényszerből, saját választásból, nem időlegesen, hanem, ha minden az elképzelése szerint alakul, véglegesen telepedett le családjával. Mennyire sikerült otthonra lelnie választott városában, illetve új regényében a Balatoni Futár-ban, a főhős beilleszkedésének nehézségei mennyire a saját emlékeiből erednek?

 

– Ami a füredi átlagpolgárt illeti, sokszor úgy érzem, egy osztrák fürdőhelyen bánnak így a vendéggel. Szóval nagyon otthonos, barátságos, szorgalmas társaság, akik becsülik a jó ételt, italt, a kultúrát. Más a helyzet a hivatalos „kultúrnokokkal”, ők egyértelműen összezárnak, csak az a jó, amit, és akit ők találtak ki, nagy ívben tesznek arra, hogy ezerrel tolom a Balaton nevű szekeret. Azt hittem, csak mese, hogy sznobok, de valóban azok, és a regényben is idézett mondás a fürediekről tökéletesen igaz rájuk: nem gazdagítják a másikat. Egyszóval, csoda egy hely, nagyon jól érezzük magunkat, védettnek az országos gyűlölködéstől, de biztos vagyok abban is, hogy itt nekem nem lesz emléktáblám, ha távozom az élők sorából…

 

– Valahol azt olvastam, hogy könyve műfaja lektűr. Az irodalmi sznobok számára ez egy lenézett műfaj, annak ellenére, hogy remek regények születtek meg ebben a műfajban is, gondoljunk például Balzac műveire. Ön szerint létezik minőségi szórakoztató irodalom? Mennyire igényli ezt a mai olvasóközönség?

 

– Létezik, de elég mostoha sorsú, mert sem a magas irodalom nem fogadja be, a bulvár meg konkurensként tekint rá. Balzac remek példa, s persze kínálkozik Jókai is, akibe most divat belemarni, de szerencsétlen nagyon nem szolgált rá, a szórakoztató ismeretterjesztés atyjaként csak azért lett úgymond korszerűtlen, mert az internet igénytelenebbül kiszolgálja az olvasókat. Ha már itt tartunk, az Édesvízi mediterrán sorozat olvasói is pampognak, hogy nehéz nekik a Balatoni Futár, de hát nem is szeretném, ha strandregény szerzőként tartanának számon. Ami a műfajt illeti, minden összehasonlítás nélkül, de ki érti például a Rejtő Jenő kultuszt? Ezen az alapon lehetne hasonlóan sikeres Zilahy Lajos, vagy Vaszary Gábor is, de manapság nem az olvasók döntenek a kedveltségről, hanem a kiadói marketingesek.

 

– A Balatoni Futár-ban bőven szembesülhetünk áthallásokkal, mert bár a könyv a múlt század millenniumi évében játszódik, mégis az élethelyzetek, az emberek viselkedése, attitűdje nagyon emlékeztet jelenkori önmagunkra. Ezt már a karakterek megtervezésekor elhatározta, vagy írás közben, magától adódott?

 

– Abszolút tudatos volt, mint ahogy a mostani pandémiára utaló kolera emlegetése is. Persze ennek értéséhez kulturáltság is kell, az áthallások meglehetősen finomak, nem tolom az olvasók arcába. Aki érti, érti, nem óhajtok direkt politizálással olvasókat magamhoz édesgetni. Már csak azért sem, mert a Kádár rendszer első hazai szamizdatjának, a Szférának a kiadójaként semmi szükségem arra, hogy bizonyítsak. Szégyen, hogy mivé lett az ország, hogy milyen politikusokat termel ki a nép. A regénybeli párhuzamok pont erre utalnak: lehet vigadni a Balaton-parton, de talán azokkal is kellene törődni, azokat is emberszámba kéne venni, akik ezt a „hepizést” a munkájukkal biztosítják. A császárnak nyalok, a parasztot lenézem – ugye nem kell magyaráznom, hogy ugyanott tartunk. Kivagyiság, urizálás, intézményesített bunkóság, gerjesztett nacionalizmus… hadd ne soroljam a hasonlóságokat.

 

– A helyszín és a szereplők múlt századi élethelyzetei mellett a könyv nyelvezete is a korabeli, majd 100 évvel ezelőtti beszéd stílusát, szófordulatait követi. Milyen előtanulmányokra volt szüksége ehhez? Vagy esetleg ön is ilyen régimódi?

 

Ezzel nem értek egyet, mert végig vigyáztam, hogy a nyelvezet ne legyen kárára az olvashatóságnak. Az említett szófordulatokat az újságíró főhős tudósításaiba, illetve idézett cikkekbe száműztem, ezzel is jelezve a távolságtartásomat ettől a világtól. De megfordítva a dolgot: ki küld manapság balatoni képeslapot bikinis lánnyal és badacsonyi borospincével?

 

–  Jó néhány író-olvasó találkozóval a háta mögött, mit tapasztalt, mi érdekli leginkább az olvasókat a könyvével – és önnel, az íróval kapcsolatban?

 

– Imádom, amikor az Édesvízi mediterrán kapcsán felkeresnek, és számon kérik, hol van a Fenséges Rom, azaz a regénybeli felújított kúria. Az is jópofa, amikor a debreceni születésű feleségemet – a regénybeli Francoise-t – megdicsérik a szepezdi piacon, hogy milyen jól elsajátította a magyar nyelvet. Jöttek már az Őrségből, Kecskemétről beazonosítani a helyszíneket, de ami visszatérő kérdés, hogy nem fordították még le angolra, németre a regényeimet, amik igazából hasznosak lehetnének az országimázs építés terén. És, sajnos, erre sosem tudok elfogadható választ adni.

 

– Napjainkban a könyvkiadásban számos kereskedelmi szempontot kell érvényesíteni, amelynek része a marketing. Ön szerint, hogy áll ezzel a hazai könyves társadalom. Mennyire építenek fel egy-egy írót, vezetnek be a piacra és „hájpolják” fel a nagyobb siker s ezzel a nagyobb példányszám elérése érdekében?

 

Minden tiszteletem azon szakembereké, akik ezt jól csinálják. Ők a könyvek séfjei. Az már más kérdés, hogy egy fine dining kajával jól lehet-e lakni. Ha tehetném, magam részéről az ilyen költéseket átirányítanám a most éppen ezerrel teljesítő paralimpikonok népszerűsítésére, mert ott van az igazi teljesítmény.

 

A könyvről  egy korábbi cikkünkben már bővebben is olvashattak: 

https://elitemagazin.hu/ajanlo/konyv/toth_gabor_akos_balatoni_futar 

Kövess minket!