2022. November 27. | Virgil
Előző

Nyári előadássorozat...

Következő

Mireille Vautier: A csendtől a lélegze...

Álom luxuskivitelben

Magyarországon eddig még nem árvereztek ilyen egyedülálló üveggyűjteményt, sőt az üvegből készült műtárgyakkal is alig foglalkozott valaki. Pedig van itt Tiffany, muránóiak – és akkor a monarchiabeli fénykor üveg különlegességeiről még nem is esett szó...

 

Az árverési tételekből ezúttal csak szemlézünk, az egyes darabok képével, történetével, leírásával az antikvárium.hu oldalán lehet részletesen is megismerkedni.

 

Egyedülálló üveggyűjteményt árvereznek

A fény és üveg, fény és főleg a színes üveg. A fény megvilágítja, átfesti, élettel és hangulattal itatja át az üveget, ami mindenkiben képes csodálkozást, csodálatot, áhítatot kelteni. A díszüvegek világát eddig még alig érte el a műkereskedelem, pedig ennek kivételes művészeti ágnak is legendás története van Muránótól a Tiffanyig – vagy éppen a kortárs üvegek ezerarcúságáig.

Magyarországon most először árvereznek egy jelentős üveg műtárgy gyűjteményt, aminek különlegesnél különleges tételei közül szinte csak tallózni lehet

 

Tiffany – az örök luxus

Álom luxuskivitelben – így fordították le Truman Capote Reggeli a Tiffanynál című kisregényét, így ez lett a címe az 1961-es kultfilmnek, ami Audrey Hepburn leghíresebb filmszerepe lett. De mi az a Tiffany, ahol még egy reggeli is álom luxuskivitelben? Tény, hogy a cég története maga is a megvalósult amerikai álom: a Tiffany vált talán a világ első igazi dizájncégévé. A 25 éves Charles Lewis Tiffany John B. Young barátjával 1837-ben az apjától kapott ezerdolláros kölcsönből nyitott a new york-i Broadway-n egy luxuskereskedést, ami áraival rögtön bekerült az újsághírekbe. Eleinte ezüst tálcákat és evőeszközöket, később ékszereket is terveztek, miközben hangsúlyozottan egyedi amerikai stílusukkal lassan leváltották a fényűzésről, meg eleganciáról alkotott addigi, viktoriánusan angolos elképzeléseket.

 

A Tiffany & Co. újabb szintet lépett, a Tiffany fiú, Louis – amikor Edison találmánya, a villanykörte nyomán megjelent a színes üveg lámpákkal – ezekhez az ólomüveg gyártásában szerzett tapasztalatait használta fel igen kreatívan. Az ifjabb Tiffany a színes üvegdarabokból összeállított és színes, szecessziós lámpáit az 1893-as a chicagói világkiállításon mutatta be, amikor pedig 1900-ban, Párizsban a Favrile poharával jelentkezett, a Tiffany márkanév már világhírűnek számított.


A híres Favrile üveg például egy irizáló műüveg volt, amit Louis Comfort Tiffany fejlesztett ki és szabadalmaztatott 1894-ben. A Favrile üveg attól lett különleges, hogy a színe beleivódott az üvegbe, amitől jellegzetes színt kapott. (A Tiffany stílusú ólomüveg lámpák megalkotása egyébként a Tiffanynál dolgozó üvegtervezőnek, Clara Driscoll-nak köszönhető: a századforduló körül több mint 20 évig dolgozott Tiffany-nál, New Yorkban. Szecessziós modelljeikkel iskolát teremtettek, amikor az üveg lámpaernyőkhöz rézlemezt használtak, a széleket pedig ólommal hegesztették le. Clara volt a ólomüveg osztály vezetője is, ahol csak nők dolgoztak: „Tiffany Girls”. Clara és kolléganői különösen az akvarellből átvett növény- és virágmotívumaikkal számítottak egyedülállónak – a maga idejében Clara Driscoll volt az egyik legjobban fizetett nő a világon a tízezer dolláros éves fizetésével.)   

 

Az új üvegtechnológiának köszönhetően megszűnt az ólomüveg kizárólag templomi felhasználása kizárólagossága, a 19. század végétől pedig már lépcsőházakban, majd polgári belsőkben, bankokban, szállodákban is egyre gyakrabban alkalmazták egyenrangúvá téve a falfestéssel vagy az épületszobrászattal. Az igazi áttörés pedig akkor jött, amikor a Tiffany-üveg egyedi lakberendezési tárgy lett, a villa- és lakásdizájn hangulat- és presztízsformáló eleme.

 

Muránói üvegek

A gyűjtemény leghíresebb – és az árverés legmagasabb kikiáltási árról induló – darabja egy híres Tiffany kékeszöldben játszó Favrile váza, de legalább annyira híresek a muránói üvegek is.

A Velencéhez és a lagúnákhoz szorosan kötődő Muránó története 1291-ben kezdődött, amikor a még főként faépületekből álló Velencében az állandó tűzveszély miatt sok üveggyártó telephelyeit a Velence partjainál fekvő kis szigetre helyezte át.

 

Velence és Muránó az üveggyártás a rómaiak óta meglévő hagyományra építkezett, a muránói üvegművészek és céhek pedig a több évszázadon át monopóliumuk nyomán váltak híressé. (Fénykorukban 37 üveggyár működött a szigeten, a céhmesterek és legények nem mellesleg halálbüntetés terhe mellett dolgoztak, a Köztársaság területét nem hagyhatták el – igaz, a mesterek kiváltságai között az is szerepelt, hogy nemes-kisasszonyok közül választhattak feleséget.) A velencei tükrök világhíre után a csillárok váltak a sziget legkeresettebb termékeivé, majd a muránói üvegipar különösen az 1950 - 60-as években virágzott,

 

Muránói scavo üveg

A scavo bevonat a régészeti maradványokra próbált reagálni, hasonlítani: a még forró üvegre sókat és oxidálószerek szórtak, így a felületük rusztikusan durva tapintású lett. Az árverésre kerülő scavo váza is a régi római üvegek hangulatát idézi, természetesen kézzel fújva a velencei üvegmanufaktúrában készült - készítésének ideje a 20. század első felére tehető.

 

A Millefiori

A millefiori olaszul ezer virágot jelent – tehát rendkívül színes, virágszerű mintázat jellemzi. Előállításakor először egy köteg vékony, különböző színű üvegrudat addig hevítenek, amíg összeolvadnak, majd a köteget vékonyra húzzák, lehűtik és keresztmetszetben felszeletelik. Így keletkeznek azok a kis, virágmintázatú korongok, amelyeket aztán melegen fújt üvegtárgyakra helyeznek. Az eredmény egy olyan ragyogóan színes és fakulásálló, muránói üveg váza, amilyen a hagyatékban és az árverésen is szerepel: kézzel fújt és formázott, a felső részén erősen szélesedő, különlegessége pedig a sűrű, színes virágdíszítés. Valamikor a 20. század második felében készült.

 

Muránói popart

Muránóban követték a kordivatot, így készült ez a kézzel fújt és formázott, egyedi, nagyméretű váza is többrétegű üvegből. A pop art-os színhatása (piros alapon fehér foltok) és a csavarodó, extrém forma együttesen teszi különlegessé és izgalmassá ezt a dísztárgyat. (Alul a fújás helyét – üvegnyelven a köldökét – körkörösen külön kicsiszolták.)

 

Carlo Moretti

A fénykor egyik nagy tervezője Carlo Moretti, aki 1958-ban alapította meg saját cégét, majd ehhez később testvére, Giovanni is csatlakozott. Carlo Moretti színes, márványmintás mintákat készített, később számos matt felületű, Satinato márkanéven befutott vázát és tálat. A cég a mai napig aktív, a most árverésre kerülő 1970-ben készült, vázáját az Opaline Firenze Studió gyártotta. A pop-art színösszeállítása mellé kiváló minőségű olasz opálüveg társul; az olíva és a türkizzöld, és közös árnyalataik színhatásával.

 

Dino Martens

Az 1894-ben Velencében született Dino Martens előbb festészetet és formatervezést tanult Rómában, majd visszatért szülővárosába, ahol képeit 1924 és 1930 között a Velencei Biennálén is kiállították. Hibátlan állapotú, becsülhetően legalább hetven éves muránói üvegvázája igen ritka, nemzetközi szinten is gyűjtői ritkaság.

A szürke alapszín különösen kiemelik a fehér hópelyhekre emlékeztető mintázatot. A 20. századi muránói üvegdizájn világában Dino Martens jelentette a találékonyságot és kísérletezést – a művész 1970-ben Velencében is halt meg.

 

A hagyaték tulajdonosa a különleges gyűjtő nevét titokban tartotta, a majd száz üvegtárgyból álló gyűjtemény online árverése csütörtökön kezdődik.


A Monarchiától Cseszlovákiáig 

A cseh üveg a 18.század végén, a 19. század elején került az európai üvegművészet fejlődésének élére. Nemcsak az üvegek anyaga, összetétele emelte az európai üvegekkel egy szintre, hanem az edények típusainak, formáinak változatossága és díszítésük sokfélesége is. 


Josef Riedel

A Josef Riedelt gyakran az egykori Osztrák-Magyar Monarchia legnagyobb üveggyártójaként emlegetik. És az ő nevével kezdődött az üvegkészítők tizenegy generációjának lenyűgöző története, az egyik leghíresebb üvegcsalád, a Riedel család története. 

Az üvegdinasztia felvirágoztatója, Josef Riedel 1816-ben az osztrák Haindorfban született, majd sikerei helyszínén, a cseh Polubny-ban halt meg 1994-ben. Pályafutását nagybátyjánál kezdte, még fiatalon lett igazgató a Jizerka üveggyárban, majd egy sikeres nősüléssel elindult az üvegtrón felé. Hamarosan saját üveggyárat vásárolt Polaunban, a mai Polubny-ban. Gyáraiban elsősorban ékszerelemek és kis méretű üvegtárgyak készültek európai exportra – és termelték a nyereséget -, de természetesen presztízs

üvegműtárgyaikkal lettek világhírűek.  

Az árverésre menő gyűjteményben is egy ilyen hibátlan állapotú, kézzel fújt és formázott, mély lila üveg váza szerepel: a századforduló szecessziós virágmotívumait kézzel és arannyal festették rá. A mai Riedel Crystal elődjét, az osztrák Riedel Crystalt egyébként még 1756-ban alapították. 

  

Rudolf Hlousek

A Rudolf Hlousek (1909-1992) korának egyik legfelkapottabb art deco üvegtervező művésze volt. Munkáit ugyanúgy keresték Párizsban, mint New Yorkban. Különlegességét annak köszönhette, hogy üvegműveit dombornyomott figurális motívumokkal díszítette. Itt szereplő üvegvázája világoslila, nehéz (azaz magas ólomtartalmú, kiváló minőségű üvegből készült) az 1930-as évekből, amelyet készítésekor először formába préselték, majd utána kézzel csiszolták. A kor divatjának megfelelő virágornamentika középpontjában pedig egy romantikusan idilli angyalmotívum dombormű szerepel.  


Loetz Witwe

A Johann Loetz Witwe (más néven Lötz) üvegművek is hasonlóan legendásak és a cseh – osztrák - magyar monarchia területén termett szecesszió kiemelkedő példái közé tartoznak. Johann Lötz a 19. század közepén a mai Csehország északi részén, az akkori Wottawattalban alapította az egyik legrégebbi üvegműhelyt, amit unokája, Max Ritter von Spaun 1879-ben vett át. A Lötz'sche csiszolt kristály mindig is különlegességnek számított egyedi tisztaságával és tüzes színeivel. 

A cég Ausztriában elsőként gyártott úgynevezett barokk üveget – alkalmazott üvegdíszítésű tárgyakat-, ami hamarosan világszerte hírnevet szerzett nekik. Az üvegek művészien utánozták az ónix, jáspis, karneol, malachit, lapis, intarziás üveget stb. minden fajtáját. Max Ritter von Spaun számos díjat kapott az üvegiparban nyújtott szolgálataiért. 

A Louis Comfort Tiffany szemüvegéhez hasonlóan a Loetz is képes volt színes szemüvegeket előállítani, amelyek fémes szivárványfényűek. A cég képviseltette több díjat nyert a századforduló utáni világkiállításokon, valamint a Chicagói és St. Louis-i vásárokon, de világháború kitörése és a Monarchia összeomlása nehéz időket hozott a cég számára, a második világháború után pedig Csehszlovákia német ajkú lakosságának kitelepítése a cég végét jelentette. A gyűjteményben és az árverésen egy szecessziós, kézzel fújt vázával vannak jelen – jellegzetes, kékben- zöldben játszó színe a nehézfémoxidok irizáló hatásának köszönhető.
A stílusos darab a 20. század elejéről származik, rajta a kézzel festett, hálót szövő pók szerencsehozó szimbólum.  

 

Ludwig Moser

A Ludwig Moser 1893-ra felépült üveggyára is cseh területeken működött, munkáira kezdetben a gravírozás, zománcfestés és az arany bőséges használata egyszerre volt jellemző. Moser újító jellegű vágási, gravírozási és színezési technikákat vezetett be és nemcsak az egész gyártást felügyelte, hanem számos terméket maga tervezett. A borostyán színű, kézzel lapra csiszolt és virág motívumokkal gravírozott Moser üveg váza a 20.
század elejéről származik. 

Előző

Nyári előadássorozat...

Következő

Mireille Vautier: A csendtől a lélegze...

Kövess minket!