Habár könnyes búcsúval nem is, de egy elégedett integetéssel elköszöntem az ë-C4-től, majd a Citroën tesztek utolsó versenyzője, a szintén C4, de mild-hybrid meghajtású modellje következett. Az örömömben a márka kollégái is osztoztak, hiszen ők tudják a legjobban, hogy MAX felszereltségben mégis csak kényelmesebben fogok két hetet eltölteni – így van, tartós teszten próbálhattuk ki a C4-et. Azt már most előrevetítem, hogy a teszt során több tanulságot is levonhattunk, legyen szó akár a felszereltségről (a kevesebb soha nem több!), francia autós tévhitekről (miért is megbízhatatlan?!), vagy a havas utakon való közlekedésről (igen, francia autóval is!).

Ahogyan elektromos testvérére is igaz, ez sem a legújabb, 2024-es faceliftes verzió, de még mindig tartom, hogy a C4 a tesztautó állapotában volt a csúcson. Coupé crossover kialakítás, fantáziadús orr, íves lámpák, air-bumpok a kocsi oldalán, higanyszürke fényezés és króm betétek – ezt a receptet kár volt az új logóval és keskeny lámpákkal kicsit lebutítani, de hátha a következő modell erre az útra tér vissza… Na de most, hogy elsirattuk a C4 dizájnereinek szépérzékét, jön a lényeg, amit talán a legjobban vártam: a felszereltség.

Valóban, tanulságos tesztnek bizonyult az ë-C4-gyel töltött hét, hiszen kicsit visszarázott a valóságba, ahol nem minden újautó-vásárló a legmagasabb felszereltséggel, full-extrával választ modellt. Lehet így élni, de nem érdemes (szokták mondani), úgyhogy ebben a szellemben tudom csak értékelni, hogy a tesztautó MAX felszereltséget kapott. Ugyan ez nem a legmagasabb, a Business, de azt gondolom, hogy ez az a szint, ahol már minden körülmény között stresszmentes az autózás. Ezen a szinten már kezdésnek jár a kulcs nélküli nyitás-zárás-indítás, ami feledékenyeknek (mint én) ad egy biztonságérzetet, hogy nem kell visszafutni már a lifttől a kocsiig, hogy ‘ugye bezártam?’, ha pedig a kocsiban maradt valami, akkor van egy remek hazakísérő fény.

A vezetőülésbe pattanva ugyan nem fog el az a wow élmény, hiszen sok mindenben egyezik a PLUS felszereltségű testvérével, de ezt csak első ránézésre vágja rá az ember. Ugyan a miliő ugyanaz: bőrhatású ülések szövettel vegyítve, ugyanezek a motívumok visszaköszönnek a kilincsek mentén, szintén bőrhatású (fűthető) kormánykerék, nem túlzó mennyiségű zongoralakk, az összhatáson mégis lehet érezni, hogy minőségibb kivitel.

A műszerfalon végig egy dombornyomott bőrhatású betét fut végig, ami ugyan nem nagy truváj, de valahogy ad egy hangulatot a belső térnek – este ez hatványozottan igaz, a hangulatfények a kormány mögötti kijelzőnél és az ajtóknál telitalálat. Head-up display is van a kocsiban, ez sokaknak inkább nyűg, mint segítség, én az előbbiek táborát erősítem: könnyen lehet szemmagasságba igazítani, tényleg csak a legfontosabbakat mutatja, szeretjük. Infotainment rendszer lényegében megegyezik az elektromos verzióban találhatóval, Apple CarPlay-t használva minden hibátlan, és a kormány mögötti kijelző is több információt ad az autó helyzetéről.

Ígérem, az utolsó kommentem az ë-C4-ről, de a vezetést segítő rendszerek nagy rajongójaként egyszerűen nem tudok amellett elmenni, hogy mennyivel élvezetesebb apró segítséggel vezetni ezt az autót. Igen, aki hátrafelé akar nézelődni, annak nem feltétlen egy coupé crossover kivitel a legjobb választás, de most nem ez a lényeg. Holttérfigyelő, sávtartó, táblafelismerő, adaptív tempomat, első-hátsó parkolószenzorok ÉS! 360 fokos tolatókamera…, szerintem mondanom sem kell, hogy ezek mennyit dobnak a vezetési élményen, különösen akkor, ha a legkevésbé sem ideális körülmények között kell vezetniük.

Ha még emlékeznek, akkor tudhatják, hogy ezek a tesztek év végére estek, és ugyan nem is volt fehér karácsonyunk, de jó pár havas napnak örülhettünk. Én már mondjuk kevésbé, lévén halaszthatatlan dolgom támadt Pécsen, természetesen azon a napon, amikor Baranya egészére a legmagasabb riasztás volt kiadva hóesés végett. Remek, mondhatom, na de végül is mi baj lehet? – tettem fel laikusan a kérdést indulás előtt.

Hát baj az lett, szerencsére nem nekem, de ennek okán ezen a ponton el is oszlatnék egy tévhitet. Szerintem az átlag magyar társadalom fejében a német autókkal társítják a megbízható, elnyűhetetlen és a franciákkal inkább a problémás, bizonytalan jelzőket. Kérdem én, ha a friss hóval borított M6-os autópályán a német autó farol ki és töri ripityára magát közvetlen a francia autós (Én) mögött, akkor mennyire igaz is a fenti állítás?! Tény, hogy dolgozott a kipörgésgátló és meglehet, hogy 100-zal kecmeregtünk fel Budapestig egy kamion keréknyomán, de egy pillanatra sem ötlött fel bennem, hogy egy megbízhatatlan kocsiban ülnék. Az egyenlethez hozzátartozik persze a magatartás is, nem feltétlen bölcs döntés 130-cal és fényszóróval jaszkarizni ilyenkor a belső sávban, legyen akárhány lóerő és több karika a kocsi orrán ugyebár…

Félreértés ne essék, nem csak friss havas-autópályás-élményvezetést tartottam a két hét alatt, így azért a fogyasztási adatokat is fel lehetett mérni valós körülmények között. 6.5 liter autópályán 6% zéró károsanyag kibocsátással, míg 5-6 liter városban 40% zéró károsanyag kibocsátással szerintem elég barátságos, főleg úgy, hogy az utastérben átlag 23 fok uralkodott. A modell szerintem pont eltalálta a fogékony közönség igényeit: a 136 lóerővel és 100 kWh-os akksival felszerelt C4-et kellően dinamikusan és sportosan lehet vezetni, ugyanakkor nem erősebb annál, mint amire ennek a szegmensnek szüksége van.

Nem leszek álszent, való igaz, hogy elkényelmesedik időről időre az autós újságíró, de hát miért is ne tenné?! Egyik vadiúj autóból szállunk át a másikba, és ha jó dolgunkban nem tudjuk már mit csináljunk, hát akkor finnyázunk. Jelentem, a Citroën C4 a kevesek közé tartozik, amit nem érhet finnyázás, túlzó kritika, ezt az autót egyszerűen szívesen hazavinném. Kényelmes, stílusos, biztonságos és még barátságosan árazott is a Citroën C4 – a legújabb modell indulóára 9 690 000 Ft YOU felszereltséggel, ehhez képest egy millióval több a tesztelt MAX verzió.

Tóth Anna Lili