2025. Február 10. | Elvira
Előző

Feketenadálytő – a fajdalom megszün...

Következő

Egyszerűen elkészíthető immunerősí...

Fűszervarázs -Bazsalikom

Eszterhai Katalin

Állítólag abban a távoli világban, ahonnan  a fűszerek elindultak hódító útjukra, minden nap olyan volt, mint a cseppentett méz, ahol gyémánytorkú madarak énekeltek, és ahol a csönd könnyű volt, mint  a magas helyekről felszálló pára.

A régiek hite szerint azon a titokzatos szigetén termett fűszernövényekben minden ott van, ami megízesíti az életet, az, ami a boldogsághoz kell. Hozzájárulnak testünk, lelkünk gyógyulásához, védelmet nyújtanak, szerencsét ígérnek és a hiedelem szerint mindegyikben ott van egy csipetnyi az örök élet elixírjéből. Lehet, hogy ezért akarták az emberek ezt az ősi „varázsszert” és ezért mentek gyakran harcba értük? Én csak erre tudok gondolni, mert ki ne szeretné, ha időnként a nappalok összemosódnának az éjszakákkal, a valóság a vágyakkal. Az biztos, a szelek állandóan mozgásban tartották a kereskedők hajóit és egyes fűszernövények, magok többet értek, mint az arany.  

 

 A bazsalikom egyike a varázsporos boldogságot rejtő fűszernövényeknek, aminek az íze friss, a szegfűszegére emlékeztet, kissé édeskés, ugyanakkor fanyar is.  Története a gyógyítással és a mágiával kezdődött.  A régiek esküdtek rá, hogy képes mindent meggyógyítani, nemcsak a testet, de a lelket is. Gazdag antioxidánsokban, bőven van benne A és K vitamin, magnézium, kalcium, vas,  folsav és omega 3 zsírsav.  A népi gyógyászat szerint fejfájás, torokfájás köhögés, émelygés ellen érdemes friss bazsalikom levelet rágcsálni, de segíti az emésztést és enyhíti a gyomorgörcsöket is. Kínában a mai napig is használják a szorongás, a depresszió ellen. A leveléből sajtolt olaja a legjobb bogár és kígyócsípésre, sőt, a mai napig is talán az egyetlen ellenszere a kobra kígyó mérge ellen. Tény, hogy a mai kutatók nagy reménységet táplálnak iránta, mint mondják, lehet, hogy a bazsalikomban rejlik egyes idegrendszeri betegségek gyógyszere és a kutatások igazolják, sikerrel vállalhat szerepet a rák elleni harcban is. Az olaja baktériumölő hatású, segíti az apróbb karcolások, horzsolások gyógyulását.    

  

A bazsalikom, aminek ma körülbelül 160 féle fajtáját tartja számon a világ, a régi görögöktől kapta a nevét: Basileios. Jelentése: király. Bár egyes vélemények szerint nem a görögök növénye, feltehetően Kínából vagy Indiából származik, ahol Tulsi néven ismerik és a mai napig is szent növényként tisztelik. Erre utal a latin neve is: Ocimum Sanctum. Csodálatos adaptogen, amelyik, ha rendszeresen fogyasztjuk, harmóniát teremt a testünkben, módosítja a szervezetünk reakcióit a stressz hatásokkal szemben, tisztítja a szemet, megvéd a macula degenerációtól.

 

A legenda szerint a bazsalikom az ókori kereskedelmi utakon jutott el Európába és mindenhol ahol otthonra lelt, az élettel, a jószerencsével a szeretettel és a szerelemmel kapcsolták össze. A régi Római birodalomban a bazsalikomnak sajátos betakarítási ünnep volt. Erre az alkalomra tiszta ruhát kellett ölteni, és mielőtt a növényhez hozzányúltak volna, háromféle patak vizéből összeöntött vízzel kellett kezet mosni. Az értékes fűszernövényhez csak arany sarlóval, arany ollóval lehetett érni, mert ez az „élet gyógyszerének” hitt fűszernövény nem szereti a fémet. Hitték, hogy soha nem szabad közönséges késsel, ollóval lemetszeni, mert nemcsak a színét, de az ízét is elveszíti és megkeseredik. Különösen fontos volt ez az intés a „konyhatündérek” számára, mert a bazsalikom azon túl, hogy az „élet gyógyszere” évezredek óta elengedhetetlen kelléke például az olasz konyhának.

Gondoljunk csak arra, hogy hányféle pasta szószhoz használják. Marcus Gavius Apicius, az ókori világ legnagyobb becsben tartott mesterszakácsa csodálta a bazsalikomot. Számos receptjében dicsőíti is, de a mindenki által ismert pest”, a mediterrán konyha csillaga, aminek a legfontosabb alapanyaga a bazsalikom, mégsem az ő nevéhez fűződik. Vergilius, az ókori római költő Symilusnak, a szegény földművelőnek tulajdonítja a „moretum” receptjét, ami a jól ismert és népszerű pesto őse. Olaszországban a mai napig is szívesen fogyasztják ezt a krémet, amely kenyérre kenve kiváló kiegészítője a vacsorának, mert akárcsak a pesto, a moretum is olyan tápanyagokat, vitaminokat tartalmaz, amelyek egészségesebbé, szebbé, élénkebbé teszik a szemünket, erőssé teszi a szívünket.

 

Íme az ókori rómaiak kedvenc krémjének, a  moretumnak a receptje:

Kell egy lapos, lepény formájú íztelen kenyér, amit a moretummal csodálatos ízűvé varázsolhatunk. Vegyünk elő egy kő vagy márványmozsarat és csak akkor kezdjünk a munkához, ha van legalább fél óránk, mert ez a krém időt, szeretetet, csodálatot kíván.

Szükségünk van néhány gerezd fokhagymára, amit egy csöppnyi sóval addig nyomkodjuk a mozsár falához, amíg az krémes állagú nem lesz. Tépkedjünk apró darabokra néhány zeller levelet, egy csokor petrezselyem zöldjét, korriandert  és  egy maroknyi bazsalikom levelet, és  addig dögönyözzük, kevergessük, amíg  gyönyörű zöld levet nem ereszt. Csak finoman kevergessük, nem az erő a fontos, hanem az érzelem. Szeretettel bánjunk vele, kényeztessük, higgyék el, megéri, mert a készülő moretumnak érzékeny lelke van.  Ha kap egy kevés kemény sajtot és egy löttyintésnyi olívaolajat, meghálálja a jóságunkat, mert olyan illatot áraszt, amitől mámorosak leszünk. Ne hagyjuk túl korán abba a keverést, hadd legyen sima, bársonyos, amivel ha az ízetlen kenyeret megkenjük, a paradicsomban érezzük majd magunkat.

 

Ezt az Apicius szakácskönyvében megtalálható recept mai változatát azoknak ajánlom, akik esténként szívesen innának egy pohár ókori római fűszeres bort, aminek elengedhetetlen kelléke a bazsalikom. Hasonlóan készül, mit a közismert forralt bor.

Íme a recept:

Kell egy rézedény, amibe  apránként öntsünk néhány liter félszáraz vörösbort, tegyünk bele egy nagy adag mézet. Lassú tűzön állandó kevergetéssel főzzük. Ha forrni kezdene, mindig adjunk hozzá egy kis hideg bort, hogy nehogy kifusson. Ezt kétszer-háromszor ismételjük meg, majd vegyük le a tűzről és tegyük el másnapra, amikor is le kell szednünk a habját.  Ezután egy másik rézedénybe tegyünk egy evőkanálnyi őrölt feketeborsot, egy kis zacskó mazsolát, néhány mentalevelet, egymaréknyi bazsalikomot, néhány szem datolyát és fügét valamint 2-3 rudacska fahéjat. Keverjük össze és öntsük rá az előző nap felforral mézes bort. Hagyjuk állni, hogy az ízek összeérjenek. Tartsuk hideg helyen, jól lezárható edényben. Ennek a bornak a legnagyobb érdeme – vallották a régi rómaiak –, hogy aki naponta egy-egy pohárral fogyaszt belőle, fiatalos marad testben és lélekben.    
Eszterhai Katalin

 

 

 

 

Előző

Feketenadálytő – a fajdalom megszün...

Következő

Egyszerűen elkészíthető immunerősí...

Kövess minket!