A negyedik generációs Honda Jazz e:HEV kreatív megoldásokkal és japán tervezéssel hódít a kisebb városi autók piacán.

“Az egyszerűség és visszafogottság az ízlésesség lelke” - szól az idézet, amit, ha nem éppen Charles Dickenstől hallottuk volna először, akár Honda Jazz-szlogennek is elmenne. A negyedik generációs Honda Jazz e:HEV becses névre hallgat, ami a jól bevált japán szellemiséget követi: kicsi, de belül annál tágasabb, szuper fogyasztással és jelen esetben egy vagányabb, de mégis csajos megjelenéssel.

A tesztautó átadásakor (vagy igazából akármikor, amikor a modellt meglátja valaki az utcán) az első reakció a “de kis csinos darab”, vagy valami hasonló mondat, hiszen, mondjuk ki: ez egy cuki autó. Annak ellenére, hogy a bonyolultabb dizájn elemeket mellőzi a kialakítása, mégis figyelemfelkeltő jelenséggé válik a Premium Crystal Red Metallic (magyarán: cseresznye piros) színének köszönhetően. Persze, nem lehet az új fényszórók, hűtőrács és hátsó lámpák reformja mellett elmenni, hiszen ezek adják a kocsi vagányságát. Mint más gyártók, itt is generációról generációra növelik a méretet - jelen esetben pár centiben mérhető a változás. Ettől függetlenül meglepően tágas belső teret kapott a modell. A kényelmes ülésekkel, fűthető/hűthető helyen elhelyezett pohártartóval, dupla kesztyűtartóval és kellően nagy hátsó ülőrésszel négy ember teljes komfortban kocsikázhat akár hosszabb távon is. A 304 literes csomagtartó egy hétvégi kiruccanáshoz tökéletes, az üléseket lehajtva pedig ebben a modellben is szállítható akár egy 180 centis karácsonyfa – nem biztos, hogy a szalon legnagyobb örömére, de ezt is teszteltük.

Az Advance felszereltséggel rendelkező Jazz a mostanában piacra dobott modellek minden vezetőtámogató rendszerét megkapta: tempomat, sávtartó, holttérérzékelő, tolatóradar is segítik a vezetőt. A telefon csatlakoztatásakor a klasszikus értelembe vett Apple CarPlay navigációjára nosztalgiával gondoltam vissza, azonban a zenét benyomva ez a gondolatom konkrétan megsemmisült, hiszen az autó hangzása olyan, mintha mélynyomót tettek volna az ülések alá. Az üzemanyagszint mellett az akkumulátor töltöttségét is követni lehet a kormány mögött elhelyezett panelen, ami szó szerint rávilágít az autó következő erényére: a fogyasztásra. Az e:HEV hibrid hajtáslánc az 1.5-ös motorral végső soron 107 lóerőre és akár 4.5 literes átlagfogyasztásra képes, ami igen csak megsüvegelendő. A 107 lóerőt olvasva lehet, páran felröhögnek, de gyorsulgatni nem is egy Honda Jazz-zel fogunk a Váci úton! Egy városba tervezett autónál mi többre vágyhatna az ember, mint hogy mozgékony, kellően tágas és alacsony fogyasztású legyen?

A Jazzt vezetni egyszerűen csak jó, nem sportos és nem is kifejezetten karakteres, de minden olyan könnyed, természetes. Attól függetlenül, hogy a kormány rásegítése erős, érezni rajta az utat és a gázreakció sem túl lusta. A futómű egyenesen csúcs, mert úgy tud feszesen az úton tartani, hogy közben a széttöredezett és kátyús szakaszok nem kellemetlenek. Összességében a Honda Jazz e:HEV egy kézenfekvő megoldás, ha az ember egy megbízható, kényelmes és alacsony fogyasztású városi autót szeretne. Meglehet, a 11 millió 520 ezer forintos ára kiábrándíthatja a vásárlót - egy szintén japán kivitelű városi cirkálót is lehet 10 millióért is vásárolni, ám abban biztos, hogy sokkal szűkösebben fog az a bizonyos karácsonyfa elférni, a hátsó ülésen nyomorgó anyósról, apósról nem is beszélve (bár ez lehet nem szempont). Ha viszont onnan nézzük, hogy ez a modell lényegében (nem kimondva, de valójában igen) a családi egyterűek hagyományát viszi tovább, máris szimpatikusabb lesz az az árcédula.

Tóth Anna Lili