2022. Szeptember 25. | Eufrozina, Kende
Előző

Paul Auster: A magány feltalálása...

Következő

Mörk Leonóra: Asszonyom, édes úrnőm...

Változatos témák, sokszínű élmények

Katherine Webb: A látogatók

Bristol, 1831. Bethia Shiercliffe elég mélyről indult, és hosszú utat tett meg, hogy a bristoli előkelő társaság teljes jogú tagja legyen. A kikötői dokkok bűzét az anyja szépségének köszönhetően hagyhatták hátra, az agyagpipagyáros nevelőapjának hála pedig megnyílt előtte az út egy előnyös házasság felé. Az ideje nagy részében azt teszi, amit a társaság egy hozzá hasonlóan finom hölgytől elvár: jótékonykodik.A legújabb missziója a helyi szegényházhoz köti, a környékbeliek által csak a „Szénakazal szüzeként” emlegetett Louisának szeretne szobányi otthont teremteni. A némaságba burkolódzó nőről csak annyit lehet tudni, hogy a szabad ég alatt él, jámbor, és nem fogad el segítséget senkitől. Bethia ezért sikerélményként könyvelheti el, hogy az asszony a kérésére a szegényházban marad. Amikor azonban a védence szemébe néz, mélyen megbánja az igyekezetét. A szempár ugyanis arra az emberre emlékezteti, akit a legszívesebben kitörölne az életéből.
Bristol, napjainkban. Liv Molyneaux minden bizonnyal élete legnehezebb időszakát éli. Szeretett apja eltűnése után, hogy választ kapjon a gyötrő kérdéseire, beköltözik a férfi lakásába. Az érkezését követően azonban megmagyarázhatatlan furcsaságokat tapasztal – vajon csak képzelődik, vagy több van az események mögött?
Katherine Webb legújabb regényének történetszálait egy emblematikus helyszín, a Christmas Steps lépcsői kötik össze. A rejtélyes és olykor szívszorító események látványos tablót nyújtanak az angol kisváros egykori világáról.

 

Gina LaManna: Szingli feleségek

Egy könyvklub ritkán végződik gyilkossággal, igaz? Mégis pontosan ez történik, amikor három nő, Anne, Eliza és Penny az esti programjukra érkeznek: kezükben az elolvasott – vagy legalábbis nagyjából átfutott – könyvvel és egy üveg borral. Az este remekül kezdődik, hiszen még az önsegítő kötet szerzője is csatlakozik hozzájuk, akinek a mantrája az, hogy a nők mindenre képesek, csak akarniuk kell.
A beszélgetés azonban csakhamar a csélcsap férjek témájára terelődik, a levegő hirtelen megfagy, és immár minden jelenlévőből a bosszú beszél – az este végére pedig egy férfi holtan fekszik.
A nők közül mindnek van indítéka a gyilkosságra. Mindegyikük takargat valamit. És mindegyikük hazudik. Mi történt azon a végzetes éjszakán? Kizárólag a bűnös tudja. Vajon a férfi egyikőjük bosszúvágyának az áldozata, vagy a valóság az írói képzeletre is rácáfol?

 


Julien Sandrel: A nap felé

2018-ban Tess Toscanába indul, hogy a lányához, Siennához és annak színész nagybátyjához, Sachához csatlakozva pár feledhetetlen napot töltsenek el együtt. Útközben meglátogatja a legjobb barátnőjét Genovában, a viszontlátásnak azonban nem sokáig örülhetnek. A genovai autópályahíd leszakad, Tesst a tragédia után eltűntnek nyilvánítják.
Amikor Sacha tudomást szerez a katasztrófáról, a Tess-szel közösen felépített világuk is a darabjaira hullik. Mindössze pár órája van arra, hogy meghozza élete legfontosabb döntését, amely nemcsak a saját, hanem a kislány életét is meghatározza majd. A helyzetét nehezíti, hogy Tessről kiderül, talán még Sachánál is jobb színész, mindenesetre közel sem az a nő, akinek mutatta magát.
Julian Sandrel nem mindennapi története nagyon is mindennapi üzenetet hordoz. Pontosabban olyat, ami átsegít a mindennapokon – toszkán utazás lélektől lélekig.

 

 

Előző

Paul Auster: A magány feltalálása...

Következő

Mörk Leonóra: Asszonyom, édes úrnőm...

Kövess minket!