„Szeretnétek hallani egy rémesen végződő történetet?” – indul Taffy Brodesser-Akner új regénye egy delejező mondattal, és az ember azonnal falni kezdi a kötet sorait.
A New York Times ismert újságírójának első könyve, a Fleishman bajban van annak idején bombaként robbant, és már egy népszerű Disney+-sorozatfeldolgozáson is túl van. Taffy Brodesser Akner legújabb könyve még az előzőnél is nagyobb ambíciókkal bír: többgenerációs családi traumákat bemutató, sötét humorú társadalmi szatíra.
Ahogy a New Yorker illusztrátora képileg összefoglalta: látszólag boldog család mosolygó portréja, ami körül repedezik, törik szét a képkeret. De a kötet bőven túlmutat egy családi portrén: megrendítően mutatja be, milyen lelki traumák, túlélési stratégiák mutatkoznak meg az osztálytörtetés és a gazdagság hajszolása mögött. A nyolcvanas években a szupergazdag gyárost, Carl Fletchert saját házának felhajtójáról rabolják el, miközben várandós felesége, Ruth a 6 és 8 éves fiaiknak ad éppen reggelit a házban.
A férfi előkerítése, vagyis a regény eleje egy tündöklően megkomponált káosz, de a szöveg igazi tétje a folytatásban rejlik. Miként dolgozza fel érzelmileg a történteket a lélekben megtört apa? És hogyan hat mindez a családjára, mennyiben változtatja meg későbbi életüket? Vissza lehet térni a normálishoz egy olyan családban, melynek mentális működését a Lengyelországból, a pusztulás elől kivándorolt felmenők rettegései is béklyózzák? Ahol a vagyonba, mint védelmező amulettbe kapaszkodnak, amely megakadályozza, hogy a készülődő dibuk lecsapjon a családra?
A kötet következő részében az emberrablás idején fiatal három gyermek felnőtt életét követhetjük nyomon: Bernard súlyosan drogfüggő forgatókönyvíró lesz, akinek karrierje elhamvadni látszik. De az ügyvéd Nathan sincs jobb érzelmi állapotban: rendre önpusztító döntésekbe sodródik. Jenny munkajogi aktivista lesz, de rajta is azt lehet érezni, amit testvéreinél: hogyan lehet megtalálni az értelmet egy olyan gazdag borjúéletben, ahol semmiért nem kell megdolgozni?