- Melyik volt hivatása legemlékezetesebb pillanata?
- Talán az, amikor a Színművészeti Főiskola első évének végén a két osztályfőnököm, Horvai István és Máté Gábor jelezte, hogy „rezeg alattam a léc”, szedjem össze magam, döntsem el, hogy akarom-e ezt csinálni, vagy nem. Akkor feltettem magamnak a kérdést, hogy Feri, te valójában mit keresel itt. Ekkor döntöttem el végérvényesen, hogy színész leszek.
- Mennyire határozta meg későbbi párkapcsolatát az első szerelem?
- Édesanyám szerint óvodásként úgy fejeztem ki a szeretetemet a kislányok iránt, hogy jól beleharaptam a pofijukba. Állítólag az egyikük utána két évig nem mert közösségbe menni. Életem szerelmét akkor haraptam meg hasonlóképpen, amikor bejelentette, hogy terhes a kislányommal.
- Magyarországon kívül hol élne a legszívesebben?
- Valamelyik görög szigeten, vagy ahhoz hasonló mediterrán hangulatú helyen. Néha szívesen elvonulnék egy lakatlan szigetre is, mert bár szükséges és elengedhetetlen, rettenetesen tud nyomasztani az információözön, ami az emberre ömlik.
- Mennyire befolyásolta környezete a pályaválasztásban, volt olyan híresség, vagy példakép, aki motiválta?
- Rengeteg szerepjátékot játszottam kiskamaszkoromban a barátaimmal. megszemélyesítettem a tévében látott színészeket, mint bármelyik gyerek. A próbafolyamatok során is valahogy mindig ezt a játékosságot keresem.
- Melyik a kedvenc könyve és miért?
- Ez számomra a legrettegettebb kérdés, mert nem akarom megbántani imádott könyveimet, és szerzőimet. Azt szoktam erre válaszolni, hogy mindig az a kedvenc, amit éppen olvasok, jelenleg Paul Auster 4321 című zseniális regénye.
- Mit gondol a személyiségéről, milyennek tartja magát?
- Küzdő típus vagyok, nyakas debreceni gyerek, pozitív gondolkodású, némi szarkazmussal. Igyekszem élvezni az életet, jókat enni a családommal, és időnként jókat inni a barátaimmal.
- Mi az, amitől a legjobban retteg?
- Attól a kérdéstől, hogy mi a kedvenc könyvem. A viccet félre téve nem szoktam rettegni semmitől, alapvetően optimista ember vagyok. A tisztességtelenséget és az igazságtalanságot azonban nehezen viselem.
- Mennyire teljesültek be gyermekkori álmai?
- Mindig nagyon szerettem rajzolni, de az évek során sajnos erre egyre kevesebb időm maradt. Kacérkodtam a Képzőművészeti Egyetemmel is, de végül másképp alakult az életem.
- Mi a véleménye az adományvonalakról és azok hatékonyságáról, lépett már fel jótékonysági eseményen?
- Szegeden rengeteg jótékonysági rendezvényen léptem fel. Az adományozással kapcsolatban saját érzelmeimre hallgatok, legyen szó akár egy hajléktalanról, vagy egy beteg gyermek gyógyíttatásának támogatásáról. Legutóbb egy olyan családnak segítettem, akik gyerekeikkel együtt utcára kerültek, mert leégett a házuk.
- Ön szerint a hiúság pozitív vagy negatív tulajdonság, mennyire tartja magát hiú embernek?
- Szerintem minden művészben van hiúság, a szakmánk az állandó visszajelzések feldolgozásából áll. Időnként nagyon egyszerűen működünk mi színészek: ha dicsérnek bennünket, rózsaszín a világ, ha kritizálnak, a poklokat álljuk ki.
- Mi az, amire a legbüszkébb?
- A gyerekeimre. Szépek és tehetségesek, úgy néz ki, sikerült őket úgy felnevelni, hogy meg tudják állni a helyüket az életben. A legkisebb még velünk él, ő is művészi pályára készül, jelenleg a Táncművészeti Egyetem diákja.
- Mi volt élete legnagyobb csalódása?
- Azt a döntésemet, hogy majd 20 év után ott hagyom Szegedet, és a családommal együtt Budapestre költözöm, komoly csalódások előzték meg emberekben, szakmai helyzetekben. Egy év távlatában azonban elmondható, hogy életem egyik legjobb döntését hoztam meg.
- Mit gondol a most oly divatos diétákról, ön hogyan étkezik?
- Alapvetően mindenevő vagyok, nem szoktam diétázni, nem tervezem meg a napi menüt. Bármit megfőzök, kedvelem a hagyományos magyar ételeket, de ugyanígy a reformkonyhát is. Természetesen odafigyelek a testemre, rendszeresen edzek.
Fotó: Tarnavölgyi Zoltán