Alföldi Róbert 2022-ben jelentkezett különleges portrésorozatával az RTL képernyőjén. A Főszerepben című műsorban a legnagyobb színészlegendákkal beszélgetett – de nem mint riporter, hanem mint kolléga és barát. A huszonnégy lebilincselő beszélgetés során saját életük főszereplőivé tette a beszélgetőpartnereit. Azáltal, hogy Alföldi jó beleérző képességgel, időnként provokatív kérdésekkel lepte meg vendégeit, izgalmas és meghitt beszélgetések, sztorizgatások kerekedtek, amelyek most könyv formájában is napvilágot látnak.

A Főszerepben című, gyönyörű kivitelezésű, fotókkal illusztrált kötetben az összes, a műsorban látható beszélgetés olvasható.

Alföldi Róbert így nyilatkozik a kötetről:

Ennek a sorozatnak volt egy előzménye, szerintem már vagy 20 éve. Én akkor egy nagyon más életkorban voltam, és egy csomó minden, ami most így kérdésként felvetődik bennem, vagy amivel szembesültem, az akkor nem foglalkoztatott 30 évesen. Nekem ez most egy csodálatos, és sokszor nagyon fájdalmas, vagy nagyon megrázó tükör volt, hogy mit művel ez a szakma a művelőivel. Annyira látszik az, hogyha valakinek a magja, a belső személyiségének a magja, az ott belül van a közepén, és nem leng ki ide-oda. És annyira jó lenne valahogy úgy élni, úgy leélni még az elkövetkezendő évtizedeket, hogy az ember a személyiségének ezt a közepét, ezt a biztos közepét, ezt az origóját, ezt a talapzatát, ezt az erejét valahogy megőrizze. Hogy megőrizzen valami olyan tartást belül, amitől nincs kiszolgáltatva a szakmának.

És akkor ezt az egész öregedést is valahogy könnyebb kezelni. Nemcsak a színészekkel szemben, hanem az egész magyar társadalom zavarban van az idősebb emberekkel. Nálunk valahogy véget ér az élet hatvanévesen. Valahogy nem tudunk mit kezdeni az időseinkkel. És egy olyan szakmában, ahol folyamatosan más emberek előtt vagy, ott pedig ez hatványozottan így működik. És valahogy elengedjük őket, vagy elhagyjuk őket. És ez nem függ attól, hogy hány díjat kaptak, milyen sikeresek voltak, elfelejtjük őket. A felejtés ellen készült ez a sorozat. A 24 beszélgetés és most a könyv.”

Fülszöveg

Interjút készíteni az ország talán legnagyobb és legismertebb művészeivel emberpróbáló feladat, sokan el is buknának már az elején. A legendák iránti, kétségtelenül megérdemelt tisztelet ugyanis könnyen emelhet falat, teremthet áthidalhatatlan távolságot kérdező és kérdezett között. Alföldi Róbertet szerencsére más fából faragták. Közvetlenségével, őszinteségével, természetes kíváncsiságával, empatikus kollegialitásával kilép a sablonos színészportrék világából. Valóságos, mindenféle köntörfalazást nélkülöző kérdései, fanyarságában is szeretetteljes stílusa segítségével minden esetben képes megnyitni beszélgetőpartnereit. A Főszerepben című könyvben olvasható huszonnégy különböző hangulatú, de egyaránt izgalmas beszélgetés az RTL Magyarországnak és a Demján Sándor Alapítványnak köszönhetően jelenhetett meg könyv formájában.

Radnai Péter előszava

Szeretem, ahogy Robi beszélget. Pedig tudom, hogy vannak nála sokkal jobb riporterek, de mégis van valami a levegőben, amikor Robi kérdez. Talán azért, mert nem is igazán kérdez. Még le se ül az alanyaival, de valamivel már elkapja őket. Tudom, hogy nem Molnár Ferenc-rajongó, de a Játék a kastélyban úgy kezdődik, hogy a kizárólag színházban gondolkodni tudó Turai megérkezik társával, Gállal és az ifjú zeneszerzővel a kastélyba, bemennek a szalonba, majd hosszú ideig nem történik semmi, aztán eljutnak oda, hogy Turai azon töpreng, milyen nehéz elkezdeni egy darabot, aztán ad rá egy megoldást.

Nos, én ugyanezt láttam többször is Robinál. Én is csináltam már néhány interjút, és tudom, hogy egy beszélgetést is nehéz elkezdeni. Robinak van egy technikája: rögtön kizökkenti az alanyt egy kedves mondattal, egy utalással a ruhájára, a nézésére vagy a járására, és máris észrevétlenül elindul a beszélgetés. Ezt először egyébként körülbelül huszonhárom évvel ezelőtt vettem észre, még az RTL Reggeli című műsorában. Az egy olyan műsor volt, amibe olyan vendégek is eljöttek, mint Janikovszky Éva, Garas Dezső, vagy éppen Göncz Árpád.

De számomra az egyik legemlékezetesebb pillanat az volt, amikor Eötvös Gábor, a legendás zenebohóc látogatott el hozzánk nem sokkal a halála előtt. Neki volt az a híres mondása, amikor újabb és újabb hangszereket vett elő a kabátjából, hogy van másik. Robi volt az egyik riporter, és akkor történt valami. Pontosan már nem emlékszem, hogy mitől, de a stúdióban mindenki elcsöndesedett, a stáb abbahagyta az unatkozást, és csak a beszélgetésre koncentrált. Valamit Robi kihozott az egykori nevettetőből, amitől mindenkinek a szemében megjelentek a könnyek.

Akkor határoztam el, hogy ha törik, ha szakad, megpróbálok összeszervezni olyan beszélgetéseket, ahol Robi az idősebb művész-, elsősorban színészgenerációval beszélget. A 2005–2006-os évek közepén leginkább Román Péter akkori televíziós vezető jóvoltából elkészült tizenkét beszélgetés többek között Kállai Ferenccel, Törőcsik Marival, Tordy Gézával, Komlós Jucival és Avar Istvánnal. Aztán néhány évvel később kicsit nehezebben, sok-sok nehéz tárgyalás után, az akkori ORTT segítségével újabb tizenkettő.

Olyan, mintha nagyon elfogult lennék Robival. Ez részben így van, de közben sajnálom (miközben megértem), hogy egyre jobban sodródott bele a közéletbe, a politikába. Valószínűleg emiatt ezek a beszélgetések valahogy eltűntek, az utóbbi években nem kerülhettek elő, pedig csoda lenne őket meghallgatni, őket megnézni. Jobban örülnék, ha Robi inkább „csak” színházat igazgatna, rendezne, vagy a színpadon lenne, mert akkor, amikor egy-egy legenda távozik közülünk, automatikusan levetítenék ezeket az egyedülálló beszélgetéseket.

Talán emiatt is kezdett el mocorogni bennem valami, amikor tizenöt évvel az első interjúk után újra a fejembe vettem, hogy milyen jó lenne, ha Robi ismét beszélgetne az azóta már idősebbek közé került kollégáival. Ezúttal a Demján Alapítvány látott benne fantáziát, és az RTL volt a partner. Ennek eredményét tartja most a kezében az olvasó. Meggyőződésem, hogy írásban is átjön az, ami a beszélgetések közben megint a levegőben volt. Ahogy udvarolt Béres Ilonának, ahogy kacagott Szacsvay Lászlóval, vagy ahogy elfelejtve minden köztük lévő különbséget imádták egymást Eperjes Károllyal, mert végre csak a színházról beszélgettek.

Ültem a stúdióban a kamerák mögött a két kiváló RTL-es szerkesztővel, Borsody Istvánnal és Lázs Sándorral, és eszembe jutott, amikor még mi is belepirultunk abba, ahogy Robi azt mondta 2005-ben Törőcsik Marinak, hogy Mari, magának milyen jó a lába. Ilyet egyik televíziós ikonom se mert volna mondani a dívának, egyszerűen azért, mert Robinak egészen más a viszonya szakmája nagy öregjeihez, mint a nála szakmailag felkészültebb igazi riportereknek. Ettől lettek ilyen izgalmasak, szórakoztatóak és egyben kordokumentumok ezek a beszélgetések. Remélem, önök is így gondolják majd.