Pénzes Máté jelenleg a Blahalouisiana és az Áron András & the Black Circle Orchestra billentyűse, valamint saját formációjának, a Pénzes Máté és a Zseb nevű formációnak a vezetője. Olyan hírességekkel dolgozott együtt, mint Somló Tamás, Tátrai Tibor, Presser Gábor, Hobo, Solti János. Mátét van szerencsém nagyon régóta ismerni, hiszen egykor a mátészalkai Esze Tamás Gimnázium padjait koptattuk együtt. Emlékszem, már akkor sok jó CD-t adott kölcsön, s bevallom tőle hallottam elsőször a Tátrai Band, Hobo vagy Takáts Tamásék több dalát. 

– Milyen érzés Mátészalkára hazatérni?

– Valószínűleg elég sablonos azt válaszolni, hogy imádok, illetve a feleségemmel együtt imádunk hazaérkezni, hiszen mindig is kertszomszédok voltunk Mátészalkán és mai napig is azok vagyunk. De pont a napokban beszélgettünk arról, hogy a nemrég  született  kislányunknak vajon mit fog jelenteni Szalka? Elsősorban a nagyszülőket, ami nagyszerű, de ő már nem igazi szalkai gyermek lesz. Nekünk itt, a pesti a lakásunkban a nagy óra alatt egy jól látható Mátészalka felirat van, hogy mindig tudjuk, honnan számítjuk az időt.

–  Hogy emlékszel vissza a Kölyök Bandre?

 – A legcsodálatosabb gyermekkort jelentette. Évi 50 koncertet játszottunk 6-9 évesen és az egész egy nagy játszótér volt nekünk, ahol lemezt készítettünk, klipet forgattunk, tv műsorokban léptünk fel és sok ismert zenésszel találkoztunk és játszottunk is. Amikor Pesten vettük fel az önálló lemezünket, pont akkor készítette az Irigy Hónaljmirigy az első lemezét, amit ott hallgattunk még megjelenés előtt és nem hittük el, hogy lehet ennyi hülyeséget összehordani. Aztán mikor este végeztünk, éjszaka Demjén Rózsiék váltottak minket és reggelig ők dolgoztak a stúdióban. Ennek ellenére a suliban például nem sok mindenkit érdekelt, hogy mi rockzenét játszunk, mert akkoriban a disco ment nagyon. Szóval a hosszú haj és bőr mellény, szakadt farmer egyáltalán nem volt menő – de mi imádtuk.  És ennek pont idén 30 éve. 

– Emlékszem a gimnáziumi éveink alatt az Unicum Plus Bandre. Mit jelentett akkor olyan zeneszerzőkkel dolgozni, játszani, mint Hobo, Somló Tamás?

– A zenekarnak hatalmas élmény volt. De szerintem Szalkán a kortársaink nem nagyon tudták, hogy kikről van szó, sőt szerintem legtöbben azt sem, hogy lemezt csináltunk. 

Ott lenni ezekkel a legendákkal a stúdióban, főleg úgy, hogy az általad írt dalt éneklik, hát azt az érzést nem tudom leírni. És ugye Somló már sajnos nincs köztünk. Az első találkozás még a Kölyök Band kapcsán volt, amikor azt hiszem Nyíregyházán léptünk fel együtt, majd a lemezfelvételen találkoztunk legközelebb a stúdióban. Pont húsvét volt és hatalmas csoki nyuszikat hozott nekünk. Csodálatos ember volt… Később több tv műsorban is együtt léptünk fel. Annak örülök, hogy később a Balahlouisiana kapcsán is volt szerencsém még találkozni vele és az egyik klipünkben játszik is Tomi. Pesten jóba lettem az iker fiaival és kiderült, hogy ismerték a Kölyök Band lemezt, mert Tomi vitt nekik kazettát.

–  Mesélnél a saját formációdról, a Zsebről?

 – Tavaly év végén jelent meg az LGT 50 éves Bummm című lemezének az általunk átdolgozott verziója, a Na Bummm! Ezt a lemezt december 30-án mutattuk be a Magyar Zene Hazában egy teltházas bulin, ahol többek között a két legendás LGT-s, Solti János és a legnagyobb zenei példaképem Presser Gábor is fellépett velünk. A vinyl egyik különlegessége, hogy most 50 év után ismét Kemény György tervezte a lemezborítót, ahogy anno a legendás LGT tokot is. Hatalmas meló volt, de az élmény sokszoros lett. Pici bácsival egy színpadon állni és játszani gyakorlatilag nem is szerepelt a bakancslistámon, mert el sem mertem hinni, hogy ez valaha összejöhet. Még a koncert előtti héten is azt mondogattam, hogy jó, jó, majd ha ott állunk és szólnak a hangszerek, akkor elhiszem… azóta is álomszerű érzés. Ezt az anyagot azóta több helyen bemutattuk, persze mindig más vendégekkel és kicsit mindig alakítva rajta. A legutóbbi koncert a Palóznaki Jazz Pikniken volt, ami óriási sikert hozott,

Ősszel tervezzük felvenni az új lemezt, ami már teljes egészében saját anyag lesz, de a koncerteken továbbra is fognak szólni az LGT átiratok is. 

– Mik a terveitek a Blahával?

– Idén jelent meg az ötödik lemezünk, de ősszel már elkezdünk dolgozni a következő anyagon. A nyár nagyon sűrű, de mindig izgalmas. Rengeteget utazunk, minden évben többször játszunk Erdélyben, illetve minden hazai fesztiválon ott vagyunk, beleértve a Szigetet is. Ősszel pedig várunk mindenkit a Kobuciba, ami ugyan még odébb van, de szerencsére a jegyek nagy része már elfogyott.  

– Hogyan telnek a mindennapjaid? A zenekar mellett tanítasz is?

–  Egy zenesuliban vagyok intézményvezető, szóval ott a tanítás mellett is akad tennivaló, de igyekszem minden nap gyakorolni, van, hogy csak keveset sikerül. Néha csak a zenehallgatás, de sokszor a színpadon történő dolgok jelentik a gyakorlást, azonban vannak napok, amikor 4-5 óra is össze tud jönni a „hagyományos” gyakorlásból. Több formációban is előfordulok a Blahán kívül, így az Áron András & the Black Circle Orchestraban. Nemrég kezdtem bele a saját formációm dolgaiba, szóval, az most nagyon izgatja a fantáziámat. 

Az első beszélgetésünk óta megszületett Pénzes Julcsi is, akivel szeretném a lehető legtöbb időt tölteni. A napjaink első sorban arról szóltak az utolsó napokban, hogy Őt vártuk mindennél jobban.  

– Sok mindenben megváltoztatott az életed a kislányod születése óta?

– Április 16-án történt életem legnagyobb csodája, megszületett Julcsi. Most már értem, hogy miért nem értettem vagy legalábbis nem tudtam kellően átérezni azokat a gondolatokat, amiket szülőktől hallottam ezelőtt. Minden más dimenzióba került azóta és nagyon élvezem. Nem lett kevésbé fontos pl. a zene, csupán annyi történt, hogy az eddig legfontosabbnak hitt dolgok elé betört valami, ami egy új szintet mutatott meg nekem. Eddig erről nem tudtam, hogy létezik. Nagyon szerencsés vagyok, mert csodálatos feleségem van, aki most már világbajnok anya is, aki mindenben támogat, ezért soha nem jelent problémát, ha sok a koncert vagy a zenekarokkal járó egyéb feladat.

Az is előfordul, hogy 5-6 napra is elutazok – bár ilyenkor nagyon fáj a szívem, hogy itt kell hagynom őket –,  de azzal a nyugalommal indulok el, hogy tudom, ez sem fog semmilyen feszültséget okozni közöttünk. Julcsi pedig a legcukibb és legnagyszerűbb gyerek a földön – ahogy mindenkinek a sajátja. Ahogy én anno anyukámtól születésem előtt már megkaptam a zongorát, így Julcsinak is megérkezett már az első gitárja és úton van a basszusgitárja is. Fel kell készülni, hogy mi van akkor, ha mégsem a zongorát vagy a Hammondot választja.

Szöveg:Talabos Dávidné Dr.Lukács Nikolett, fotó: Sinco, Nagy Márton