2022. November 27. | Virgil
Előző

Nicolas d'Estienne d'Orves: Eiffel...

Következő

Bridget Collins: Árulások...

Werner Herzog: Dereng a világ

Herzog mindig is vonzódott a lázálmokat kergető, a valósággal makacs háborút vívó hősökhöz. Csoda, hogy amikor Japánban járt, nem a császárral akart először találkozni, hanem Hiroo Onodával, a legendás katonával, aki Japán kapitulációja után még évtizedekig folytatta a háborút.

 

Amikor Onoda 1974-ben beszélget egy egyetemista fiúval, akinek bakancslistáján az szerepel, hogy vele találkozzon, a Jetivel és Kínában a pandákkal, nem érzékeli, hogy mekkora csodabogárnak számít. Mint ahogy a háború végének hírét sem hajlandó elfogadni tőle. A Szuzuki nevű fiú hiába győzködi, a katona közli, csak akkor hajlandó letenni a fegyvert, ha felettesétől utasítást kap erre. Amikor megkapja az utasítást, 29 évnyi látszólag felesleges, emberfeletti küzdelem után csak ennyit tud kinyögni: – Őrnagy, vihar tombol bennem.

 

Az apokaliptikus lelki és természeti csatákat feldolgozó rendező regénye azért is különösen szívbemarkoló, mert rádöbbenti az embert, mennyire tud ragaszkodni saját narratíváihoz, az önmaga által konstruált világokhoz, még akkor is, ha a valóság földrengésszerű erővel veszi körül. Hiszen Onoda látja-olvassa a háború végét jelző, repülőből kiszórt röplapokat, talál a szigeten újságot, akár meg is érthetné a híreket, vagy azt, ami körülveszi. De nem akarja. Nem tudja.

 

Milyen makacs monomániával tud az ember beleragadni saját életelképzeléseibe a józan észre is rácáfolva, csak azért, hogy identitása ne remegjen meg? Werner Herzog regénye megrendítően aktuális olvasmány a 21. század önáltató társadalmaiban élő embereknek.

 

Mi a jobb? Saját vízióink foglyaként harcolni egy nem létező dologért, vagy rádöbbenni a valóságra, és nem küzdeni semmiért, nem hinni semmiben? A nagyszerű filmes úgy ad választ a kérdésre, hogy még több kérdést vet fel. Viszont határozott ösvényeket vág ezek továbbgondolására. Határozott és kegyetlen ösvényeket, akár Hiroo Onoda a Fülöp-szigetek Lubang nevű szigetén.

 

Fülszöveg:

A díjak sokaságával kitüntetett filmes, Werner Herzog első regényében egy japán katona, név szerint Hiroo Onoda rendkívüli történetét beszéli el, aki a második világháború lezárulása után még huszonkilenc évig védett egy trópusi szigetet. Herzogot 1997-ben Tokióba hívták, hogy rendezzen meg egy operát. Vendéglátói azt kérdezték tőle, kivel szeretne megismerkedni. Hiroo Onodával, felelte Herzog gondolkodás nélkül. Onoda nem értesült arról, hogy a harcok véget értek, és kitartott a szigeten.

 

Herzog és Onoda egyből megbarátkoztak egymással, és órákon át beszélgettek a történtekről. A Dereng a világ Onoda hosszú háborúját örökíti meg. Elképzeli a katona abszurd, mégis eposzi nagyságrendű küzdelmét – Herzog hipnotikus stílusú szövege álmokat, dokumentarizmust és költészetet sző egybe. Nyelvezete és megoldásai azonnal ismerősek lesznek azoknak, akik filmjeit kedvelik. Modernkori robinzonád ez a regény, egy teljesen egyedülálló alkotás, amelynek végső témája, hogy miként adhatunk értelmet életünknek, és találhatunk valódi életcélokra.

Library Journal: „Herzogot világszerte a megszállott hősökről szóló filmek készítőjeként ismerik, akik vad, uralhatatlan körülményekkel küzdenek.  ... Első regénye sem cáfol rá erre. Szikár nyelvű, minimalista stílusával – mely Herzog forgatókönyvírói technikáját idézi –, és nagy léptékű időbeli ugrásaival a regény Onoda rendkívüli történetének teljes 29 évét fogja át, miközben végig a főhősre fókuszál. Rövid, ám erőteljes és jelentékeny művel gazdagodott a történetmondás mesterének életrajza; Herzog filmjeinek rajongói pedig lépten-nyomon felismerik majd a rendező-forgatókönyvíró-producer ujjlenyomatait ebben az abszurdba hajló, olvasóit beszippantó sztoriban.” –

 

Előző

Nicolas d'Estienne d'Orves: Eiffel...

Következő

Bridget Collins: Árulások...

Kövess minket!