Több mint harmincmillióan olvasták a naplót, amelybe a tizenéves Anne a legtitkosabb gondolatait jegyezte be, miközben családjával és négy másik emberrel egy padlástérben rejtőzködött a Prinsengrachton huszonöt hónapon át, amikor is a nácik letartóztatták és koncentrációs táborba küldték valamennyiüket. De a kislány történetéről megjelentetett újságcikkek, dokumentumkönyvek, színdarabok és regények egyikében sem adott senki meggyőző magyarázatot arra, hogyhogy ilyen hosszú ideig nem fedezték fel a hátsó traktus lakóit, és végül ki vagy mi vezette mégis a nácikat a rejtekhelyükhöz.
Egy nemzetközi kutatócsapatnak új vizsgálati eljárások, frissen felfedezett dokumentumok és modern nyomozási technikák alkalmazásával talán végre sikerült megoldania az évtizedek óta nemzedékeket foglalkoztató rejtélyt. Vincent Pankoke nyugalmazott FBI-ügynök fáradhatatlan „iratvadászokból” és kutatókból álló csapata dokumentumok tízezreit vizsgálta át – melyek egy része csak most került elő különböző archívumokból –, valamint a Frankékat ismerő emberek leszármazottainak tucatjait keresték fel és interjúvolták meg munkájuk során.
Az FBI által kifejlesztett nyomozati módszereket alkalmazva a Kihűlt Ügy Csapata aprólékos munkával rekonstruálta az elhíresült letartóztatást megelőző hónapok történéseit – és megdöbbentő következtetésre jutott.
Rosemary Sullivan bemutatja a nyomozókat, valamint az általuk számításba vett gyanúsítottakat, mígnem a legvalószínűbb elkövetőre – a rejtőzködőket feltehetően beáruló személyre – szűkül le a kör. Mindeközben életre kelti a háborús Amszterdam vibráló mindennapjait: egy olyan helyét, ahol mindegy volt, milyen gazdag, művelt vagy óvatos az ember – soha nem tudhatta, kiben bízhat meg igazán…