2026. Április 23. | Béla
Előző

Krimipályázat...

Következő

Inspiráló és lenyűgöző...

Petőcz András: Az androgün szerető (emlékképek egy utazásból)

Petőcz András regényének főhőse Pierre, a festő. Az öregember, a férfi, aki önmagát öregembernek tartja, aki már tudja magáról, hogy öreg. Mindent el akar mondani, nyers őszinteséggel, felidézni mindent a múltból, akkor is, ha kockázatos, hiszen az emlékképek közelebb visznek a megértéshez, néha nagyon is közel.

 

Pierre – miután megérinti őt az elmúlás szele – elindul, ismert és még ismeretlen tájakon vezet az útja, egyre mélyebben elmerül saját, mások számára érinthetetlen belső világában. Utazása kemény önismereti út, amely önmagától indul és önmagához vezet vissza. „Minden eszébe jut, a szerelmei is, a kétségbeesett vágyakozása a szerelem iránt meg aziránt, hogy szeressék őt, Pierre-t, aki annyira egyedül van, aki a szerelmet is keresi, meg a halálát is.”

 

Találkozik egy fiatal festővel, aki modellje, kedvese lesz, és aki segít neki, hogy emlékezete alkímiájának olvasztótégelyében egybeolvadjon az üde fiatal, az érett, már sokat tudó és az önmagára már kívülről is rálátó öregedő test és lélek. Val, vagyis Valentina nem mindennapi testi adottságokkal rendelkezik, androgün.

 

Egy francia műgyűjtő megvásárolja Pierre festményét, a lenyűgöző hermafrodita aktot, egyúttal újabb megbízást is ad neki, fesse meg a piranói csatát. Központi figurája Val, Valentina legyen, ő vezesse a napóleoni hajóhadat, meztelenül, Delacroix híres képére utalva. „A bukás előérzete legyen rajta a festményen.” Az öregedő festő miközben dolgozik arra gondol, hogy ez a gyönyörű test győzelemre vezet. S közben Hádész birodalmáról álmodik.

 

Amikor az utazás véget ér, óhatatlanul azzal szembesülünk, hogy amikor már mindent felismerünk, megértünk és elfogadunk önmagunkból, akkor az a pillanat is elérkezik, amikor képessé válunk arra, hogy elengedjük. Ezt az egészet, amit életnek hívunk, amelyben szeretünk, szeretkezünk, ideig-óráig eggyé válunk valakivel.

A halál az igazi szabadság? Vagy az, hogy rádöbbenünk, az élet és halál pont olyan tökéletes, mindent önmagába foglaló egység, mint egy hermafrodita teste.

 

Pivarnyik Anikó

 

Előző

Krimipályázat...

Következő

Inspiráló és lenyűgöző...

Kövess minket!