Rendkívüli női sorsok, fájdalmas szerelmek, sorsfordító döntések a 19. századi orosz arisztokrácia rejtélyes villáiban. Marina Sztyepnova új kötetében is a tizenkilencedik századi Oroszországba repít minket. Voltaképp egy klasszikus orosz nagyregényt írt modern írói eszközökkel.

"Ez színlelés. Ez egy nagy illúzió […], egy abszolút modern regény egy történelmi regény köntösében” – mondja a szerző saját művéről, amelyet tíz éven át írt. A történet szerint Borjatyinszkij herceg és hercegné Pétervárról, a cár közvetlen környezetéből vidéki birtokukra vonul vissza, hogy a nyugalmat élvezhessék, s egyben ellaposodó kapcsolatuk újjáélesztésére koncentrálhassanak. Az idősödő hercegi pár rövid időre fellángoló szerelme váratlan eredményt hoz: lányuk születik, Tuszja, aki lázongó, a társadalmi szokásokba sehogy sem illő viselkedésével alaposan felforgatja a korábban sem idilli, de legalább annak látszó család életét.

Tuszja már egészen kis korától más, mint a környezete: hatéves koráig nem beszél, majd nagylányként szabadságra és függetlenségre tör, olyan jogokat szeretne, amelyek a tizenkilencedik századi Oroszországban elképzelhetetlenek. Törekvéseiben egy ugyancsak különleges szövetségesre lel a család felvilágosodottan gondolkodó orvosában (Mejzel), akit apjaként tisztel. Kettőjük szoros, szeretettel, áldozatokkal és szakításokkal tarkított története adja a regény gerincét.

„Barátságuk első évében, amikor a hó végre elolvadt, és Szimbirszk nyakig merült a jeges, ősi sárban, szerdánként a tanórák után elkezdtek feljárni Szásáékhoz. Radovics megingott, és nem kért többé engedélyt az apjától, ami után maga is érezte, ahogyan ez az apró elhallgatás hétről hétre rátekeredik, erőt gyűjt, és teljes értékű felnőtt hazugsággá növi ki magát. De a Szásával töltött néhány óráért megérte.”

A szerző egy interjúban úgy fogalmazott: „Diáklázadások, nyugtalanság, az állam és a társadalom viszonya, kölcsönös elégedetlenség, elnyomás... Minden hasonló. A 19. század végére Oroszországban egyesek palotákban, elképzelhetetlen fényűzésben éltek, míg mások az értelem határain túl, hihetetlen szegénységben. Egyikük sem tudott egymás szemébe nézni. Minden tárgyalási kísérlet a csendőrökkel való dulakodásba torkollott. Nagyon is ismerős számunkra.”

„[Borjatyinszkij] Oroszországért és az uralkodóért pedig a vérét ontotta, de nemcsak allegorikus értelemben, hanem igazából is. A becsülete szablyával és golyóval volt a bőrére írva. Égővörös, durva sebek és dudorok. Nágya mindig hozzányomta az arcát, és végighúzta rajtuk az ujját – szegénykém, nagyon fáj? Most már nagyon. Jó, becsületes és felhőtlen életet élt. Nem volt miért szégyenkeznie. Semmiért se. Amíg a felesége egy nyomorékot nem szült neki. A gyermeke nyomorék volt. Ez pedig azt jelentette, hogy ő maga is az. Megverte az Isten. A semmiért. Bűntelenül. Csak úgy. Elviselhetetlen volt. Megalázó, rémísztő és elviselhetetlen, mintha a feje búbjáig forró, feneketlen trágyába merült volna. Nem érdemelte meg. Az egész családja nem érdemelte meg. Most már mindannyian bemocskolódtak. Romlott, gyenge vér. Rothadt.”

Anna Zsucskova irodalomtudós így írt a regényről szóló értekezésében: „A kert egymástól eltérő utak kertje. […] Két olvasó együtt lép be a szövegbe, de más, teljesen más világokba léphet ki belőle. Van, aki Borjatyinszkaja hercegnőről olvas, van, aki Tuszjáról. Vannak, akik az Oroszország iránti szeretetről, mások a megvetéséről. És így minden benne van, minden.”

 Marina Sztyepnova költői nyelven és költői érzékenységgel megírt könyve a legszebb Tolsztoj regényeket idézi meg, világábrázolásában, gondosan kidolgozott mondataiban és a női főszereplők történeteiben is.

NÉVJEGY

Marina Sztyepnova 1971-ben született, Moszkvában él, lapszerkesztő, műfordító, író, nemzetközileg jegyzett regények alkotója. 2005-ben jelent meg első regénye, A sebész, amely komoly sikert aratott. A 2011-ben publikált Lazar asszonyai már bombaként robbant, azonnal az eladási listák élére került, a Város a szakadék szélén 2014-ben látott napvilágot, és szintén learatta a legfontosabb díjakat. A kert eredeti, orosz nyelvű megjelenésének éve 2020.