2022. November 27. | Virgil
Előző

Werner Herzog: Dereng a világ...

Következő

Eszterhai Katalin – Angyalok pórázon...

Bridget Collins: Árulások

Bridget Collins tavaly nyáron már elvarázsolta az olvasókat: különös hangulatú meséjét, a csodálatos kivitelezésű A könyvkötő című kötetet rajongva fogadták a Kult Könyvek kedvelői. Vélhetően második kötete, az Árulások sem lesz kisebb hatással az olvasókra. A regényt bevallottan Hermann Hesse Az üveggyöngyjáték című könyve inspirálta, de érdekes módon a kötet ennek egyben kritikája is, hiszen Hessével szemben Collins szerint a legmagasabb tudás nem csak a férfiak kiváltsága.

 

A meghatározhatatlan korban és országban játszódó, erős atmoszférájú kötet egy olyan iskolát mutat be, melybe csak a kiváltságosok kerülhetnek be, hogy ott a legszentebbnek és legfontosabbnak számító dologgal foglalkozhassanak. A grand jeu-vel. Montverre iskolája évszázadok óta tanítja erre, a „nagy játéknak” nevezett összművészeti produkcióra elit tanulóit, melyben a zene, tánc, az irodalom, a festészet, a matematika és egyéb tudományok is keverednek.

 

Csak a legjobbak lehetnek aranymedálosok benne, a tanulók állandó versengésben élnek, de sokszor nem tudjuk eldönteni: hamis tanulás-e ez, vagy valós tudás, mely az élet körülöttük lévő kegyetlenségeire is rámutat. Úgy tűnik, Montverre a pártpolitika borzalmaitól elzárt különös zárvány, egyfajta furcsa Oxbridge, egy fiúközpontú iskola, ahol a jövő férfi tudósait nevelik. A kiválóságokat képző elitiskolában tehát nagy szó, hogy a Magsiter Ludi, aki a grand jeu egyik főfelügyelője, egy nő. Magister Dryden. Vagyis Claire Dryden. Claire nehezen választja szét saját közéleti és magánéleti lényét, úgy tűnik, hosszú, tanári remeteléte során önnön nőiségét/nőiességét is meggyűlölte, és mindent, ami ehhez a testhez köti.

 

A regény szerkezete és emlékezetrácsa trükkös, majdnem olyan jól konstruált, mint maga a grand jeu. Claire fejezetei váltakoznak Léo Martin fejezeteivel, kiegészítve a férfi fiatalkori naplójával, amikor még maga is a hegyek között épült Montverre tanulója volt. A negyedik elbeszélő szál egy Patkány nevű lányé, aki szellemként, rejtőzködve él az iskola falai között, levetve szinte teljesen emberi mivoltát, mégis gyakran sokkal humánusabban, mint maguk az iskolában élő emberek.

 

Léo Martinra, amikor először érkezik diákként Montverre iskolájába, harmattól csillogó pókháló ragad. Akkor még nem sejti, hogy ez a pókháló mi mindennek lesz a jelképe az életében: annak, hogyan hálózza be a párt az országot és az ő sorsát, és annak, ahogy az életében megtapasztalt árulások szövögetik neki a hálót, hogy a végén lecsapjanak rá.

 

A Harry Pottert idéző roxfortos kulisszák ugyanis erős politikai disztópiának adnak helyet, melyben a párt irányítja az államot, melyben a nőknek „otthon, férj, boldogság” a sorsa, és a párttal ellenkezők vagy lázadni merők pillanatokon belül eltűnnek, vagy ha párttagok voltak, kiretusálják őket fotókról. Egy alternatív Európa a 30-as évekből, ahol nem zsidókat üldöznek, hanem keresztényeket, és csillag helyett sárga keresztet kell viselniük. Viszont ahol ugyanúgy sorokban menetelnek a végén a saját pusztulásuk felé. A sors fintora, hogy az ország által legtöbbre tartott játék, a grand jeu alapja is keresztény eredetű, vagyis azoktól ered, akiket a legjobban támad a párt.

 

Hogy mi is az Árulások műfaja pontosan? Gótikus mese? Politikai allegória? Skolasztikus paródia? Romantikus, rejtélyes fantasy? Az Árulások minden egy kicsit egyben. Olyasfajta műfajötvöző alkotás, mint a történetben szereplő grand jeu, melynek létrehozásán szorgosan dolgoznak a diákok minden évben.

 

Természetesen az sem véletlen, hogy amíg Bridget Collins gazdag fantáziával megírt történetét olvassuk, óhatatlanul felmerül az emberben, hogy a grand jeu maga is egy szimbólum. Egy olyan játéké, mely a legnagyobb a világon. És amit életnek hívunk.

 

NÉVJEGY

Bridget Collins a cambridge-i King’s College-ban hallgatott angol irodalmat, majd a Londoni Zene- és Színházművészeti Akadémián tanult színművészetet. Hét sikeres ifjúsági könyv, valamint két színmű szerzője, melyek közül az egyiket az edinburgh-i Alternatív Művészeti Fesztiválon mutatták be. Első, felnőtteknek szóló regénye, A könyvkötő első helyezést ért el a Sunday Times bestsellerlistáján.

Előző

Werner Herzog: Dereng a világ...

Következő

Eszterhai Katalin – Angyalok pórázon...

Kövess minket!