A Harvard elismert asztrofizikusának és a Földönkívüli bestsellerszerzőjének legújabb könyve arról szól, hogy miért kulcsfontosságú az emberiség túlélése szempontjából, hogy csillagközi civilizációvá váljunk, és azt is részletesen kifejti, hogyan hódíthatnánk meg a világűrt.

„A tudománynak nem arról kell szólnia, hogy a kutató ismertté, megbecsültté váljon. Az a lényege, hogy felfedezzük a világot. Ahogy a gyermek lehorzsolja magát a világ megismerése során, úgy a tudós is tévedhet. Remélem, a fiatalabbak ezt felismerik, és meg tudják majd változtatni a kultúránkat” – mondta 2021-ben, a Földönkívüli magyar megjelenése kapcsán a 24.hu-nak Avi Loeb egy interjúban, és az utolsó mondatban megfogalmazott gondolat tulajdonképpen az új kötete egyik vezérfonala is lehetne.

A neves asztrofizikus ugyanis most már nem csupán a Naprendszerünkbe érkező égi jelenség kapcsán beszél kutatásairól és tapasztalatairól, de korábbi gondolatmenetét mintegy kiterjesztve arról ír, miért létszükség az emberiség számára, hogy kilépjen a csillagközi térbe, és vajon ehhez pontosan mire is van szüksége.

A New York Times bestsellerében, a Földönkívüliben Avi Loeb, a Harvard csillagászati tanszékének leghosszabb ideig regnáló vezetője egy olyan elmélettel állt elő, ami komoly visszhangot keltett a tudományos világban. Azt állította, hogy valószínűleg egy távoli csillagrendszerből származó technológiai eszköz látogatott el a naprendszerünkbe. Ez a provokatív, ugyanakkor meggyőzően kifejtett felvetés több millió embert gondolkodtatott el világszerte az intelligens, földön kívüli élet lehetőségéről és arról, hogy mennyi érdekességet tartogathat még számunkra az univerzum. De most, hogy már számításba vesszük a földön kívüli élet esetleges létezését, mi legyen a következő lépés? Hogyan készíthetnénk fel magunkat a találkozásra egy csillagközi civilizációval? Hogyan válhatna a mi kultúránk is csillagközivé?

Loeb ezekre a kérdésekre egy lelkesítő, hatásos kiáltvánnyal válaszol, amelyben újradefiniálja a földönkívüliekkel való kapcsolatfelvétel mikéntjét. Elveti az eddigi elképzeléseinket, amelyeket fiktív történetek és filmek ültettek el bennünk, és realista, gyakorlatias szempontból írja le, hogyan mehet végbe egy ilyen interakció, miközben a feje tetejére állítja a földön kívüli objektumok azonosításával kapcsolatos kulturális elvárásainkat és beidegződéseinket.

Emellett izgalmas formában, első kézből mutatja be nekünk azokat az elképesztő természettudományos és technológiai fejlesztéseket, amelyek a kapcsolatfelvételt segítik majd elő, az azonosítatlan légi jelenségeket övező heves vitáktól kezdve egészen a földön kívüli eredetű technológiai eszközök után végzett kutatásokig. Végül azt is részletezi, milyen következményekkel járhat, ha csillagközivé válunk – vagy esetleg nem válunk azzá.

Ékesszólóan ösztökél minket arra, hogy proaktívan próbáljuk felfedezni a közvetlen környezetünkön kívüli világot, és hatásosan érvel a másfajta életformák felkutatása mellett, aminek során arról is tisztább képet nyerhetünk, hogy kik és mik vagyunk mi magunk az univerzumon belül.

Ez a könyv a legfrissebb technológiai fejlesztéseket, a fizikát és a filozófiát egyesítve forradalmasítja a földön kívüli élet utáni kutatómunka koncepcióját és önmagunk felkészítését annak felfedezésére. Miközben bepillantást nyújt nekünk a jövő lehetőségeibe, Avi Loeb mesterien fejti ki az emberiség előtt álló legfontosabb kérdéseket és bizonyítja be ismét, hogy a túlélésünk kulcsa a természettudományos kíváncsiságban rejlik.

NÉVJEGY

Abraham (Avi) Loeb a Harvard Egyetem Frank B. Baird, Jr. természettudományi professzora. A Jeruzsálemi Héber Egyetemtől kapta meg a doktori fokozatát fizikából huszonnégy éves korában (az egyetemet 1980–1986 között végezte el), ő vezette a Stratégiai Védelmi Kezdeményezés – becenevén csillagháborús tervezet – első nemzetközi projektjét (1983–1988), és ezt követően állandó munkatársává vált a princetoni Felsőfokú Tanulmányok Intézetének (1988–1993).

Loeb eddig kilenc könyvet írt, és körülbelül nyolcszáz szakcikket (112-es h-indexszel) változatos témakörökben, többek között fekete lyukakról, első csillagokról, a földön kívüli élet utáni kutatásról és az univerzum jövőjéről. Egyelőre ő szolgált legtovább a Harvard csillagászati tanszékének vezetőjeként (2011–2020), emellett a Harvard Black Hole Initiative alapító igazgatója (2016–), valamint az Elméleti és Számítástudományi Intézet (ITC) igazgatója (2007–) a Harvard–Smithsonian Asztrofizikai Központon belül.

A TIME magazin 2012-ben az űrkutatás 25 legbefolyásosabb embere közé választotta Loebot (a rangos listán közvetlenül Elon Musk mellett kapott helyet), 2020-ban pedig a hazájában beszavazták az elmúlt évtized 14 leginspirálóbb izraeli alakja közé.