Megosztom… Bach Zsófia színésznő

Kérdéseink válaszadója ezúttal Bach Zsófia, színésznő,  aki, dacára annak, hogy még csak 2019-ben végzett a Kaposvári Egyetem színművész szakán, számos színházban megfordult már; Szegeden, Veszprémben, Pécsen és Budapesten, ahol 2020-tól szabadúszóként több társulat produkcióiban játszik. Idén a Vidám Színpad előadásaiban láthatjuk, de Nemes Nagy Ágnes életét feldolgozó önálló estje az ország számos helyén hoz számára elismerést. A sorozatok is felfedezték a fiatal színésznőt, minden évre jutott egy: 2020-ban a Jóban Rosszban, 2021-ben a Doktor Balatonban, 2022-ben a Hotel Margaretben kapott szerepet. A fiatal színésznő nevét már külföldön is megismerhették, ugyanis a People like you című rövidfilm – amelyben Zsófi is szerepelt – 2021-ben a svédországi Boden International Film Festival-on döntős lett.

 

– Melyik volt hivatása legemlékezetesebb pillanata?

 

– Azt hiszem, idén történt meg. Sokat játszottam kőszínházban, Veszprémben és Pécsen, aztán Budapestre jöttem, ahol lehetőség van egy kicsit függetlenebb színházban is játszani, mert nagyon hiányzott a nézők szeme, közvetlenebb jelenléte. A gimnáziumban kamasz fiúk piszkáltak évekig, nyugtatóval jártam iskolába. Nem régiben a Nemes Nagy önálló estemmel a Nemes Nagy Ágnes Művészeti Szakgimnáziumba léptem fel, ahol az egyik legszeretetteljesebb közeg fogadott, amit valaha megtapasztaltam. Egy kamasz fiú az előadás végén hangosan tapsolt és ujjongott, miközben a szemébe néztem. Azt hiszem, eddig ez volt a legemlékezetesebb pillanatom.

 

–Mennyire határozta meg későbbi párkapcsolatát az első szerelem?

 

– Az első szerelem életemben gyerekszerelem volt, hiába voltam huszonhárom. Fogalmunk sem volt, mit kezdjünk a dologgal, de nagyon sokat nevettünk. Amíg nem szóltak bele a felnőttek, addig kiváló cinkosai tudtunk lenni egymásnak. Aztán felborult az egyensúly, mert a realitást nem bírtuk ki. Ezt a naivitást nem tudom elengedni azóta sem a szerelemben. Makacsul tartom magam ahhoz, hogy meg lehet maradni naivnak úgyis, hogy közben az ember érti a világot.

 

– Magyarországon kívül hol élne a legszívesebben és miért?

 

– Nagyon kicsi voltam – három éves körül –, amikor a szüleimmel egy évig Görögországban éltünk. Halvány emlékeim vannak, de az érzés kitörölhetetlen, nagyon boldog voltam ott. Egyfolytában beszélgetni akartam mindenkivel. Anyukám a mai napig meséli, hogy egy játszótéren ellentmondást nem tűrően bejelentettem, hogy kérek még egy kekszet, mert megbeszéltem egy albán kisfiúval, hogy adok neki kekszet. És adtam is. Minden ország, társadalom, ahol az emberszeretet és a közösség domináns, úgy érzem, megfelelő lenne. Nyilván nem annyira árt, ha az adott nyelven meg tudok szólalni. Talán elmutogatni a kekszet csak háromévesen aranyos.

 

– Mennyire befolyásolta környezete a pályaválasztásban, volt olyan híresség, vagy példakép, aki motiválta?

 

– Mindig szerettem a fantáziámba bújni. Azt hittem, hogy sokáig a környezetem lökött a színészi pálya felé. A legjobb általános iskolás barátnőm Földessy Margit Színjáték és Drámastúdiójába járt. Elmentem egyszer vele, beleszerettem a színjátszásba. Aztán megtudtam, hogy már ovis koromban néztem magam a tükörben, ahogy sírok. Valószínűleg mindig is menthetetlen voltam.  

 

Az első példaképem Fullajtár Andrea volt. Mélységesen tetszett, hogy egy nő ilyen mélységeket képes megszólaltatni, nem csak érzelmileg, hanem filozofikusan és intellektuálisan is. Persze azóta rengeteg csodás alakítást láttam, de ez a művészi megközelítés mindig is közel maradt hozzám. Szerintem egy nő legnagyobb ereje az empátiája. Így képes rettenetes és csodálatos dolgokra is. Amikor emellett – hangsúlyozom, emellett – kemény és pontos tud lenni, akkor gyakorlatilag legyőzhetetlen.

 

– Melyik a kedvenc könyve és miért?

 

– Mester és Margarita. Nem tudok mást mondani róla, minthogy Pilátusnak soha nem fog eszébe jutni az a nagyon fontos dolog, amit a békés filozófustól, Jesuától elfelejtett megkérdezni. Továbbá az ördög mindig bölcsebb és könyörületesebb lesz az embernél. Szerintem ez így volt, így van és így is lesz.

 

– Mit gondol a személyiségéről, milyennek tartja magát?

 

– Hát, nem bízom annyira a saját evangéliumomban, de azért megpróbálom. Felületesen szemlélve szerintem humoros társasági lény vagyok, figyelmes és kedves. Ha valaki beljebb jön a küszöbnél, annak hamar kiderül, hogy semmiképpen nem vagyok egyszerű ember. Hiperérzékenynek és intenzívnek tartom magam. Nagyok a szereteteim, nagyok a szomorúságaim, nagyok a béküléseim és nagy az empátiám. Ha valakit befogadok, amellett a végtelenségig kitartok, olyan vagyok, mint egy kutya a gazdájával. Ha viszont egyszer hátba szúrnak, akkor nincs visszaút. Mindig Szabó Magda Az ajtó című regényéből Emerenc életfilozófiája jut eszembe: „Nem feledem, amit velem tettek, sem a jót, sem a rosszat.”

Persze a traumákon lehet és kell is dolgozni, de meg nem történtté nem lehet tenni őket és most már azt gondolom, nem is szabad.

 

– Mi az, amitől a legjobban retteg?

 

– A magánytól.

 

– Mennyire teljesültek be gyermekkori álmai?

 

– Úgy érzem, nem panaszkodhatok. Nagyon sok minden lehetek, amit elképzelek, mert jó hivatást választottam. Persze a léghajózás még jó lenne.  

 

– Mi a véleménye az adományvonalakról és azok hatékonyságáról, lépett már fel jótékonysági eseményen?

 

– Szerintem elengedhetetlen, hogy egy színész társadalmilag is állást foglaljon fontos kérdésekben. Itt most elsősorban nem a politikára gondolok, hanem belső meggyőződésre, a közösség formáló erejének támogatására. Még nem léptem fel ilyen eseményen, de ha valami számomra fontos ügy mellett kéne kiállnom ebben a formában, örömmel tenném.

 

– Ön szerint a hiúság pozitív vagy negatív tulajdonság, mennyire tartja magát hiú embernek?

 

 – Szerintem minden színész rettenetesen hiú, magammal egyetemben. Ha nem így lenne, nem akarnánk emberek előtt zokogni vagy szerelmesnek lenni. Valljuk be, nem vagyunk egészen normálisak.  Ugyanakkor fontosnak tartom, hogy az ember támasszon egy igény- és elvárásszintet magával szemben, amihez elengedhetetlen az a hiúság, ami velejár. Egy önsanyargató is a legjobb önsanyargató akar lenni önmagához képest. Akkor ez is hiúság, nem?

 

– Mi az, amire hivatásában a legbüszkébb?

 

– Arra, hogy soha nem adom fel.

 

– Mi volt élete legnagyobb csalódása?

 

– Az, hogy rájöttem, a szeretet nem mindig elég.

 

– Mit gondol a most oly divatos diétákról, ön hogyan étkezik?

 

– Fogalmam sincs, mik a divatos diéták. Azt gondolom, ez önmagában sokat elárul. De azért odafigyelek ám, a fent említett hiúság nagy úr. Tizenegy éve nem eszem más húst, csak halat és alig eszem édességet. Sajnos a tésztáról meg a krumpliról képtelen vagyok lemondani, aki ezt megteszi, azt mérhetetlenül tisztelem drákói szigoráért. Az én Mennyországom úgy néz ki, hogy mindenki egy hatalmas asztalnál ül, akit szeretek és irgalmatlan mennyiségű krumplit és tésztát eszünk meg.

 

Utánajártunk:

Bach Zsófia jelenleg két produkcióban is látható a Vidám Színpadon. A fergeteges Brodway-siker vígjátékban, a Szextettben legközelebb november 11-én és december 18-án tapsolhat játékának a közönség, majd Hitchcock klasszikusában a 39 lépcsőfokban nézhetik meg Pamela szerepében, novemberben 12-én és 18-án, decemberben 17-én és 30-án. A TÁP Színházban még ebben az évben premiere lesz a művésznőnek. Egy kétszemélyes darabot mutatnak be Szendrey Julia életéről és a Petőfi Sándorral való viharos kapcsolatáról. Várhatóan december 10-én lesz a bemutató.

 

Összeállította: Tobak Viktória, fotó Kleb Attila