2020. Október 28. | Simon, Szimonetta
Előző

Mit tesz az agyunkkal a maratoni sorozat...

Következő

Életmódváltás...

Online társkeresés (Ec pec kimehetsz…)

Ó azok a boldog szép napok, amikor még az utcán, villamoson, könyvtárban… magyarán élőben történt az ismerkedés! Nem úgy, mint mostanság!

 

Z generációsként talán én volnék a túl romantikus alkat? Kötve hiszem, ugyanis nőként (ha már itt tartunk, nem csak az én korosztályom, a 20-as évek elején járók tagjai) mindannyian vágyunk arra, hogy levegyenek a lábunkról és csokor rózsákkal halmozzanak el minket. Akkor mégis mi a jó istent kellene kezdenem, egy „hali. megiszunk egy üveg bort nálam? kacsintós szmájli „ üzenettel?

 

Na de nézzük a tényeket. Meg kell kapaszkodni a következő adatok hallatán, ugyanis már az 50-es évek végén létezett online társkereső oldal, ugyan még csak kezdetleges formában. A fénykorát a 2000-es években élték az ilyen appok, majd 2012-ben belépett a játékba a Tinder, ami azt hiszem egy önálló fogalommá nőtte ki magát. Ezt mi sem mutatja jobban, mint az a nyilvános adat, miszerint 3 évvel a megalapulása után már 8 milliárdnyi kedvelést adott le egymásra a több mint 50 millió felhasználó világszerte. Még ha igen kis része ennek a hatalmas számnak vált valós randevúvá, akkor is milliókról beszélünk.

 

A siker titka? Jobbra kerülnek, akiket egy (!) kép alapján potenciális párodnak tartasz, balra kerülnek azok, akik mennek a levesbe, mert nem elég vicces a bemutatkozójuk, vagy túl nagy a foguk… Persze ilyen témában is lehet tovább durvulni, az Egyesült Államokban sokak által használt Seeking Arrangement oldal a sugar daddy/baby kapcsolatokra specializálódott, ami nyilván extrém párkeresésnek számít, mégis rengeteg egyetemista lány fizeti a tandíját az így megkeresett pénzzel- jelentsen ez bármit is.

 

Felmerül a kérdés, hogy vajon miért ilyen felkapott az ilyetén ismerkedés? Mindenki erről tépi a száját, de a válasz egyszerű: ez a felgyorsult világ… Mindenki siet, rohan, habzsolja az életet. Gyorsan, kell egy diploma, gyorsan, jól kereső állást akarok, gyorsan, legyen kertes házam medencével- pont a párkeresésnél vennének vissza az emberek a tempóból? Na még mit nem! És mint sok minden más a mai fanyar valóságban a kapcsolatok se tartósak, éppen addig számítanak a többségnek, hogy elvonatkoztassanak a ténytől, hogy üres és szó szerint műanyag buborékba zárt életet élnek…

 

Az, hogy életkortól függően eltérően közelítik meg a nők ezt a témát elég markáns általánosítás. Ilyen alapon én egy ötvenes nő szkepticizmusával álltam hozzá, míg a ténylegesen ennyi idős ismerősöm olyan hévvel (és szerencsével) vetette bele magát az ismerkedésbe, hogy a mai nap is az ott megismert párjával élnek „happily ever after”, azaz boldogan élnek, amíg meg nem halnak. Az élettapasztalatot nem lehet elvenni, viszont a mondás korrekt ma is, miszerint a szerelem öl, butít és nyomorba dönt… magyarul nincs menekvés, legyen egy hölgy akárhány éves.

 

Ugyanakkor az elhatározás korosztályonként változik, még akkor is, ha csak a nőket vizsgáljuk. Huszon, akár harminc egynehány évesen egy komoly és elhivatott kapcsolat talán nem mozgatja meg annyira a fantáziáját egy fiatal nőnek. A kaland és a tiltott gyümölcs (teszem azt egy pár hónapig a Corinthia egyik lakosztályában megszálló üzletember) a gravitáció erejével hathat sokunkra. Ellenben, egy 40-50 éves hölgy – az extrém kivételeket leszámítva – valami meghittre vágyik, hogy egy esetleges válás vagy bukkanó az életben ne teljen teljes magányban.

 

Hadd szolgáljak pár személyes példával. Tudni kell, hogy félig viccből, félig elkeseredésemben regisztráltam 1-1 oldalra, ugyanis… maradjunk annyiban, hogy a kereslet ritkán találkozik a kínálattal. Pár „cicamicás” üzeneten való vihogás után meglepetésemre komolyabb kimenetele is lett, mint ahogy eredetileg hozzáálltam. Viszont itt az a bizonyos de. Kellő mélység nélkül – amiből ezek a felületek erőteljes hiányt szenvednek –, nem lehet messze jutni, valószínűleg ez is oka annak, hogy az ilyen kapcsolatok ritkán tartanak sokáig.

 

Lehet ez csak személyes preferencia, de mint nő, nehéz teljes mértékben átadni magamat egy mondhatni ismeretlennek, akit jobb esteben hónapok, vadabb helyzetek során csupán napok óta ismerek… Már-már isteni szerencse kell ahhoz, hogy egy átverésbe se fusson bele a társkereső, hiszen annyian űznek ebből játékot. Telefonok mögé rejtőzve eleve nehéz hiteles képet adnia magáról bárkinek is, pláne, ha rossz szándék vezérli. Másrészt az én tapasztalatom alapján sokszor egészen eltájolódnak a férfiak a telefon másik oldalán, hiszen leírnak olyanokat is, amiket normál esetben, szemtől szemben elsuttogni se mernének.

 

A Budapesten tapasztalható erős nemzetközi vonalnak köszönhetően olyanokkal is találkoztam (virtuálisan persze), akik egy sportesemény vagy üzletkötés apropóján tartózkodtak nálunk. Mutogathattam volna jó kis helyi bárokat meg hangulatos vendéglőket, de azt hiszem a könnyebb vérű nőtársaim megtették ezt helyettem. Vagy nem.

 

Aki mer, az nyer szokták mondani, így senkit nem beszélnék le az online randizásról, viszont nem is nagyon bátorítanék. Egy a biztos: a „te is dorombolsz, ha megsimogatnak?” típusú üzenetek küldői egyszer úgyis a tiltás gomb általi gyűjtőbe kerülnek.

 

Tóth Lili

 

 

Előző

Mit tesz az agyunkkal a maratoni sorozat...

Következő

Életmódváltás...

Kövess minket!