2020. November 25. | Katalin
Előző

Sajátos vízió és kvalitás...

Következő

Picasso, az évszázad zsenije! (I.)...

Picasso, az évszázad zsenije! (II.)

Picasso kortársai kezdetben nehezen fogadták el az új stílusban született alkotásait, még Apollinaire és Georges Braque is úgy gondolták, hogy a festő lelkében történt valami jóvátehetetlen változás. Ennek ellentmondott, hogy nagyon gyorsan lettek követői, s végül barátai is belátták, hogy nem zavarodottsága jelent meg képein, hanem megalkotott egy új irányzatot, amelyet kubizmusnak neveztek el.

Élete egyik legtermékenyebb korszaka következett, amely azonban már nem Párizsban, hanem Horta de Ebróbában zajlott.  A festő az általa megalkotott irányzatról így vallott: „Az, hogy a kubizmust sokáig nem értették, és hogy még ma is vannak, akik semmit sem látnak benne, az égvilágon semmit nem jelent. Nem tudok angolul olvasni, s ezért egy angol könyv számomra üres lapokból áll. De ez nem jelenti azt, hogy az angol nyelv nem létezik, s miért hibáztassak bárki mást önmagamon kívül, amiért nem értem meg azt, amit nem tudok?”

Futó nők a tengerparton, Három zenész

A következő években egyre jobban szétdarabolta a tárgyakat, arcokat, eltorzította az arányokat, de azért még felismerhető volt bennük az eredeti. Egyre több kollázst (Csendélet nádszéken) készített újságpapírból, színes tapétákból, amelyeket tussal, szénnel, színes ceruzákkal készült motívumokkal egészített ki. De közben új hatások és benyomások érik, amelyek egyre távolabb viszik a kubizmustól. Ebben közrejátszik olaszországi utazása is, valamint találkozása Olga Koklovával, akit feleségül is vesz, s tőle születik meg első fia, Paulo. A házasság életmódbeli változást hoz a festő mindennapjaiba. Már nem anarchista művészeti összejövetelekre jár, magasabb társadalmi körökben kezd mozogni.

                          Alvó parasztok

A festő művészi öntudata is megváltozik. Ezekben az években neoklasszicista műveket készít, és figyelemmel kíséri a szürrealizmuz fejlődését. Festményei konvencionálisabb formanyelvet ütnek meg, az alakok vaskosak, a kezek aránytalanul hosszúk és vastagok, de az alakok teljességgel felismerhetők (Futó nők a tengerparton, Alvó parasztok). De mindvégig az intim hangulatot és a monumentalitást ragadja meg alkotásaiban. Mindezek ellenére ekkor (1921-ben) festi meg azt a művét (Három zenész), amelyet manapság a kubizmus csúcsának tartanak.


A nők mindig fontos részei voltakaz  életének, négyen a legkedvesebbek közül: 

Françoise Gilot (Robert Capa fotója), Jacquelin Roque

Olga Koklova és Marie Thérése Walter



A felesége életmódja, polgári ízlése, társasági élete, a növekvő hírnév művészetére is hatással van, s a húszas évek közepén úgy érzi, nem a saját útját járja. Ezt elkerülendő, Boisgeloupba költözik, ahol szobrászműtermet rendez be magának. Amíg az Olgával együtt töltött idők alatt nőgyűlölet volt érzékelhető alkotásaiban, addig az 1932-ben, a 17 éves Marie Thérése Walter személyében megtalált szerelmet követően már ismét sugároznak női alakjai, szobrai. Maria egy lánygyermekkel, Mayával ajándékozta meg a festőt, ennek ellenére nem őt, hanem Dora Maar fotográfusnőt vette feleségül.



Guernica A harmincas években festett képeinek kedvenc „modelljei” saját gyermekei voltak, akikről harmonikus, élettel teli, portrészerű festményeket készített. Azonban sok megrázó élmény is érte ez idő tájt, amelyek nagy hatással voltak rá. Különösen a spanyol polgárháború borzalmai. Ennek emlékére készítette el remekművét, a Guernica című hatalmas vásznat, amely ítéletet mond a baszk fővárost bombázó Franco-barát németekről. Picasso a II. világháborút Párizsban vészeli át, ahol 1943-ban találkozik egy fiatal festőnővel, Francoise Gilottal. Tőle két gyermeke született, Cloude és Paloma, de ez a kapcsolata sem tartott „holtodiglan, holtomiglan”.  A nő gyermekeivel együtt 1953-ban elhagyta, mivel őt is, mint korábbi szerelmeit, gyakorta megcsalta. (Francoise Életem Picassóval című könyvében tálal ki kapcsolatukról. A könyvből később film is született). Művészete ezekben az években is csúcson van. Népszerűsége és elismertsége töretlen. 1949-ben készíti el a Galamb című alkotását. A litográfia a párizsi béke-világkongresszus plakátja lesz, és bejárja az egész világot.



Híres alkotása, a Galamb, valamint Picasso és egyik szerelme, Dora Maar Az 1946-ot követő éveket nevezzük a festő késői munkásságának, amely szintén aktív munkával telt. Picasso a városi lüktetést a vidék nyugalmával cseréli fel, s Cannes közelében vásárol egy elegáns villát. Az ottani műterme és annak berendezései számos képét ihlették meg. Annyira, hogy festői önéletrajzának egy egész fejezete a műterem-ábrázolásokról szól.



 Manet: Reggeli a szabadban című festményének parafrázisa „A nő arca festővászon, amelyre mindennap ráfesti önmaga korábbi portréját.” – állította Picasso, akinek egész életét végigkísérik az asszonyok. Így 80 éves korában ismét megjelenik egy asszony, Jacqueline Roque, akit 1961-ben feleségül is vesz. A hatvanas évek egyik csodálatos alkotása Manet: Reggeli a szabadbancímű festményének parafrázisa. Ebben a képben két olyan motívum is megjelenik (dohányzó festő, mezítelen modell), amely ezt követően végigkíséri a mester műveit egészen a haláláig. Munkabírására mi sem jellemzőbb, mint hogy 1968-ban hét hónap alatt elkészít egy 347 darabból álló metszetsorozatot.

                  Picasso a Villa La Californie, Cannes műtermében


Picasso révbe ért mint művész. Ma azt mondanánk, hogy tökéletes PR-munkát végzett, munkássága, magánélete a nyilvánosság előtt zajlott. Még életében, 1963-ban megnyílt Barcelonában a Museo Picasso. Megszámlálhatatlan festménye, montázsa, szobra és kerámiája a világ legjelentősebb múzeumaiban, gyűjteményeiben találhatók.

Pablo Picasso 92. életévében, 1973-ban bekövetkezett halálával egy korszak zárult le. A leghosszabb nevű festő – Pablo Diego José Santiago Francisco de Paula Juan Nepomuceno Crispín Crispiniano de los Remedios Cipriano de la Santísima Trinidad Ruiz Picasso – az utókor számára egyszerűen "csak" PICASSO.

Tobak Viki


A 20. század legnagyobb hatású művészének szentelt, Picasso – Alakváltozások, 1895–1972 című tárlat, 2016. július 31-ig látható Budapesten a Magyar Nemzeti Galériában.

A mintegy száz műalkotást – 45 festményt, valamint rajzokat és szobrokat – bemutató kiállítás Picasso életművének valamennyi periódusát felöleli, ugyanakkor önálló koncepció köré szerveződik: az emberi alak megformálásának folyamatos változására, az ezt szolgáló újabb és újabb formai eszközök feltárásának kísérleti folyamatára, valamint a kiforrott műveken megvalósuló eredményeire összpontosít. Picasso felfedező hajlama túllép a „portré” és az „életkép” hagyományos keretein, és egy új témakört teremt, a művészet sajátos eszközeivel megformált „alak” (figure) önálló kategóriáját. 

A tárlat Picasso jellegzetes alkotómódszerét végigkísérő kötetlen utazásra hív, hangsúlyozva a sorozatok, az ismétlődő motívumok és az áttörés különleges pillanatait. A központi téma a figurális ábrázolás festői megközelítésének változása a több mint hét évtizedet átölelő életműben. Az alkotások többsége a párizsi Musée National Picasso gyűjteményéből érkezik, de a kiállításon szerepelnek művek a világ több nagy múzeumából is. A kiállítást kísérő katalógusban kiváló francia és magyar szaktekintélyek tanulmányai különböző megközelítésben dolgozzák fel Picasso alkotómódszerét. A kiadvány a teljes bemutatott anyagot tartalmazza, és most először olvashatók a párizsi múzeum levéltárában őrzött magyar vonatkozású dokumentumok.

 

Előző

Sajátos vízió és kvalitás...

Következő

Picasso, az évszázad zsenije! (I.)...

Kövess minket!