2020. November 25. | Katalin
Előző

Picasso, az évszázad zsenije! (II.)...

Következő

Egyszerűen van – Wahorn András...

Picasso, az évszázad zsenije! (I.)

Nehéz egy olyan művészről írni, akiről már több tízezer oldalnyi cikk, több száz könyv és album jelent meg, s akiről már szinte minden tudható. Ráadásul mindössze kb. 6000 karakternyi szövegre van lehetőség. De mint tudjuk, ismétlés a tudás anyja, s ha cikkünk okán páran előveszik albumát vagy a róla szóló könyvet, netán megtekintik budapesti kiállítását, már megérte. Nézzük hát, ki is volt Pablo Picasso (1881-1973), a 20. század legjobb rajzolója.

 

Életrajzírói szerint zsenialitásának okai az elődeiben keresendő. Mind anyai, mind apai felmenői között vannak tehetséges és közepes tehetségű művészek, festők. Ráadásul születése is legendára ad okot. A kis Pablo világra jöttekor nem adott életjelet, és csak nagybátyjának – aki szivarfüstöt fújt az élettelennek tűnő csecsemőre – köszönhető, hogy felsírt. Mivel oxigénhiányosan született, így a jobb oldali – kreatív, művészetekért felelős – agyféltekéje fejlődött jobban.  

 

Casamegas temetése, Elsőáldozó


A kis Pablo tizenhárom évesen mindent tudott, ami festő apjától elleshető volt. Csodagyerekként, kevés képzést követően már 14 évesen eleget tett az akadémia követelményeinek. Egy évvel később pedig Barcelona legrangosabb kiállításán tekinthették meg az 1895–96-ban készült (Elsőáldozó) festményét. De ugorjunk egyet! Alig telik el pár év, és már Párizsban találjuk a 19 éves fiatalembert. Itt ismerkedik meg Henri Toulouse-Lautrec, Paul Cézanne, Edgar Degas műveivel, és itt szembesül azzal, hogy mindig is a hagyományoktól való elszakadásra, kísérletező alkotásra vágyott.

 

Képek a kék korszakából: Nő feltűzött hajjal, Szegények a tengerparton


Az ekkor készült festményeiben még fellelhetők a francia festők hatásai, de ez igen rövid ideig tartott, s elkezdődött a jellegzetes, mindenki által ismert kék és rózsaszín korszaka (1901–1906). Gondoljunk bele, ekkor még csak 20 éves! Első jelentős alkotása a Casagemas temetése, amelyet barátja öngyilkossága inspirált. Erről az időszakáról később így nyilatkozott: „Akkor kezdtem kéken festeni, amikor rájöttem, hogy Casagemas meghalt.”  Négy évig alkalmazta a kék színezést, miközben képei egyre egyszerűbbek, letisztultabbak lettek. A színválasztással Picasso megtalálta saját stílusát, a kék szín a védjegye lett. Ezeket az éveket egyébként az anyagi nehézségek, a nyughatatlanság és a fizikai helyzetváltoztatás jellemezte. Hol Párizsban, hol Barcelonában élt. Mindez visszatükröződött képeiben is, amelyek a halálról, elidegenedésről, magányról, fájdalmakról szólnak.

 

Barátaival Párizsban: Manuel Ortiz de Zarate, Moïse Kisling, Max Jacob, Picasso és Pâquerette, valamint Modigliani, Picasso, André Salmon


Végül úgy döntött, Párizsban telepszik le, ahol olyan barátokra lelt, mint Max Jacob, Gertrude Stein, Guillaume Apollinaire vagy Fernande Olivier, akivel végül hét évig együtt is élt. Lassan-lassan Picassóban is kezdett enyhülni a magány és a keserűség, s ez az új érzés képein is megjelenik. De nem csak a színek, a témák is változnak a rózsaszín korszak képein (Komédiások sorozat). Bohócok, kötéltáncosok, mutatványosok, akrobaták, a cirkuszi világ alakjai jelennek meg alkotásain. A rózsaszín korszak „ajándéka”, hogy megismerkedett Vollarddal, aki szinte az összes e témában festett képét megvásárolta, így Picassónak – életében először – nem kellett szűkölködnie.

 


Képek a rózsaszín korszakából: A hárem, Női akt vörös háttér előtt


Festményei természetesek, a különböző technikákat könnyedén alkalmazza, miközben egyre közelebb kerül ahhoz, hogy a kubizmus felfedezésével végleg új színt hozzon a festészet palettájára. Ezt az elképesztő változást akkor érezhetjük igazán, ha összehasonlítjuk az 1906-ban festett önarcképet (Önarckép palettával) az 1907-ben megfestett Önarcképpel. Micsoda különbségek, színekben, ecsetvonásokban! A mester egyszerre akart mindent megváltoztatni, köztük a nők érzékiségéről, erotikájáról, szépségéről addig ismert mítoszokat. Ehhez igénybe vette a korában már tanulmányozott afrikai, ibériai szobrok archaikus formáit, amelyeket geometrikus átformálásnak vetett alá.

 

Önarckép palettával, Önarckép


PICASSO –  ALAKVÁLTOZÁSOK

A 20. század legnagyobb hatású művészének szentelt, Picasso – Alakváltozások, 1895–1972 című tárlat, 2016. július 31-ig látható Budapesten a Magyar Nemzeti Galériában.

A mintegy száz műalkotást – 45 festményt, valamint rajzokat és szobrokat – bemutató kiállítás Picasso életművének valamennyi periódusát felöleli, ugyanakkor önálló koncepció köré szerveződik: az emberi alak megformálásának folyamatos változására, az ezt szolgáló újabb és újabb formai eszközök feltárásának kísérleti folyamatára, valamint a kiforrott műveken megvalósuló eredményeire összpontosít. Picasso felfedező hajlama túllép a „portré” és az „életkép” hagyományos keretein, és egy új témakört teremt, a művészet sajátos eszközeivel megformált „alak” (figure) önálló kategóriáját. 

A tárlat Picasso jellegzetes alkotómódszerét végigkísérő kötetlen utazásra hív, hangsúlyozva a sorozatok, az ismétlődő motívumok és az áttörés különleges pillanatait. A központi téma a figurális ábrázolás festői megközelítésének változása a több mint hét évtizedet átölelő életműben. Az alkotások többsége a párizsi Musée National Picasso gyűjteményéből érkezik, de a kiállításon szerepelnek művek a világ több nagy múzeumából is. A kiállítást kísérő katalógusban kiváló francia és magyar szaktekintélyek tanulmányai különböző megközelítésben dolgozzák fel Picasso alkotómódszerét. A kiadvány a teljes bemutatott anyagot tartalmazza, és most először olvashatók a párizsi múzeum levéltárában őrzött magyar vonatkozású dokumentumok.
Tobak Viki (folyt.köv.)
Előző

Picasso, az évszázad zsenije! (II.)...

Következő

Egyszerűen van – Wahorn András...

Kövess minket!