2020. December 05. | Vilma
Előző

Picasso, az évszázad zsenije! (I.)...

Következő

Tudatkontroll nélkül – Action painti...

Egyszerűen van – Wahorn András

Wahorn András a kortárs művészeti élet egyik legszínesebb egyénisége. Tevékenysége számos művészeti ág területére terjed ki, fest, rajzol, szobrokat készít, filmet csinál, zenél, de nem is egy, hanem egyszerre legalább három zenekarban. Emellett már több rádió és TV műsort vezetett, a média (is) az ő terepe, igazi Tv-és személyiség.

 

1953-ban született Budapesten. Már fiatal korában rengeteget rajzolt, s úgy álmodta meg a jövőjét, hogy ő lesz a világ legjobb rajzművésze. Nagy hatással volt rá, amikor 15 évesen – a legszebb és legfogékonyabb kamaszkorban – egy hónapot töltött édesanyjával Kanadában. Megismerte a pop, a hippi életérzést, egy teljesen új világ nyílt ki számára. Valószínűleg innen származik eredendő és soha nem szűnő vágya, vágyakozása az amerikai kontinens iránt, amely végigkíséri életét.

Hazatérése után komolyan elkezdett rajzolni. „Mindegyik rajzom egy-egy lépcső volt ahhoz, hogy felszabadítsam azokat az élményeket és gondolatokat, amelyek bennem voltak” - emlékszik vissza most megjelent katalógusában a kezdeti évekre. A művészeti élet figurái között mozgott, figyelt és tanult. Még alig 18 éves, amikor már a Kárpátia avantgárdjai között a nála 10-15 évvel idősebb emberektől „tanulja” az életet.

 

Szentendrén, egy kiállításon találkozik Zámbóval, később Lugossyval, velük, illetve más Vajda Lajos stúdióssal, Kukta „Kokó” Erzsébettel, Szulovszky „Joni” Istvánnál, Bán Máriával és Bernáth Sándorral  1979-ben megalapították az alternatív zenét játszó, később a    korszak ikonikus csapatává váló A.E.Bizottság zenekart. A Vajda Lajos Stúdió izgalmas és színes művész közössége meghatározó volt a tagokra, számos kiállítást, performanszt hoztak közösen létre.

 

A Bizottság nagy zavart keltett az akkori kulturális élet irányítóiban, de annál népszerűbb volt a „másként gondolkodó” fiatalok között. Ezekre az évekre így emlékszik: „…olyan társaságba jártam, ahol hozzám hasonlóan gondolkodtak. A hippizmus uralkodott leginkább. Csavarogtunk, ittunk sokat. Jöttünk-mentünk, éjszakáztunk sokat.”

 

Mindeközben  a művészi kihívások sem maradnak ki életéből. 1984-ben leforgatta első filmjét, a Jégkrémbalettet, amelyről ma már elmondható, hogy alapfilm. Unalmasnak nem mondható életformája mellett sem hanyagolta el a festészetet, 1988-ban, számos kiállítást maga mögött tudva, létrehozta a Rex Wahorn Stúdiót. Abban az évben a Jelenkor májusi számában Keserű Katalin ezt írta róla: „Pacnik és finom vonalakból összerótt figurák, jelek és természethű ábrák, látomások és a valóság képei, borotvaélen mozduló, alakok, formák és szemérmetlenül stabil képek, szakadt, töredezett felületek és tiszta színek, nyereség és esztétizmus, dac és bölcsesség, küzdelem és harmónia feszültségéből épülnek Wahorn András művei.”

 

A 90-es évek nagy változását Kanadába, majd az Egyesült Államokba költözése hozta.  Kanadában csak egy évet tölt el, azt követően négy évig New York az otthona, majd 1995-től Los Angelesben él. Nem csak fest – van olyan éve, hogy négy kiállítást is létrehoz, Vancouverben, Calgaryban és New Yorkban –, grafikai munkákat is végez vezető cégeknél, de zenei és filmes munkáit sem hanyagolta el. A kinn eltöltött évekről így nyilatkozik a fenn már említett katalógusban: „Sok mindenért hálás lehetek és örülök, hogy ott voltam. Az egyik az, hogy a műveimet próbára tehettem. És kiderült, hogy önmagukban nem sokat érnek, az erejük a történelemben vagy a történetben van.” Arra a kérdésre, hogy elutazása előtt gondolta-e, hogy alkotásai ennyire függnek a kultúrától, így válaszolt: ” Nem, sőt azért is mentem, hogy megtudjam függenek-e vagy sem. Mindig az volt a vágyam, hogy az én művészetem univerzális legyen” 

 

Több mint tíz év után egy izgalmasnak tűnő feladat visszahívta Magyarországra. A Jövő Háza projekt elillant, ő azonban maradt. Ezúttal Mezőszemere az otthona, ahol megtalálta önmagát és ahol egy gyönyörű nővel él együtt. S hogy számára ma mi az érdekes? „Az, ami ma van. Az, amit ma érzek. Úgy látom, hogy felesleges tervezni vagy elképzelni bármit, úgy sem lehet tudni, mi jön. Semmi sem a te akaratodtól függ, ez teljesen világos. A szabad akaratod a pillanatnyi választős illúziójának az árnyéka. Megéltem nagyon sokszor, hogy amit akartam nagyon, abban nem hittem, vagy olyan dolgokban hittem, amit nem akartam. A szabad akarat ugyanolyan emberi konstrukció, mint a jóság, rosszasság, szépség, csúnyaság, satöbbi. Végső fokon a végtelen létezik egyedül Tizenöt éves korom óta világos, bár egész életemben úgy tettem, mintha nem tudnám, hogy a végtelen az végtelen. Nincs nála nagyobb, se kisebb, se jobb, se rosszabb. Egyszerűen van. És mivel képtelenek vagyunk felfogni, próbálkozunk terminusokkal, mint jó vagy rossz, ezer év egy másodperc…

                                                                                                                                                                                        

NÉVJEGY:

Wahorn András szinte minden műfajban, minden technikával dolgozik. Pályakezdése

első éveiben elsősorban a szürrealizmus és a dada által inspirált, de a művészettörténeti

hagyományokat saját személyiségén, a megélt élményvilágon átszűrő, mintegy naplószerűen

nagy egységgé összeálló rajzsorozatával hívta föl magára a figyelmet. A 80-as évektől festői tevékenysége került előtérbe, ill. grafikáinak mérete is megnövekedett, festői eszközökben gazdagabbá váltak lapjai, a rajz, a kollázs, a festészet szintézisét teremtették meg. Élményvilága a „másik Magyarországhoz”, a hivatalos művészetpolitikát opponáló művészcsoportokhoz kötötte. Az élményvilág gazdagsága, a kifejezésben megjelenő elemi erő s az autodidakta módon megismert eszközök kifinomult alkalmazása következtében művészete nemcsak saját generációján belül vált meghatározó jelentőségűvé, de példát jelentett a következő „másként gondolkodó” nemzedékek számára is. A hétköznapi Magyarország, a férfi-női viszony, a szexualitás, a teremtett környezet és a természet ellentmondásai jelennek meg humorban, asszociációkban gazdag művein; naturalisztikusan ábrázolt és elvont, a művészi absztrakció, a sűrítés által „megemelt” motívumok ötvözése révén nem kis mértékben járult hozzá a 70-es, 80-as években a magyar vizuális nyelvezet gazdagításához, tabuk alóli felszabadításához” - P. Szabó Ernő. (Artportal)

 

Wahorn Forever – Wahorn András retrospektív kiállítása megtekinthető 2016.febr.27-ig a B55 Galériában és a MissionArt Galériában)

Előző

Picasso, az évszázad zsenije! (I.)...

Következő

Tudatkontroll nélkül – Action painti...

Kövess minket!