Szívből alkotni – Győri Márton, festőművész

Ezúttal képzőművészeket kérdeztük az alkotás folyamatáról, arról az útról, amely az első tétova, avagy határozott lépésektől elvezette őket az elismertséghez, a sikeres jelenhez. Bár alkotásaik egyediek és megismételhetetlenek, mégis van néhány dolog, ami közös bennük: tehetség, szorgalom, kitartás, önazonosság. Ezen a héten Győri Márton, festőművész válaszolja meg kérdéseinket.

 

A KEZDET

 

– Honnan és hogyan indult, hogyan került a képzőművészet közelébe?

 

– Budapesten születtem. Már gyermekkoromban körbevett a családomban a művészet világa. Édesanyám fantasztikus fotóművész, emellett egy általános iskola tanára és igazgatóhelyettese volt nyugdíjáig, édesapám pedig a Képzőművészeti Egyetemen dolgozik negyven éve, csodálatos képzőművész, gyönyörű műveket készít. Engem már kicsiként magával ragadott az alkotás színes és izgalmas világa. Fantasztikus családban nőttem fel, nagyon sokat köszönhetek nekik, szerencsés vagyok.

 

– Milyen hatást gyakoroltak önre a mesterei?

 

– Az igazi mestereim inkább képzelt, már nem élő, ha tetszik magam választott mesterek voltak. Például: Karel Appel, Nicolas de Stäel, Ámosz Oz, Amadeo Modigliani, Kosztolányi Dezső. Nagy hatást gyakoroltak rám, mind a festészeti kérdések, mind a gondolkodás mélyebb rétegeinek tekintetében. Sokat tanultam tőlük.

 

– Vannak példaképei a hazai és a nemzetközi művészvilágból?

 

– Nincsenek. Nem tartom magam a contemporary artworld, ha tetszik a szakmai hiararchia részének, nem vagyok kortárs művész, modernistának tartom magam. Ahogy szoktam volt mondani, én tényleg teljesen kívül állok ezen a “szakmai-közegen”, abszolút nem is foglalkozom ezzel, egyszerűen valahogy nem az én közegem, soha nem is volt. Nekem egyetlen igazi kollégám van a feleségem, Soós Nóra, akinél én kevés nagyobb festőt ismerek ezen a világon, imádom a festményeit.

 

– Hogyan talált rá a saját stílusára, s nagyjából pályafutása melyik időszakára alakult ki egyéni ecsetkezelése?

 

– Hosszú ideig rock&roll színfoltképeket festettem. Ezek erősen fakturális, spaklikkal, sokszor kézzel is felhordott absztrakt színfolt művek voltak. Ám idővel arra a nem könnyű belátásra jutotta, hogy Magyarországon a rock&roll, mint fogalom szerintem tulajdonképpen értelmezhetetlen, és bár a lelkem legmélyén örökre ott vannak ezek a lángoló erejű műveim, végül nagyon hosszú ideje már, de más irányba állítottam festészetem vitorlását. A műveim így mostanra erősebben irodalmi, ha tetszik nyelvi, filozófiai, és vallásfilozófia kérdésekkel foglalkoznak. A zsidóságom és a zsidó kultúra, vallás, filozófia és költészet központi eleme a festészetemnek. 

 

AZ ALKOTÁS FOLYAMATA

 

– Most éppen min dolgozik?

 

– Az utolsó művem egy kis kör alakú, olaj-vászon kép volt, melyet Szerb Antal emlékére festettem. A címe: A Varázsló eltöri pálcáját.

 

– Mi az, ami inspirálja, miből merít ötleteket?

 

– Az irodalom, a költészet, a zsidóság, a filozófia és a vallásfilozófia szerves részei az életemnek. Rengetegek olvasok, sokszor kutatva-olvasok és foglalkozom ezzel.

 

– Mikor van ön szerint kész egy alkotása?

 

– A jó festmény olyan, mint egy mondat ponttal a végén. A pontot mindig maga a kép rakja ki. A festmény mindig megsúgja mikor van kész, csak nagyon figyelni kell rá. A festészet folyamatos és nagyon magas szintű koncentráció. Minden apró ecsetvonásnak súlya van számomra, csak így jöhet létre a festmény belső fénye, amelyre nincs egzakt válasz, leginkább az imához hasonlítható. Megfejthetetlen.

 

– Milyen gyorsan készül el egy alkotása?

 

 – Alapvetően lassan dolgozom, de ez tulajdonképpen teljesen lényegtelen. A festmény nem függ a készítésének idejétől, tízperc alatt is lehet remekművet alkotni. Azt hiszem a gondolat validitása és az önazonosság mértéke sokkal meghatározóbb a festészetben.

 

– Hány művet készít egy évben?

 

– Nem számolom. Festő vagyok nem hivatalnok. 

 

– Mennyire fontos a címadás, és miért?

 

– A cím számomra fontos. Pontosabban a cím mögött rejlő gondolat egésze, hiszen ebből születik majd a kép.

 

– Tartozik valamelyik galériához, s ha igen, ez mennyiben segíti pályafutását?

 

– Nem tartoztam és nem tartozom semmilyen galériához, több, mint 10 éve sehol nem is állítottam ki. A műveimet csak azok ismerhetik igazán, akik a műteremben láthatják. 

 

INSPIRÁCIÓ ÉS SIKER

 

– Mi az ön számára a legmeghatározóbb a művészetében?

 

– A Hit, a Költészet, a Szín és a Szabadság.

 

– Megbánta-e valaha is, hogy a művészet mellett tette le a voksát?

 

– Nem.

 

– Kik veszik műveit, a magánemberek mellett közgyűjtemények birtokába is kerültek alkotásai?

 

 – Az Örökkévalónak hála, a műveimet nagyon sokan szeretik. 

 

MUNKA, HOBBI, ESETLEG MEGÉLHETÉS

 

– Mennyire tartja bizonytalannak egy képzőművész anyagi helyzetét?

 

– Folyamatos bizonytalanság. Ahogy mondani szoktam a festészetben nem lehet nyerni, viszont számomra a legcsodálatosabb hivatás, ami csak létezik.

 

– Sok kompromisszumra van szüksége az eladhatóság érdekében?

 

– Nem kötök kompromisszumokat, nincs rá szükségem.

 

– Ragaszkodik-e a saját stílusához, vagy hajlandó igazodni a piaci igényekhez?

 

– Nem érdekel a piac, a piaci igények még kevésbé. 

 

– Mennyire használja képei népszerűsítésére, végső soron az eladás elősegítésére a marketing eszközöket?

 

– A legjobb, ha az ember őszinte. Én arról festek és írok, ami bennem formálódik, ami engem érdekel, amit átélek, ha ez megszólít, akár mélyen megérint másokat, az számomra igazi megtiszteltetés és boldogság. De akkor is ezeken gondolkodom, ha épp senkit nem érdekel. A mű pedig, ha igazán jó, meg fogja találni a maga közönségét.

 

– Készít megrendelésre képeket?

 

 – Csak abban az esetben, ha a megrendelés a legkisebb formában sem szorítja keretek közé a művészi szabadságot. Tehát, ha egy megrendelés inspiráló.

 

A JÖVŐ

 

– Hol találkozhatunk legközelebb az alkotásaival?

 

– A műveimmel a privát facebook oldalamon kívül, amely tulajdonképpen már nagyon régóta a jegyzetfüzetem, csak a műteremben lehet találkozni.

 

– Vannak újabb elképzelései a jövőre nézve, akár témában, akár technikában, akár stílusban?

 

– Szeretnék egy képet festeni Bari Karàly tiszteletére, akit az egyik legnagyobb magyar költőnek tartok.

 

– Milyen tanácsot adna egy pályakezdőnek?

 

– Szeresse nagyon a Festészetet és ne hallgasson senkire! Fessen szívből és szorgalmasan!

 

+ 1

 

– Van olyan alkotás, amit elfogadna és kitenné a falára, ha bármelyiket kiválaszthatná és hazavihetné?

 

– Tavaly Bostonban láttam egy gyönyörű Paul Signac festményt, egy vitorlást. Azt nagyon szívesen nézegetném itthon.

 

Képalá:

A varázsló eltöri pálcáját

/Szerb Antal emlékére/

2020 olaj-vászon 50 cm

/Magángyűjteményben/

 

Színed előtt 

/Bartók Béla emlékére/

2020 olaj-vászon 50*50 cm

 

 Béla emlékére/ 2020 olaj-vászon 50*50 cm