Kutyabolondok – Kozák Luca, olimpikon

Ezúttal olyan riportalanyokat kerestünk meg, akikről köztudott, hogy nem igazán tudják elképzelni életüket négylábú társak nélkül. Ezen a héten egy olyan sportoló válaszolt kérdéseinkre, akinek amellett, hogy az életét egész kislány kora óta a sport tölti be, a kutyusaihoz is mély és szoros kapcsolat köti.  Következzenek Kozák Luca gátfutó, olimpikon válaszai.

– Hány éves korában volt az első kutyusa?

– Amióta az eszemet tudom mindig is volt kutyánk, most egy 8 éves tacskó-terrier keverék kutyával, Cukival töltöm a mindennapjaimat.

– Ön szerint miért épp a kutyák kerülhettek ennyire közel az emberhez?

– Szerintem elsősorban amiatt, hogy nagyon okosak és viszonylag könnyen lehet őket tanítani. Fajta és fajta között nagy a különbség, emiatt mindenki megtalálhatja a neki való kutyát.

– Mennyire tudatosan választotta ki kutyáját/it, honnan tudta – ha tudta –, hogy milyen fajta, milyen típus illik önhöz?

– Egyáltalán nem volt tudatos a választás, nekem keverék kutyám van. Úgy gondolom, hogy a keverék kutyusok is lehetnek ugyanannyira intelligens, vicces személyiségűek, mint bármelyik fajtatiszta kutya. 

– Mit tanított önnek a kutyája?

– Hozott egy kis változást a mindennapjaimba, nem nagy dolgokat, de pont annyit, hogy legyen egy kis rendszer az életemben. Például a reggeli sétáltatás miatt korábban kelek.

–  Ön szerint mit jelent a felelős kutyatartás?

– Úgy vélem, közel annyi odafigyelést, törődést igényelnek, mint egy gyerek. Szerintem a felelős kutyatartás azt is jelenti, hogy nem egy hirtelen fellángolásból veszünk kutyát, mert éppen megtetszett, hanem tisztában vagyunk azzal, hogy akár 10-15 évig is velünk lesz és gondoskodnunk kell róla.

– Azt mondják, hogy a kutya és gazdája egy idő után hasonlítani kezd egymásra. Hogy van az önöknél?

– Láttam már erre példákat, azonban a mi esetünkben ez egyáltalán nincs így.

– Az ember a kutyájával mindent meg tud beszélni. Ön is meg szokta vitatni kutyusával a fontosabb dolgait? Mennyire kap választ? Hogyan értik meg egymást?

– Persze! Nagyon sokat beszélgetek vele, nagyon empatikus kutyus. Például, ha valaki beteg a családban, nem mozdul mellőle, vigyáz rá.

– Kutyásnak lenni életforma. Mennyire borította fel életét, hogy kutyatulajdonossá vált?

– Mivel kiskorom óta mindig volt kutyánk, inkább azt nem tudom, hogy milyen nem kutyásnak lenni.

– Mennyire ért egyet Cesar Millan falkaelvével, amely a dominanciát hangsúlyozza, azt, hogy meg kell mutatni, ki az úr a háznál?

– Valamilyen szinten egyetértek. A kutyusnak tudnia kell, hogy ki a falkavezér. Én inkább szavakkal tudatom vele, ha valami rosszat csinált, de ugyanúgy meg is dicsérem, ha jót.

–  Sokan családtagként, néha kisgyermekként tekintenek kutyájukra, Ön szerint helyes, ha szinte emberként kezeljük a kutyát? Kellenek a határok?

– Nyilván kellenek a határok, de szerintem ezek a határok minden gazdinál máshol húzódnak meg. A mi kutyánk pontosan tudja, kivel mit engedhet meg magának, például máshogy viselkedik velem mint az apukámmal. Nálunk családtagként van kezelve, bent van, ágyban alszik. Tudom, hogy van, akit kiborít a kutya az ágyban, de nálam ez teljesen belefér. 

– Ön szerint van neveletlen kutya, vagy inkább neveletlen a gazdi?

– Nagyon okos állatok, nálunk Cuki pontosan tudja, hogy mit engedhet meg magának. Úgy gondolom ez a többi kutya esetében is így van, és bár tudják a határokat, mégis sokszor feszegetik azt. Ilyenkor kell egy-két határozottabb szó, hogy tudja ki a főnök.