2020. November 28. | Stefánia
Előző

Sportra hangolva – Parti András, moun...

Következő

Irodalmi backstage - Kőhalmi Zoltán...

Sportra hangolva – Siklósi Gergely, párbajtőrvívó

Ezúttal sikeres sportolókat kérdezünk sport tevékenységük folyamatáról, az olvasók által kevésbé ismert háttérükről, az élsporttal kapcsolatos egyéb tevékenységeikről, barátságaikról, érzelmeikről… Ezen a héten Siklósi Gergely világbajnok magyar párbajtőrvívó, a 2020 januári Heidenheimben megrendezett világkupaverseny nyertesének válaszait osztjuk meg önökkel.


– Mennyi időt tölt el naponta edzéssel, a sportágával kapcsolatos feladataival?

 

– A vívóedzések a hétvégék kivételével minden nap körülbelül 2,5-3 órások szoktak lenni. Emellett kedden és csütörtökön közel másfél órás képességfejlesztő edzéseim vannak, valamint kondiedzéseket és gyógytornát is beillesztettem a felkészülésembe. Így átlagosan napi hat órát foglalkozom a sporttal és az edzéssel, de gyakran megesik, hogy akár többet is.


– Melyik a legkedveltebb és melyik a legkevésbé szeretett része az edzésének?


– Régen nem szerettem a bemelegítéseket, mert egyszerűnek és unalmasnak tartottam őket. Ma már sikerült olyan feladatokat kifejleszteni, hogy a bemelegítés is egy élvezhető tevékenységgé vált számomra. A legjobban a nyújtás részét szeretem az edzéseknek, ha tehetném, akkor egy órát is el tudnék hengerezni és nyújtani edzés után, közben beszélgetve a csapattársakkal.


– Az ön munkáját milyen szakemberekből álló stáb segíti?


– Szerencsére ma már elmondhatom, hogy egy komoly „stáb” segíti a felkészülésemet. Az edzőm Dancsházy-Nagy Tamás, míg a mentoraim Boczkó Gábor és Imre Géza, akik szakértelmükkel és a sportban megszerzett tapasztalataikkal segítenek a felkészülésben. A kondiedzéseinket Kürtösi Zsolt olimpikon tízpróbázó koordinálja, emellett dietetikára is járok, ugyanis azt gondolom, hogy a helyes és tudatos táplálkozás legalább olyan fontos része a sikernek, mint a pályán való felkészülés. Továbbá a Honvéd jóvoltából rendszeresen járok gyógytornászhoz és gyúróhoz is, valamint két éve dolgozom együtt a pszichológusommal, Balassa Leventével, aki rengeteget segített változni a jó irányba, hogy mentálisan is top formában legyek.


– Mennyi szabadideje marad a sok edzés mellett?


– Általában kevés, pár szabad hétvége, néhány óra napközben, amit az egyetemen vagy alvással töltök.


– Mi az, ami igazán felölti, új erőt, energiát ad a további sport tevékenységéhez?


– Ha a Balatonon vitorlázhatok egy sportfröccsel a kezemben, miközben szívom magamba a napfényt. De ugyanakkor azt is érzem, hogy az edzés már függőségemmé vált, ugyanis már belénk égett, hogy minden héten „háború” van. Ez a közeg a miénk, a természetünknél fogva mindig vissza akarunk jönni, ezért gyakran előfordul, hogy már lelkiismeretfurdalásom van, ha sokáig pihenek. Így ezek a kikapcsolódást jelentő pillanatok általában rövidek, de annál értékesebbek.

 

– Hogyan tudja összeegyeztetni az élsporttal járó elfoglaltságokat – edzések, táborok, külföldi versenyek – a magánéletével?


– Minden szervezés kérdése. Az elmúlt két évben megtanultam másfél hónappal előre gondolkodni, leszervezni, amit le lehet. Ez biztonságot ad nekem, mivel előre látom a napjaimat. Tudom, hogy mikor és hol leszek, mikor kell feláldozzam az egyetemen tartott kurzusomat a vívás oltárán. Néha persze elúszok, mint minden pincér nagy forgalomban, de próbálom minél higgadtabban és jól kezelni ezeket.


– Ha nem a jelenlegi sportját űzné, akkor mit sportolna, vagy mivel foglalkozna?


– Sokat gondolkoztam már ezen a kérdésen. Ha másik sportot választanék, akkor lehet, hogy tornász lennék, kézilabdázó vagy esetleg kajakozó. Összességében úgy gondolom, hogy jó döntés volt, hogy anno a vívást választottam. Civil foglalkozásként a koromból kiindulva még tanulnék, de hosszabb távon talán edzőként maradnék a sport mellett, vagy vállalkozó lennék. Ugyanis a mai napig töröm a fejem egy jó vállalkozás ötleten, amit a jövőben szívesen megvalósítanék.


– Melyik az a sportág, amit szívesen kipróbálna, és véleménye szerint milyen szintre jutna el benne?


– Legjobb szerintem kézilabdában lennék, talán még a felnőtt válogatottságig is eljutnék, de ez csak jó indulatú feltételezés!


– Baráti köre milyen arányban áll a sporttársaiból, illetve „civilekből”?

 

– Inkább civilekből áll, de a csapattársaimmal is jó viszont ápolok. Szerintem mindenkinek megvan a sporton kívüli élete, amiben a legjobb barátai szerepelnek. De nálam nincs nagy különbség csapattárs és barát között, szinte csak a sport különbözteti meg a kettőt egymástól.


– Külföldi sporttársai közül van-e olyan személy, vagy személyek, akikkel baráti kapcsolatot alakított ki?

 

– A vívásban mindenki mindenkit ismer, nincsenek nagy ellentétek. A legtöbb külföldivel jó viszonyt ápolok, például az argentin Jesus Lugones is velünk edz, akivel nagyon jóban vagyunk. Emellett a nemzetközi versenyeken az ellenfeleimmel szemben mindig tisztelettel viselkedem, nem érzek haragot irántuk, amennyiben fair körülmények között legyőznek. Épp ellenkezőleg: igyekszem jóban lenni velük, ugyanis azáltal, hogy az adott pillanatban jobbak voltak nálam, tudok tanulni tőlük és ezáltal számomra is érdekessé válik a sikerük.

 

– Hogyan éli meg az esetleges kudarcot az adott pillanatban?

– Változó. Van, amikor bosszant, de legtöbbször inkább szomorúvá tesz, de ugyanakkor motivál is a következő pillanatban, hogy még egyszer ne történhessen meg velem.


– Kivel elemzi, keresi a tanulságokat kudarc esetén?


– Nagyon nyitott vagyok ebben a kérdésben, ugyanis sok edzővel, vívóval beszélgetünk a kudarcokról, hol az enyémről, hol az övékről. Ezek a beszélgetések segítenek a továbblépésben, a tanulságok levonásában.

 

– Hogyan hat önre a siker? Egy eredményes szezon után milyen elvárásokkal indul a további versenyeken?

 

– Az elmúlt időszak nagy sikerei és a velejáró elvárások nagyobb nyomást helyeztek rám, amit stresszként életem meg. Ugyanis az egy évvel ezelőtti budapesti világbajnokságon elért győzelem életem legnagyobb sikere volt. Amellett, hogy magabiztos vagyok, kételkedek is magamban egyszerre, mivel úgy gondolom, hogy mindig van hova fejlődnöm. Ezért próbálom objektíven megfigyelni magam kívülről is, hogy milyen hiányosságaim vannak még, amiken tudok változtatni. Ez néha nagyon feldob és boldog leszek, viszont ha rosszul állok, akkor negatívan hat rám, amelyből pedig nehéz kimászni abban a pillanatban.


– Önre mi hat ösztönzőbben, a siker vagy a kudarc?


– Rám egyértelműen a kudarc hat ösztönzőleg, míg a siker inkább elkényelmesít. A jövőben mindenképpen szeretnék változtatni ezen.

 

– Milyen szerepet játszanak életében a vesztett helyzetből való felállások, fordítások?


– Mind a pályán és mind a pályán kívül életemben jó párszor előfordult már, hogy sikerült vesztett helyzetből felállnom. A pályafutásom tekintetében például az első korosztályos, országos versenyemet az idősebb között 14-10-ről fordítva nyertem meg. Ez a győzelem, hogy képes voltam egy kilátástalan helyzetet megfordítani olyan löketet adott nekem a karrieremben, hogy elhittem, hogy képes vagyok reménytelen helyzeteket megfordítani. Többek között a budapesti világbajnokság döntőjében is 10-13-ról jöttem vissza, majd nyertem meg a döntőt.  

 

NÉVJEGY

Siklósi Gergely őrmester, világ- és Európa-bajnok, világkupagyőztes párbajtőr vívó a Budapest Honvéd versenyzője tapolcai születésű. A 22 éves párbajtőröző gyorsan ért fel a világ tetejére és lett világbajnok Budapesten. Azt megelőzően 2014-ben a magyar férfi párbajtőr-válogatottal a kadett vívók Jeruzsálemben rendezett Európa-bajnokságán szerzett bronzérmet. Egy évvel később a bázeli junior csapat világkupán újból a dobogó legfelső fokára állhatott csapattársaival. Majd a következő években is arany- és ezüstérmeket gyűjtött Európa- és világbajnokságokon. A felnőttek mezőnyében 21 éves korában, 2019-ben jött el számára az áttörés, először bronzérmes lett az Európa-bajnokságon, majd világbajnok lett Budapesten. 2020 januárjában pedig Heidenheimben a világkupaversenyt is megnyerte.

Előző

Sportra hangolva – Parti András, moun...

Következő

Irodalmi backstage - Kőhalmi Zoltán...

Kövess minket!