2021. Március 08. | Zoltán
Erről általában az jut az ember eszébe, hogy leszámol vele. Jellemző, de nem kárhoztatható. Vannak az álmodók, és vannak ezek megvalósítói. Az ő hitük több mint megkérdőjelezhető. Nevezzük őket illuzionistáknak. Jellemükből fakad, hogy kisajátítanak bizonyos megkérdőjelezhetetlen ikonokat és ráaggatják a saját pösvedt, büdös, kinőtt gúnyájukat.
Nincs ellenük védekezés, az az áporodott szag mindent visz. Viselőjük – legyen az Akármilyen-díjas, meg mifene – azzal védekezik, hogy ha nem ő, akkor más, nála sokkal rosszabb jön. Magyarán, még puszit is érdemel.
Az, hogy szolidaritás a pályatársakkal, fel sem merül. Jó fizetést kap. Mi meg – akik abban az illúzióban éltünk, hogy politikát felülíró összetartó kovászban élünk – csak nézünk ki az arcunkból, hogy ez meg mi.
Ennyire naivak lettünk volna? A válasz pedig: ez egy másik valóság, lejárt az időtök. Remélem, hogy mindez csak egy hagymázas illúzió, amihez nincs semmi közünk.
Tóth Gábor Ákos
0slider_
