Röviden… az elfogadásról

Hogy mit gondolunk Jókairól, vagy Gulácsi Péterről, az „a” vélemény, és – hál’istennek – nem cserépszavazás. A fellángoló viták jobb időkben előre viszik a dolgokat, mostanában mérgezik azokat. A hatás–ellenhatás elve működik itt is, s egyre inkább kileng az inga mindkét irányban.

 

Minap a füredi utcákat róva felfigyeltünk egy fiatal nőre, aki a teraszán jógázott, lényegében közszemlére téve saját belső világát. Mondhatnánk erre, hogy magamutogatás, de vélekedhetünk úgy is, hogy példamutatás. Eldöntendő kérdés: nyíltan megbámuljuk, vagy kulturáltan elfordítjuk a fejünket és finoman lessük meg?

 

Szóval az elfogadás nem egyszerű dolog, mert mi van például akkor, ha az a nő a teraszon abban a minutumban infarktust kap. Felismerem vajon akkor is a vészhelyzetet, ha épp az munkál bennem, hogy nem szeretném zavarni a privátszféráját?

Tóth Gábor Ákos